„A mesterséges intelligencia a kreatív iparágakban nem helyettesíti, hanem kiegészíti az emberi alkotást”

Mivel foglalkozik egy médiagrafikus? Átveheti-e a mesterséges intelligencia a médiagrafikusok munkáját? A nagysallói Štreba Bianka már gyerekkora óta szenvedélyesen rajzol, és ez a szeretet a digitális grafika irányába terelte, amelyben a mai napig alkot. Interjúnkban a 22 éves, fiatal médiagrafikust, a komáromi 22Media marketing ügynökség munkatársát kérdeztük.

Hol végezted a tanulmányaidat? Mindig is médiagrafikus szerettél volna lenni?

Tanulmányaimat a komáromi Műszaki Szakközépiskolában végeztem, számítógépes grafikus szakon. Az iskola után először egy fotóstúdióban kezdtem dolgozni, ahol főként fényképészettel foglalkoztam. Ez a terület szintén nagyon közel áll hozzám, és a mai napig aktívan része a munkámnak a grafikai tervezés mellett. A fotózás a második nagy szerelmem a vizuális világban. Szerencsésnek tartom magam, mert viszonylag gyorsan el tudtam helyezkedni a szakmámban, ami azért is nagy dolog, mert szerintem pályakezdőként, junior grafikusként nem könnyű érvényesülni. De úgy érzem, a lelkesedésem és a sok gyakorlás sokat segített abban, hogy hamar megtaláljam a helyem. Két évvel ezelőtt költöztem Komáromba, miután munkalehetőséget kaptam egy helyi marketing ügynökségnél grafikusként. Már egészen kicsi korom óta imádtam rajzolni.

A színes ceruzáktól a digitális rajztábláig minden eszköz a kedvencem volt, ami alkotásra adott lehetőséget. A középiskolás éveimben a rajzolás már nagyon komoly szerepet játszott az életemben, és különösen a digitális rajz világa szippantott be.

Innen egyenes út vezetett a számítógépes grafika felé, és azóta is ebben találom meg magam nap mint nap.

Pontosan miből áll a munkád? Mivel foglalkozik egy médiagrafikus?

A munkám nagyon változatos: logók, arculatok, kampányok, közösségi média tartalmak, nyomdai anyagok tervezése. Mindennel foglalkozom, ami vizuálisan kommunikálni tud egy márkát.

Egy médiagrafikusnak nemcsak szépen kell terveznie, hanem értenie kell a marketingstratégiához is. A dizájnoknak ma már nemcsak „szépeknek”, hanem „okosaknak” is kell lenniük.

Jelenleg a komáromi 22Media marketing ügynökségnél dolgozol. Hogyan néz ki egy munkanapod?

A hetünk általában egy hétfői nagy meetinggel indul, ahol közösen átbeszéljük a heti terveket, feladatokat, kampányokat. A napjaim ettől függően elég változatosan alakulnak. Legtöbbször különböző cégek social media tartalmaival foglalkozom: posztokat, hirdetéseket, rövid videókat és print anyagokat készítek. Emellett rendszeresen forgatok és vágok videókat, ez is a munkám része. Van egy saját podcast csatornánk is, aminek a videós anyagait én készítem – a forgatástól a vágásig.

Pont ez a sokszínűség az, amit a legjobban szeretek benne: egyszerre kreatív és technikás, és mindig ad valami újat.

Mit érzel a legnagyobb erősségednek a szakmád terén? Milyen téren mozogsz magabiztosan?

A legnagyobb erősségemnek azt érzem, hogy van szemem a részletekhez és a szépséghez. Fontos számomra a vizuális harmónia, továbbá minden munkámban a minőségre törekszem, legyen szó grafikáról vagy videóról.

A videózásban és a fotózásban különösen azt tartom az erősségemnek, hogy képes vagyok visszaadni egy adott pillanat hangulatát, atmoszféráját, nemcsak dokumentálni, hanem mesélni is általuk.

Ez az, amitől élővé válnak az anyagaim.

Hogyan jellemeznéd a grafikai stílusod?

Grafikai stílusom alapvetően sokoldalú, és ez tudatos döntés. Minden projekt egy új vizuális kihívás, amit a márka személyiségéhez igazítva közelítek meg. Ugyanakkor, ha a saját belső világomhoz nyúlhatok inspirációért, például egy szabad projekt vagy digitális rajz formájában, akkor legszívesebben egy mesés, misztikus világot jelenítek meg. Imádom a finom részleteket, álomszerű színeket és azt a varázslatos atmoszférát, ami elrepít a valóság határain túlra.

Mit jelent számodra a grafika világa?

A grafika számomra a kreativitás és a technológia találkozása, ami tökéletesen passzol a személyiségemhez. Gyerekkoromban festő szerettem volna lenni, imádtam színekkel és formákkal kifejezni magam, de már akkor is tudtam, hogy ebből nem egyszerű megélni. Mindig is érdekeltek a számítógépek és a digitális világ, valamint az, hogy ezeket miként lehet ötvözni a művészettel.

