A Fradival avatta fel új stadionját a DAC délvidéki testvércsapata

Ünnepélyes keretek közt, fantasztikus hangulatban került felavatásra a TSC Topolya új stadionja a délvidéki városka szívében. Az avató ünnepség asszisztense a magyar rekordbajnok Ferencváros volt, amely bár meglehetősen foghíjas összeállításban, de méltó partnerként járult hozzá e csodálatos létesítmény átadásához.

A partnerválasztás egyébként nem volt véletlen, hiszen ahogy szerte a Kárpát-medencében, a magyarok körében itt is a Fradi a legnépszerűbb csapat, ráadásul a Topolya címere a színeket és a feliratokat leszámítva gyakorlatilag megegyezik a Ferencvároséval. Ennek fényében nem meglepő, hogy

a stadion (egyik) kezdőrúgását a zöld-fehérek egyik ikonikus legendája, Nyilasi Tibor végezte el.

A topolyai csapat nem titkolt szándéka, hogy a délvidéki magyarság (egyik) bástyájává váljon akárcsak Felvidéken a DAC, vagy Székelyföldön a Sepsi OSK. Bár ennek a nemzetpolitikai koncepciójuknak a topolyaiak még csak az elején járnak, az eredmények máris sorakoznak, hiszen még a stadionjuk el se készült, és a csapat feljutott a szerb első osztályba. Ott tavaly kimondottan előkelő helyen, az élmezőnyben végzett, így az Európa Liga selejtezőköreibe is kvalifikálta magát, ahol tisztesen helytállt.

Ezt a sikertörténetet pedig a szurkolók szinténc egyre inkább magukénak érzik, és szépen gyarapodik a csapat tábora. Annak ellenére is, hogy ezidáig a csapat kénytelen volt idegenben játszani hazai mérkőzéseit. Most viszont, hogy elkészült a várva várt Otthon, minden zavaró körülmény elhárult, hogy a dunaszerdahelyihez hasonló légkörben fogalmazza meg önmagát a délvidéki magyarság. E párhuzam szintén nem véletlen, hiszen

teljesen tudatosan kívánják a DAC-koncepciót Topolyán is megvalósítani. Például a mérkőzés előtt itt is a Nélküled című dal hangzik fel, de természetesen eléneklik a Magyar Himnuszt is, és számos szurkolói rigmus ugyancsak azonos a DAC-éval.

Különösen köszönhető ez a helyi ultra csoportosulásnak, a Blue Betyars-nak, akik a DAC, a Fradi és a Magyar Válogatott elszánt szurkolásából merítve egészen varázslatos atmoszférát teremtettek az ékszerdobozszerű kis stadionban.

E sorok szerzőjének a legkülönösebben megható érzést az jelentette, amikor a Mátyás király meséből ismert dallamra felhangzott a DAC-stadionban régóta jól ismert:

„Egész ország utál minket, nem baj, a mi Hazánk szép Dél(Fel)vidék.”

Ez a rigmus számomra mindennél jobban fejezi ki azt a dacosságot, amit csak kisebbségi létben, elnyomásban érthet meg az ember fia.

Mindennek fényében bár konkrét hivatalos testvércsapati megállapodás még nem született a DAC-cal (mint pl. a DAC és a Sepsi OSK között), de ez minden bizonnyal csak idő kérdése, hisz gyakorlatilag annak a széleskörű stratégiai koncepciónak a része, melyet az Anyaország valósít meg a sport identitást erősítő és formáló hatásán keresztül a külhoni területeken.

Minden kétséget kizáróan megható érzés volt felvidékiként tapasztalni az együvé tartozás határok nélküli attitűdjét, ami hamisítatlanul lengte körbe úgy a stadiont, mint az egész várost. Mindazonáltal

sokszor nem is tudatosítjuk, hogy mekkora erő vagyunk mi, magyarok így együtt a Kárpát Hazában. Pedig csak meg kell fognunk egymás kezét és tartani a vonalakat, amiket már 100 éve próbálnak bontani, mégis állnak.

Hamarosan, október 8-án nyílik a Sepsiszentgyörgy ugyancsak várva-várt stadionja, mely szintén ígéretes élményekkel kecsegtet azok számára, akik értik és érzik a sport, illetve a foci nemzeti összetartozás életérzésének üzenetét: jelesül, hogy mi, magyarok ugyanúgy vagyunk otthon Dunaszerdahelyen, mint Topolyán vagy Sepsiszentgyörgyben, akárcsak Budapesten és valamennyi pontján ezeréves otthonunknak a Kárpát-medencében.

Isten éltesse a topolyai TSC-t! Hajrá, Magyarok!

(Csonka Ákos/Felvidék.ma)