A zselízi labdarúgás száz évének története

A zselízi labdarúgás története a XX. század második évtizedében kezdődött. A szórakozásból és „grund fociból“ 1917-re ért el oda néhány rajongó és műkedvelő sportoló, hogy intézményes keretek közé tegyék azt a sportot, mely sokak szórakoztatására fejlődött, terebélyesedett mind a mai napig.
A legenda szerint Zselízre került ebben az időben egy katolikus lelkész, aki ezen a téren szívesen foglakozott mások okításával (Fekete Vince). Állítólag ugyanakkor településünkre vetődött egy angol pilóta, ki magával hozta a pontosabb szabályokat és szervezési tehetségét. Így valószínűleg – főleg a kereskedők és az iparosok körében elterjedt szórakozást – versenyszerűvé tették azzal, hogy megalapították a „Zselízi SC“ labdarúgó csapatot.

Városunkban először pályát a Garam partján alakították ki – ma Grossz Gábor vállalata van ezen a helyen. Sajnos a Garam évente legalább kétszer, – a hó olvadásakor és a „zöld“ áradás után – elöntötte ezt a területet, hát más helyet kellett keresni. Mivel az állatvásárok hanyatlóban voltak, úgy kiszemelték a sportolók maguknak a reformátustemető mögötti nyugatra eső állatvásárok területét és átköltöztek oda. Palánkkerítés, fakorlát…a mai napig áll az az épület, amely az öltöző és a szertár volt – az egykori vásárok „cédulaház”-a. Az 1950-es években vetődött föl az a gondolat, hogy egy stadion épüljön Zselízen, melynek 1959. június 21-ei megnyitóján a hazai csapat OdevaTerncsén (I. liga) csapatával játszottak (0:4) barátságos mérkőzést és a kezdéshez a labdát repülőgépből dobták le.
Meg nem erősített forrás szerint a „Zselízi SC“ mezének színe a fekete-sárga lett. Később ez változott piros-fehérre, zöld –fehérre, sárga-pirosra, de lilára is.
Az ismert feljegyzések alapján Zselíz csapata játszott a járási bajnokságtól a nemzeti bajnokság harmadik osztályáig – pl. 1997-ben III. liga.

Az első időkben csak felnőtt csapat volt, de később alakult ifjúsági, diák, de „öregfiúk“ csapat is. Ismerünk olyan éveket, amikor a felnőtteknél A, B és C csapat is versenyszerűen szerepelt különböző bajnokságokban, ugyanúgy az ifjúsági vagy a diák sport terén is. Alkalmi csapata akadt Garammikolának, eredményes és közkedvelt volt évekig a szódói csapat is. Sőt, igaz csak fellángolás volt, de egy ideig működött Zselízen női labdarúgás is.

A versenyszerű mérkőzéseken kívül – gyakran volt ellenfél Léva, Párkány, Ipolyság, Nagysalló, Oroszka…-sok előkészületi és barátságos mérkőzést játszottak fiataljaink, focistáink. A teljesség igénye nélkül megemlítünk legalább néhányat: Vác, Újpest, Dorog, Bp.Építők, Bp.Törekvés, Budafok, magyar színészek válogatottja, Bp. Parlament SC, Videoton Székesfehérvár, magyar válogatottak öregfiúk csapata, Kondoros, Trencsén, Slovan Bratislava, Trnava, DAC… Hasonló mérkőzésekre került sor a környező településéken kívül főleg magyarországi csapatok ellen. Felnőtt csapatunk szerepelt pl. Lengyelországban pohármérkőzésen, ifjúsági csapatunk Csehországban, diákcsapatunk Olaszországban és Franciaországban (2002-2006 között) pl, Szardínia szigetén 115 csapatból a II. helyen végzett Duchoň Gábor vezetésével, ahol többek közt döntetlent játszott Nantes (Franciaország) vagy Buenos Aires (Argentína) csapataival.

Meg kell említeni azt a tényt is, hogy volt egy időben zselízi vállalatok, intézmények csapatainak bajnoksága is. Ebben szerepelt többek közt a traktorállomás, állami birtok, járási építkezési vállalat, pedagógusok, technikai szolgáltatások, fegyőrök csapata is.
E színes kaleidoszkópba kerülhet még a maga idejében nagy érdeklődésre számot tartó városrészek közötti futballmérkőzés is: Pipacs telep – Béke telep, zászlóátadással és „bohóckodással“ fűszrezve.
A városi technikai szolgáltatások csapata, mivel több aktív labdarúgót is foglalkoztatott, az 1980-as években elérte azt a sikert, hogy a csehszlovákiai városi technikai szolgáltatások bajnokságának győztesei lettek.

