Helyzet van!

Panaszkodunk, gyakran elégedetlenek vagyunk. Természetes emberi reakció ez. A fejlődés motorja lehet, ha az elégedetlenséget új energiák gerjesztésére tudjuk felhasználni. Ha nem, az elégedetlenség lefelé húz, még rosszabb helyzetbe taszít.

Változást akarunk, ezt nem csak érezzük, néha ki is mondjuk. Látjuk, érzékeljük, hogy sok minden félrecsúszott társadalmunkban. Dühösek vagyunk a kormányra, legszívesebben leváltanánk őket. Friss levegőt szeretnénk magunk körül, új dinamikát.

Eddig csak magunkban mérgelődhettünk, vagy mondogathattuk egymásnak, hogy jobbat érdemelhetnénk. Nos, február 29-e az a nap, amikor tehetünk is érte. Február 29-én őfelsége, a Polgár lesz az úr. Persze csak akkor, ha akar úr lenni. Ha eljön rendet tenni, s nem marad otthon duzzogva, hogy most aztán mindenkit megbüntet a távolmaradásával. Látni kell, nem mást, elsősorban önmagát büntetné meg ezzel. Odaadná a kormányrudat másoknak, döntsenek ők helyette … hogy azután, március 1-je után ismét csak jókat duzzoghasson, és szidhasson mindenkit. 

Azt is érezzük, hogy magyar térfelünkön sincs minden rendben. Széthúzás, önös érdekek, öt párt is borzolja az idegeinket.

Aki így gondolkodik, annak is igaza van. Viszont talán észre lehetne venni, hogy három párt már lépett egyet egymás felé, közös listát készített. Persze, mivel sokfélék vagyunk, vegyes az a lista. Ám a szlovák választási törvény biztosít mindenki számára egy elegáns lehetőséget: a karikázást.

A bátorító tett tehát támogatni ezt a közös listát, jelezve ezzel azt is, hogy elvárásaink vannak a jövőt illetően: az egyesülési folyamatot folytatni kell. S persze az sem mindegy, személy szerint kiket bíznánk meg ügyeink menedzselésével a jövőben. Itt a karikák száma lesz a döntő: a felvidéki magyar választópolgár személy szerint is kifejezheti, kiben bízik, s kit ruház fel a március utáni folyamatok továbbvitelével.

Az otthon maradás nem megoldás semmire. A részvétel és a karikázás azonban igen!

Csáky Pál

Címkék: Csáky Pál, jövő, kormányváltás, parlamenti választások