„A Csemadoknak újra közösségformáló erővé kell válnia”

A felvidéki magyar közösségi élet megújulása nemcsak hagyományőrzésről, hanem aktív jelenlétről, új ötletekről és átláthatóságról is szól. Mácsadi István, a fiatal generáció egyik legaktívabb közéleti szereplője – újságíróként és helyi Csemadok-elnökként – nap mint nap azért dolgozik, hogy a szervezet valóban a közösség motorja legyen. A Reflex24-nek adott interjújában a Csemadok jelenlegi kihívásairól, a fiatalítás és a “régi tagság” egyensúlyáról, valamint a szervezet jövőjét meghatározó változásokról beszélt.

Mácsadi István, Ön a fiatal generáció egyik legaktívabb közéleti szereplője, újságíró és helyi Csemadok-elnök. Mit jelent Önnek ma a szervezet, és milyen szerepet lát benne?

A Csemadok, ahogy én látom, több mint egy hagyományőrző szervezet vagy kulturális egyesület: egy olyan élő, lélegző közösség, amely a felvidéki magyarság identitását és összetartását hivatott erősíteni, és ennek érdekében mindenkor hidat kell képeznie múlt és jövő, fiatalok és idősebbek között. Én mindig is úgy éreztem, hogy „a közösség szívverése nem állhat meg”, és ez számomra nem csak egy metafora, hanem egy irányadó elv, amely meghatározza a saját tevékenységemet is: minden fórum, minden találkozó és minden kapcsolatépítés számít. Nem elég csupán megérteni a problémákat, a megoldásokat is keresni kell, és személyesen is jelen lenni minden régióban, hogy lássuk, mi működik, mi nem, és hol lehet fejleszteni.

Mit tapasztal a fiatalok és a régi tagság viszonyában?

A fiatalítás kulcsfontosságú, mert új energiát hoz, új perspektívákat, új technológiákat, de nem szabad elfeledkeznünk a régi, stabil tagságról sem, akik a szervezet gerincét adják. Az ő tudásuk, tapasztalatuk és hűségük olyan érték, amit meg kell becsülni, és programokkal aktivizálni kell őket: workshopokkal, kulturális eseményekkel, beszélgetésekkel, ahol átadhatják tudásukat a fiatalabb generációnak. Ahogy mindig mondom:

„A hagyomány megtartása nem passzivitást jelent, hanem tudatos, élő kapcsolatot a jövővel.”

Sokszor felmerül a kritika, hogy egyes helyi közösségeknél néhány ember dönti el a közösség sorsát. Ön mit gondol erről?

Ez sajnos előfordul, és mélyen aggasztó jelenség. Zoboralján például önjelölt „messiások” próbálnak dönteni egész közösségek életéről, és hasonló esetek előfordultak más régiókban is. Egy szervezet, amely a közösségért létezik, nem engedheti meg, hogy egy szűk csoport ambíciói felülírják a tagság érdekeit. Éppen ezért szükség van átlátható, demokratikus döntéshozatali mechanizmusokra, regionális fórumokra és nyilvános szavazásokra, amelyek biztosítják, hogy a közösség minden tagja hallassa a hangját, és aktívan részt vehessen a folyamatok alakításában.

Ön személyesen is sok helyen jár, kapcsolatot tart a helyi mozgatórugókkal. Mit lát a problémák és lehetőségek szintjén?

Rengeteg fórumon veszek részt, minden régióból beszélek vezetőkkel, közösségi emberekkel, aktivistákkal, és a tapasztalat az, hogy nagyon sok helyen a problémák felismerése már megtörtént, de a megoldások gyakran hiányoznak.

Nem elég érteni a problémát, a megoldásra kell koncentrálni, és mindent megtenni azért, hogy a közösség érezze a változást.

Legyen szó ifjúsági programokról, kulturális eseményekről, vagy egyszerűen a helyi aktivisták támogatásáról, a cselekvés a kulcs.

A szervezet gazdálkodása is gyakran vitatott téma.

Igen, évi 300 ezer eurót kap a Csemadok alanyi jogon a szlovák államtól, ezen felül pályáznak, és Magyarország is segítő kezet nyújt, aminek köszönhetően több, mint évi 1000000 euróról beszélünk. Ezek hatalmas összegek, és a kérdés az, hogy ezek a források valóban a közösséget szolgálják-e. Sokszor átláthatatlan, mire költik el a támogatást, és ez komoly hiba: egy szervezet hitelessége nagymértékben azon múlik, hogy a pénz látható eredményeket hoz-e a közösségnek, vagy csupán fenntartja a szervezet adminisztrációját.

Van konkrét eset, ami különösen érthetetlen volt?

Igen, Rozsnyón például egy fizetett pozícióba szlovák titkárt neveztek ki. Ez teljesen érthetetlen számomra, hiszen a Csemadok alapvető feladata a felvidéki magyar közösség szolgálata.

Az ilyen döntések aláássák a szervezet hitelességét, és felvetik a kérdést: kik és mire használják a közösségi forrásokat?

Hogyan lehetne mindezt korrigálni?

Elsőként az átláthatóságot kell erősíteni: minden régióban és minden szinten a tagságnak látnia kell, hogy a pénzből milyen programok, rendezvények, fejlesztések valósulnak meg, és milyen hozzáadott értéket hoznak a közösségnek. Másodszor, a fiatalítás elengedhetetlen: fiatalokat bevonni interaktív programokkal, mentorprogramokkal, digitális platformokkal, nyári táborokkal. Harmadszor pedig a régi, stabil tagságot is mobilizálni kell, mert ők adják a szervezet gerincét és hitelességét.

Csak akkor működik a szervezet, ha a fiatalok energiája és a régi tagság tapasztalata összekapcsolódik.

Van inspiráló példa erre?

Erdélyben és Vajdaságban évtizedek óta működnek olyan szervezetek, amelyek képesek egyensúlyt teremteni a hagyományőrzés és a fiatalok bevonása között. Digitális felületek, helyi kezdeményezések, mentorprogramok – ezek mind azt szolgálják, hogy minden generáció megtalálja a maga helyét, és a közösség dinamikusan, ugyanakkor stabilan működjön.

És a politika szerepe?

A politika és a Csemadok szoros együttműködésben kell, hogy működjön. Nem ellenséges viszonyról beszélünk, hanem partneri kapcsolatról: a politika biztosítja a lehetőségeket, a Csemadok pedig mozgósítja a közösséget. Ez a kölcsönös kapcsolat alapja lehet annak, hogy valódi, kézzelfogható eredményeket érjünk el a felvidéki magyarság életében.

Mit üzenne a tagságnak a közelgő tisztújítás előtt?

Legyenek aktívak, merjenek kérdezni és alakítani a programokat. A Csemadoknak újra a közösségért kell dolgoznia, és ehhez minden generációra szükség van: a fiatalokra, akik új energiát hoznak, a régi tagságra, akik stabilitást adnak, és a politikai együttműködésre, amely biztosítja a lehetőségeket.

A változás nem veszély, hanem lehetőség, és a döntéshozók minden tagja felelős azért, hogy éljen ezzel a lehetőséggel.

Van konkrét elképzelése a megújulásról?

Sok ötletem van, amelyet megfelelő emberekkel, megfelelő időben megosztok. A legfontosabb az átlátható és célzott forrásfelhasználás, valamint a generációk közötti hidak létrehozása. Digitális archívumok, online közösségi platformok, helyi közösségi projektek, fiatalok mentorprogramjai – ezek mind erősítik a tagságot, összekapcsolják a régiókat, és biztosítják, hogy a Csemadok valóban a közösségért dolgozzon. A problémákat érteni kell, de a megoldást is fel kell kínálni minden szinten, és ezt személyesen, aktív jelenléttel kell támogatni.