“November 17. a remény napja volt számunkra.1989-ben mi, felvidéki magyarok is egy szabadabb, befogadóbb társadalom reményében mentünk ki az utcára. Hittük, hogy a kommunista diktatúra bukása után valódi demokrácia és egyenjogúság vár ránk Csehszlovákiában.
A remény azonban hamar szertefoszlott, amikor elszabadult a gyűlölködő nacionalizmus, amely hosszú időre meghatározta az önállóvá vált Szlovákia hangulatát. Az elmúlt 36 évben számtalanszor bizonyítottuk, hogy nélkülünk kevesebb lenne az ország – mégis mi lettünk kevesebben. A felvidéki magyarság lélekszáma negyedével csökkent, a déli országrész pedig gazdaságilag lemaradt.
A szlovák állam mindezt sokszor közönnyel szemléli. De mi tudjuk: a magyar politikát mindig a kompromisszumkeresés jellemezte – és ez a kompromisszumkészség nem jelent lemondást. Nekünk változatlanul az a feladatunk, hogy dolgozzunk a demokrácia, a jogegyenlőség és a valódi szabadság érvényesüléséért Szlovákiában.
A Magyar Közügy Konferencia résztvevői egyértelműen kimondják:
- A magyar közösségnek járnak azok az alapvető emberi és közösségi jogok, amelyek biztosítják a gyarapodást.
- Csak egy demokratikus, plurális és toleráns jogállam lehet az együttélés alapja.
- Szükség van önálló magyar oktatási, kulturális és médiarendszerre.
- A magyar nyelvi és közösségi önazonosságot ugyanazoknak a jogoknak kell megilletnie, mint a szlovákot.
- Követeljük közös kulturális értékeink megóvását, történelmünk tiszteletét.
- Követeljük nemzeti jelképeink szabad használatát.
Elutasítjuk a kollektív bűnösség máig érvényben tartott elvét és az ezzel járó visszaéléseket.A magyar közösség helyzete nem csupán magyar ügy, hanem országos közügy. A nemzeti közösségek állapota a demokrácia fokmérője. 36 év után itt az idő, hogy az alkotmány és a nemzetiségi jogállásról szóló törvény kimondja: ebben az országban mindenki egyenlő, és senkit nem érhet hátrány nyelve vagy identitása miatt.
Nincs más út, csak az együtt gondolkodás és együtt boldogulás útja.Lépjünk rá közösen! “
Hozzászólok