Akadt időszak, amikor Zselízen még egy futballcsapat játszott AKUH néven a IV. ligában.
A Zselíziek büszkék lehetnek több olyan ifjúsági korosztályú játékosra, akik sokra vitték felsőbb bajnokságok csapatainál is, de említsünk meg néhányat a felnőttek közül: tőlünk is került „nagyobb“ csapathoz Uharcsek Jenő, Mezőlaky István, Nagy Aurél, BartalskyValerián (olimpiai válogatott lett), Málaszky Ernő, Sokol László, Csikós János, Trnavszky Gábor, Mikes Erik (aki Trencsén után külföldre szerződött), vagy csapatunkban játszott az egykori ifjúsági válogatott Záhorsky József is.

Köszönetünket kifejezve kell megemlítenünk olyan emberek nevét, akik edzők, vezetők, sportorvosok, aktivisták voltak, vagy jelenleg vannak a csapatoknál: Nemes Jenő tanító, Holczer Benő, Riedl Ferenc, Sallai József, Boďa János, Pásztor Lajos, Urbán Imre, Csenky Dezső, Lipták János, Bunta János, Dr. Cirok László, Dr. Szikora Rajmund, Dr. ŠtefanJanec, Dr. Majtán Lajos, Dr. Beszédes Imrich, Mezőlaky István, Nagy Aurél, Szabó Lajos, Id. Csikós János, Fekete Sándor, Kormosi Lajos, Sztranyák Tibor, Szőköl Imre, Juhász József, Köpöncei József, Mihók János, Ábel Gábor, Id. Rotyík Tibor, Kádasi László,Nagy Géza, Nyustyin Ferenc, Burín György, Ferda Róbert, Riedl Róbert,Mikes Attila, ŠkrhaRastislav, Kurucz Ľubomír, Štuller István, Rotyík Tibor és Sokol László. Külön kell megemlítenünk Šimo Adrián, Šuránsky István, vagy Balázs József nevét, kik a múltban vezetői is voltak a csapatoknak, de nagyban segítették anyagiakban is a sportot, és jelenlegi fő támogatóinkat, Buda Marek és Gulyás Róbert vállalkozókat. Szintén említsük meg legalább Ábel Gábor, Kurucz István és Nyustyin Ferenc nevét abból az alkalomból, hogy a nyomtatott és elektronikus médiával ők tartották a kapcsolatot, illetve (hangos) bemondói szerepet is betöltöttek. Köszönet illet mindenkit, aki segítette valaha is a zselízi labdarúgó csapatokat, legyen az bár volt vagy jelenlegi aktív labdarúgó, szurkoló, vezető vagy támogató. Közös igyekezetünk hozta létre ezt a száz elmúlt évet ezen a téren. Természetesen köszönet a város vezetőinek is, akik támogatása nélkül lehetetlenné válna a helyi sportélet.

Mindez, ami itt papírra került, csak a szájhagyomány és a néhány hivatalos adat alapján íródott, mellőzve minden kutatást és tudományos munkát, da annak reményével, hogy megőrizzünk, összegyűjtsünk legalább valamit az utókor számára.

A Zselízi SC himnusza

Mikor a zselízi tizenegy kivonul,
a világ kivirul s a lány szívéhez nyúl.
Ilyenkor még a jó Isten is nevet,
mert ő teremtett jókedvében zselízi gyerekeket.

Mikor a zselízi tizenegy sorban áll,
ilyenkor még a jegyző úr is szalutál.
Ilyenkor még a jó Isten is nevet,
mert ő teremtett jókedvében zselízi gyerekeket.

Mikor a zselízi tizenegy gólt talál,
Ilyenkor még az ellenfél is gratulál
Ilyenkor még a jó Isten is nevet,
mert ő teremtett jókedvében zselízi gyerekeket.

Mikor a zselízi tizenegy levonul,
ilyenkor az ég is rörtön beborul.
Ilyenkor még a jó Isten sem nevet,
mert ő teremtett jókedvében zselízi gyerekeket.

Szerzők: Dulai Ferenc, Nyustyin Ferenc, Adrián Šimo, Ferda Róbert, Sokol László, Ábel Gábor
Forrás: A zselízi focicsapat hivatalos oldala

Címkék: foci, sport, Zselíz