A grafika pontosan ezt kínálta: kreativitást, fejlődést és technikai kihívásokat egyszerre.

Hogyan látod a médiagrafika jövőjét? Mit gondolsz a mesterséges intelligenciáról? Nincs benned félelem, hogy átveszi a munkád? Illetve hogyan tudod jelenleg az előnyödre használni?

A médiagrafika jövője szerintem egyre inkább a mozgókép (videó, animáció) és a személyre szabott tartalmak felé halad. A mesterséges intelligenciát nem találom félelmetesnek, hanem egy szuper eszközt látok benne, amennyiben azt okosan használjuk. Úgy látom, hogy az MI a kreatív iparágakban nem helyettesíti, hanem kiegészíti az emberi alkotást. Segíthet a rutinfolyamatok gyorsításában, inspirációgyűjtésben vagy akár az ötletelésben.

De az igazi kreativitás, az emberi gondolkodás és érzés, szerintem még sokáig nem lesz helyettesíthető.

Egyes ügyfelek hajlamosak alábecsülni a grafikai munka értékét, mert azt gondolják, hogy „egy AI is meg tudja csinálni”. Az igazság azonban az, hogy bár a mesterséges intelligencia valóban képes bizonyos vizuális feladatokat gyorsan elvégezni, önmagában nem elég. Sok ember nem tudja megfelelően használni ezeket az eszközöket, hiányzik a szakmai látásmód, az esztétikai érzék, a tervezés logikája vagy egyszerűen a vizuális gondolkodásmód. Az MI lehet egy eszköz a kezünkben, de ahhoz, hogy valóban professzionális, célorientált és vizuálisan is működőképes anyagok születhessenek, még mindig szükség van hozzáértő, tapasztalt grafikusokra. A jó grafikus ma már nem csak „szépet” alkot, hanem gondolkodik, rendszert lát, és tudja, hogyan használja a mesterséges intelligenciát a megfelelő módon.

Van olyan projekted, amelyre különösen büszke vagy?

Igen, 2023-ban lehetőségem volt megvágni a Gombaszögi Nyári Tábor himnuszának zenei videóklipjét. Nagyon büszke voltam rá, hogy egy ilyen anyag elkészítésére engem kértek fel. A munkám révén 2024-ben és 2025-ben is részt vehettem a táborban. Ezeken az alkalmakon főként social media tartalmakat készítettem, és interjúkat forgattunk a fellépőkkel.

Emellett szeptembertől indul egy új, elég nagyszabású projekt, ami talán az eddigi legnagyobb kihívásom lesz. Külön megtiszteltetés számomra, hogy kifejezetten engem kerestek meg vele. Egyelőre még nem beszélhetek róla nyilvánosan, de biztos vagyok benne, hogy ez lesz az egyik legmeghatározóbb munkám, amire hosszú távon is büszke lehetek majd.

Milyen szoftvereket és eszközöket használsz leggyakrabban a munkád során?

A mindennapi munkám alapját az Adobe csomag képezi – elsősorban az Illustrator, Photoshop, Premiere Pro és Lightroom programokat használom. Ezek lefedik a legtöbb grafikai, képszerkesztési, videóvágási és fotóutómunkálati igényt. Emellett gyakran dolgozom Canvával, ha gyorsabb, sablonalapú kreatív anyagra van szükség – például social media tartalmakhoz vagy ügyfélprezentációkhoz. A CapCut-ot pedig rövidformátumú, mobilra optimalizált videós tartalmak szerkesztéséhez használom, különösen közösségi platformokra készülő anyagoknál.

Több eseményen vettél részt fotósként.

Igen, szívesen fotózok kulturális rendezvényeken, fesztiválokon, koncerteken. Eddig több magyarországi zenekar koncertjén is jelen voltam,

például Dzsúdló, Blahaluisiana, BSW, Pogány induló, Bye Alex, Margaret Island és Tankcsapda.

Mi az álomprojekted?

Egy teljes fesztivál arculatát megálmodni és végig vinni a logótól, a dekoráción és merchen át, egészen az online kampányig. Szeretném, ha egy olyan vizuális világ születne, amit az emberek azonnal felismernek.

Ha nincs ihleted, akkor mit teszel? Vagy ilyen nem szokott előfordulni veled?

Ihlet hiányában nem pánikolok, ez a kreatív szakmában teljesen természetes állapot. Olyankor átkapcsolok inspirációs üzemmódba. Kicsit eltávolodom a képernyőtől, kimegyek a valós világba. Az ötletek sokszor nem a Photoshopban, hanem vezetés közben, elalvás előtt vagy akár a zuhany alatt jönnek. Van, hogy csak elkezdek vaktában alkotni mindenféle nyomás nélkül, olyat, ami az én világom.

Szóval igen, előfordul, hogy nincs ihlet, de sosem tart sokáig, mert nem várom meg, hogy megjöjjön, inkább elé megyek.

fotók: Štreba Bianka archívuma