Csonka Ákos: Nemhogy vége van az etnikai politizálásnak, most kezdődik csak igazán!

A Magyar 7 hetilap közéleti személyiségeket kérdezte, miként látják a magyar párt jövőjét, és mit gondolnak az etnikai politizálásról. Ezúttal Csonka Ákos zselízi publicista mondta el véleményét.

Egyesek gyászmisével keverik össze a felvidéki közéletet, és virágot hordanak a dombra, amit sírnak hisznek. De az valójában nem sír, hanem a hármashalom helye, amiből kisarjad a jel, ami – Esterházy után szabadon – a mi jelünk. Ez mutatja számunkra az utat.

Persze nem könnyű út, senki se mondta, hogy mesterséges kisebbségbe szorított létbe politizálni leányálom, de ezt az utat jelölte ki számunkra a jó Isten.

Hogy vége lenne az etnikai politizálásnak? Kizárt! Több mint 100 éves sorsközösségünkben voltak sokkalta nehezebb időszakok is, mégsem ért véget a történelem. Hogy válság van, az vitathatatlan. Rossz vezetők, sorozatos hibás döntések és stratégia helyetti törtetéseknek ugyanis természetes következménye a válság kialakulása.Nem az etnikai politizálásnak kell, hogy vége legyen, hanem a koncepció nélküli sodródásnak, a politikai élősködésnek és az antipolitizálásnak.

Természetesen ebben a káoszban ez nem kis feladat, de jelenleg egy személyt látok a felvidéki közéletben, akinek erre tehetsége, karizmája, kapcsolatrendszere és politikai tudása is van. Ez pedig Gubík László. Amit programbeharangozó interjújában felvázolt, azzal azonosulni tudok.

Mintegy félmillióan vagyunk a Felvidéken, akik magyarnak vallják magukat és/vagy magyar az anyanyelvük. További több tízezer, sőt százezer ember van a Felvidéken, aki bár identitásában nem magyar, de valamilyen szinten beszél magyarul, sok szállal kötődik a magyar kultúrához, vagy egyszerűen csak együtt él az ország déli részében a magyarokkal (azokról nem is beszélve, akik egyik kategóriába se tartoznak, csak mondjuk szimpatizálnak a magyarokkal vagy éppen Orbán Viktor politikájával stb.).

Ez egy akkora tömb, ami nemhogy elegendő lenne normális politizálással, átgondolt, ésszerű üzenetekkel és kommunikációval az 5%-os küszöb átlépésére, de akár a duplájára is. Az eddigi vezetések a 8-10%-ból nem tudtak 5%-ot szerezni, Erdélyben az 5%-ból csinálnak 6-7%-ot. Úgyhogy aki az etnikai politizálás végét vizionálja, az csak ürügyet keres az alamizsna jellegű könnyebb, ám téves út felé. Ez viszont nem a felvidéki magyarság útja. Jézus Krisztus sem futamodott meg a Golgotára menet. Mi se fogunk!