Visszaemlékszem, amikor gyerekkoromban esténként a konyhából finom lekvárillat settenkedett a lakás minden pontjába, és ott maradt egészen reggelig. A kistányérra kiszedett „próbát” mindig mi, a gyerekek ettük meg, pedig eredetileg az arra volt hivatott, hogy édesanyámnak megmutassa, eléggé besűrűsödött-e már a lekvár.
A mi otthoni lekvárjainkba sosem került semmi tartósító- vagy zselésítőszer. Csak a gyümölcs és cukor. Úgy, ahogyan azt kell. Mert a lekvárt nem a sok „mű anyag” tartósítja, hanem a lépesről lépésre betartott munkafolyamatok.
Az alaposan megmosott gyümölcsöt a kellő mennyiségű cukorral a főzőedénybe tesszük, és lassú lángon főzni kezdjük. Ez hosszú időt vesz igénybe. Ha már elforrta a habját, többször kell kevergetni, mert onnantól gyorsabban sűrűsödik, és nemsokára elkészül.
Ekkor már meg kell, hogy legyenek készítve a tiszta üvegek, alaposan elmosva.
Amikor már elég sűrű a lekvárunk, beleszedjük az üvegekbe, jó szorosan rácsavarjuk a tetejét, és száraz dunsztba tesszük. Na, ez volt csak ám a furcsa szó a gyerekfülnek: száraz dunszt.
Dunsztom nem volt róla, mi lehet az.
Akkor pedig már végleg elvesztettem a fonalat, amikor anyukám megjelent az öreg pokróccal, amit télen a szánkóra szoktunk tenni, hogy ne fázzunk fel. Amikor pedig felnyitotta az ágyneműtartót, már nagyon vártam, hogy mi fog következni. A vastag pokrócot szétterítette, és mi hordtuk bele az átforrósodott üvegeket szépen sorban. Gyorsan ment, mert nem tudtuk sokáig a kezünkben tartani a forró lekváros üvegeket. Aztán szorosan betakargatta az üvegeket a pokróccal.
„Így fognak lassan kihűlni”
– mondta.
Olyan volt az akkor, mint valami varázslat. Amikor egy-két hét múlva kiszedtük a lekvárt, már nem is jutott eszünkbe az esti illat, de még akkor sem, amikor télen a kenyéren, süteményen majszoltuk az üvegbe zárt finomságot. Ilyenkor már az ízét élvezhettük. Ezek a régi, gyerekkori emlékek akkor jutottak újra eszembe, amikor már én hívtam fel anyukámat, hogy az eperlekvárba mennyi cukrot tegyek.
Az eper és a sárgabaracklekvár nálunk ilyen gyümölcs-cukor aránnyal készül:
3 kg eperhez 1 kg kristálycukor kerül,
1 kg sárgabarackhoz pedig 60 dkg kristálycukor.
Természetesen a lekvárt jó érett gyümölcsből főzzük mindkét esetben. Fontos még, hogy a gyermekeket is vonjuk be a lekvárkészítésbe, hogy életre szóló élményekkel gazdagodjanak.
Kellemes lekvárfőzést kívánok mindenkinek!
A képek a szerző felvételei.
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok