Katona Attila több mint két éve vette át az ipolysági 27. számú Szent Imre cserkészcsapat vezetését. 24 éves, jelenleg Budapesten él és dolgozik. Munkahelyén kerestem fel őt, ahol egy szabad órájában elmondta, miből áll egy csapatparancsnok feladata, hogyan értékeli a 2019-es évet a csapat szempontjából és az is kiderül, hogyan tudja összeegyeztetni a budapesti életét az ipolysági kötelességeivel.

(fotó: Kósa Anita)

Mi a feladata egy cserkészcsapat parancsnokának?

Elsősorban a vezetők közösségének az összetartása. A cserkészvezetőink azok, akik heti rendszerességgel őrsi foglalkozásokat tartanak a kiscserkészeinknek és a cserkészeinknek. Az ő szolgálatuk adja a teljes csapat munkájának gerincét, ezért fontos, hogy a vezetőink egy összetartó közösségben dolgozhassanak.

Másrészt a csapathoz fűződő adminisztratív feladatokért vagyok felelős, ez az unalmasabbik része. Ettől függetlenül olyan megkerülhetetlen dolgok tartoznak ide, mint a tagok nyilvántartása és a forrásteremtés. A csapatunk egy önálló ifjúsági szervezet, amely a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség kötelékén belül működik. Értelemszerűen rám hárul a fő közvetítő szerep is a csapat és a szövetség közt. 


Meddig tart egy csapatparancsnok megbízása?

Nincs konkrét hivatali idő. Úgy gondolom, hogy addig kell csinálni, amíg érdemben hozzá tudsz tenni a csapat fejlődéséhez. Nem szabad, hogy stagnáljon.

Remélem, hogy a vezetésem alatt ez az állapot még sokáig fenn fog maradni és akkor én is sokáig maradok még.


Hogyan választják meg egy cserkészcsapat parancsnokát?

Nem választás útján születik a döntés, hanem egyfajta staféta-átadásról van szó. A korábbi parancsnokkal közösen megnéztük, hogy ki az, aki aktívan részt vesz az ügyintézésben, a csapat mozgalmi életében és így lettem én.

(fotó: Morva Mátyás)

Mondasz egy eredményt, amire igazán büszke vagy, mióta te lettél a parancsnok?

Hmm. Nehéz…


Ennyi sok a pozitív változás, hogy nem tudsz választani?

Alig tudok választani… Viszont komolyra fordítva a szót, én úgy gondolom, hogy talán annak van a legnagyobb pozitív hozadéka, hogy korban közelebb állok a vezetőinkhez, mint a korábbi parancsnokok. Úgy érzem, hogy ez gördülékenyebbé teszi a közös munkát. Sokka egyszerűbb így a kommunikáció, a vezetők összetartása.


A vezetők alatt érted a…

Tizenöt év feletti korosztályt, tehát a középiskolás korosztályt.


Volt-e a két év alatt olyan döntés, amit mai fejjel másképp csinálnál?

Hmm. Most jön a kínos csend.


Ha nincs, az sem baj. Az is egy válasz…

Nem tudom, tényleg nem tudok erre válaszolni egyelőre. Az, amit csinálunk, annak nem két év alatt mutatkozik meg az eredménye, hanem majd három-öt éven belül, amikor az első olyan generáció válik vezetővé, amelyik alattam kezdte a cserkészetet.  Majd, ha az akkor tíz évesek tizenöt évessé válnak, akkor fogjuk látni, hogy egy-egy változás pozitív, vagy negatív irányba sült el. Tehát mostanra még nem látom, mi az, amit másképp kellett volna.


Mekkora felelősség nyomja a válad?

Óriási. Nagyon sok mindenre kell odafigyelni. Nem mindegy, hogy milyen az adott program minősége, nem mindegy, hogy a gyerek hogyan éli meg, nem mindegy, hogy a szülők felé hogyan kommunikáljuk a célkitűzéseinket. A legnagyobb nehézség talán az, hogy egy parancsnok nem lehet jelen minden egyes akción.

Jelenleg például heti szinten, hétköznapokon nyolcszor egy óra gyerekekkel való foglalkozás történik és én ezeken nem veszek részt. Tehát nem vagyok ott, de mégis felelős vagyok valamilyen szinten a vezetők minden egyes tettéért. Ha én nem bíznék meg azokban, akik a gyerekekkel vannak és nem foglalkoznék velük, akkor elszabadulhatna a pokol.


De megbízol.

Így van. Ezért nyugodtan alszom.


Mi az az esemény, amit a legjobban vársz 2020-ban a csapat szempontjából?

2020 egy nagy év. Nagyon sok innovatív fejlesztés előtt állunk. Szeretnénk egy saját konyhafelszerelést. Van egy, de az állapota nem a legjobb. Programok terén pedig nagyon várjuk a 2020 nyarán esedékes cserkésztábort, ami a kárpátaljai cserkésztestvéreinkkel, konkrétan a beregszászi csapattal közösen kerül megrendezésre. Ez egy tíz napos tábor lesz, körülbelül száztíz fő részvételével. Nagy esemény, hiszen ők is és mi is az elszakadt területeken cserkészkedünk. Megvannak a közös kapcsolódási pontok, de az is meggyőződésem, hogy sokat fogunk majd tanulni egymástól, egymásról.

(fotó: 27. sz. Szent Imre cserkészcsapat)

Megvan már a tábor helyszíne?

Pontosan még nem, de biztos, hogy valahol Szlovákiában vagy Magyarországon, itt az Ipoly mentén.


Ha a 2019-es évet egy szóval kellene jellemezned a csapat szempontjából, akkor mi lenne az?

Fejlődés. Úgy indult az év, hogy nagyon-nagyon szétesett az előző nyár után a vezetőségünk, de úgy érzem, hogy mostanra újra megszilárdult.


Na és ha 2020-at kellene egyetlen szóval előre jellemezned?

Hú… Talán az aratás. Úgy érzem, hogy az idei munkánk volt a vetés. Azt szeretnénk, ha 2020-ban be tudnánk takarítani a gyümölcsét. Ezért az aratás.

(fotó: Morva Mátyás)

Mivel lehet rávenni a gyerekeket arra, hogy a XXI. században kimenjenek az erdőbe, sátorban aludjanak és a patakban mosakodjanak?

Egyébként én is egy olyan ember vagyok, aki szereti magát bevackolni otthon a sorozatok elé. Aki szeret leülni a számítógép elé és kipörgetni egy játékot. Viszont azoknál a kalandoknál, amit mondjuk online végig futsz egy játékban, sokkal érdekesebb az, amikor kimész az erdőbe és te éled át a kalandot. Te vagy az az érdekes karakter, aki kimegy, aki megépíti a kis viskóját. Aztán amikor jön az eső, ki lehet próbálni, hogy elbújsz egy ilyen megépített helyen.


Igen, de sokkal kényelmetlenebb, sokkal több gonddal jár… ellensúlyozza a kettő egymást? 

Meggyőződésem, hogy igen. A vicces az, hogy nehezen szánod rá magad, de ha egyszer rászántad, akkor nem is tudsz leállni vele. Addiktívvá válik. Mint a profi hegymászók. Nekem teljesen ugyanolyan havas csúcs az 5500 és az 5700 méteres és ő mégis akarja és megmássza. A gyerekek is olyanok, hogy egyszer meg kell mutatni – vagy van, akinek kétszer –, hogy milyen az, amikor kimész az erdőbe és kipróbálod a nomád életmódot. Azt vettem észre, hogy a mi közösségünk elég nehezen fogad be új embereket, de ha egyszer befogad valakit, azt foggal körömmel megpróbálja megtartani. Viccesen hangzik, de nehéz bekerülni, aztán nem meg akarsz kikerülni.


Akárkiből lehet cserkészt faragni, vagy ez múlik a jelentkező személyiségén is?

Nem lesz akárkiből cserkész. Ehhez vállalni kell a cserkész életet. Úgy gondolom, hogy mindenkinek esélyt kell adni, de nem mindenkinek való ez az életforma.

Tudatosítani kell, hogy ez egy önkéntes, politikamentes és vallásos ifjúsági mozgalom. Az önkéntesség akkor nyer valódi értelmet, amikor a cserkész eljut arra a pontra, hogy vezetővé váljon. Akkor jön el az ideje, hogy mindazt a sok jót, amit gyerekként kapott a vezetőitől, a csapattól és a szövetségtől, saját munkájával, önkéntesen viszonozza.

A szándékkal általában nincs probléma, ez magától értetődő azok számára, akik vezetővé válnak. A felnőtt korban az egyetem és a munkahely az, ami megnehezíti a szolgálatot, sokszor nem könnyű összeegyeztetni a cserkészetet az élet más, nem kevésbé jelentős részeivel.


A vezetők, akikre sokszor az egészen kicsik is rá vannak bízva, akikről most is beszéltél, sokszor maguk is csak tizenéves gyerekek. Hogy lehetséges, hogy a rendszer így is működik?

Ezt a rendszert a cserkészet alapítója, Robert Baden-Powell találta ki. Elsősorban kiscsoportokban gondolkozunk, ezt hívjuk őrsi rendszernek. Az olyan nagycsaládok szolgáltak alapul ehhez a modellhez, ahol a legidősebb testvér csak pár évvel öregebb a kisebbeknél, mégis ő tölti be az atyáskodó szerepet és mindig felnéznek rá a többiek.

Ugyanez jól működik a tizenéves fiúknál és lányoknál is, amikor a cserkészek mondjuk tíz-tizenkét évesek a vezető pedig tizenöt-tizenhat éves. Ő készíti a programot, követik őt, majdhogynem majmolják és ez kifejezetten pozitív hatású, ha ez a személy pozitív dolgokat mutat. Tehát a példamutatáson van a hangsúly.


Azt mondják, hogy aki egyszer cserkésszé válik, az örökre az marad. Mégis úgy tűnik, hogy kevesebb a felnőtt a soraitokban, mint a gyerek.

Aki fogadalmat tesz, az egy életre teszi. Megpróbál a tíz cserkésztörvény szerint élni. Ez nem mindig sikerül, nyilvánvalóan nekem sem. Felnőttként természetes, hogy nem tudsz az összes táborban és akción ott lenni. Nálunk is vannak felnőttek többen is, középkorúak, akik részt vesznek a csapat életében. Van, aki a konyhán segédkezik, van, aki a sátrainkat szállítja a rét közepére. Kevésbé látványos feladatok ezek, de úgy gondolom, hogy nélkülük nem működhetne sem a mozgalom, sem a csapat.

(fotó: 27. sz. Szent Imre cserkészcsapat)

Képzeld el az életed úgy, hogy soha nem voltál cserkész. Ugyanúgy huszonnégy éves vagy, ahogy most. Mit látsz, mi változott?

A rengeteg tapasztalatot és fejlődési lehetőséget nem is sorolnám. Ami megfoghatóbb, amit érdemes kiemelni, az a rengeteg ember, akit megismertem. Gondolok itt a közvetlen közelemben lévőkre, de az ország másik felében élőkre is. Akár olyan lehetőségeim is vannak, hogy a világ bármely pontjáról találkozzak a cserkésztestvéreimmel. Ha nem lettem volna cserkész, ők nem lennének az életem részei.


Budapesten dolgozol és itt laksz. Te hogyan tudod ezt összeegyeztetni a csapat vezetésével?

Miután átvettem a csapatot, Párkányba kerültem. Az még közelebb volt. Azóta Budapestre szólított az élet, a munkám és a magánéletem is ide köt. Viszont nem tervezek hosszú távon itt maradni. Hiányzik a rendszeresebb személyes kapcsolat a vezetőkkel és a csapat tagjaival…

Nehéz a csapatot vezetni ilyen távolságból, de nagyon sokat segít, hogy azok, akik otthon vannak, nagyon aktívak és hihetetlenül értékes munkát végeznek.


Mi a cserkészethez fűződő legnagyobb élményed?

Nekem nagyon megmaradt a 14 éves énem, aki elment a segédőrsvezető képző táborba. Ez egy nagyon nehéz tábor volt. Alapjáraton a cserkészet móka és kacagás, de az a tábor nagyon-nagyon nehéz volt. Ott ismertem meg gyakorlatilag az összes mostani barátomat. Összességében nagyon sok nevetés, nagyon sok sírás és nagyon sok szép emlék fűződik ehhez a táborhoz, amelyekre a mai napig szívesen emlékezek vissza.


Esetleg kiemelnél valami konkrétat?

A szürke gémet szeretnéd hallani?


Akár.

Minden nap tanultunk valamit. Például az állatokról és a növényekről. Az egyik nap az volt a feladatunk, hogy a madarakról kellett tanulni és a nap végén számot adni az elsajátítottakról. Na, én nem akartam nagyon tudatlannak tűnni és amikor kérdezték, hogy mit tudok a szürke gémről… Hát, én biztos voltam benne, hogy a szürke gém az valami gímszarvasféle és nagyon határozottan magyaráztam mindenki előtt, hogy ez egy szarvasfajta és hogy hány kiló. A többiek meg tudták, hogy ez egy madár, de nem akartak hangosan kinevetni. Mindenki az orra alatt kuncogott. Ez a mai napig egy kedves emlék… 

(fotó: Morva Mátyás)

Végezetül, mit üzensz azoknak, akik fontolgatják a cserkészélet kipróbálását, de még nem szánták rá magukat az első lépésre?

Ezt a választ három részre bontanám.

A fiataloknak azt üzenem, hogy megéri kipróbálni. Nem veszthetsz vele semmit. Ahogy mondtam, nehezen fogadunk be új embereket, de miután bekerültek, nem nagyon akarnak tőlünk elmenni. Higgyétek el, hogy mindenki megtalálhatja a cserkészetnek azt az oldalát, ami le fogja kötni. Meg kell tapasztalni, hogy milyen sokrétű tevékenységet végzünk. Nagyon változatos a cserkészélet, nem csak a túrázásból, a sátorozásból és az őrsi gyűlésekből áll.

A szülőknek, akik fontolgatják, hogy cserkésznek adják a gyereküket, azt üzenem, hogy ha ránk bízza a gyermekét, akkor egy olyan életre szóló élményt kaphat, amihez kevés hasonló lehetőség van manapság. Azt látom, hogy sok gyerek csak kallódik az életben. A cserkészet egy olyan tartást ad, ami segít megtalálni azt az irányt, ami felnőtt élete során is vezérli majd. Sokszor probléma összeegyeztetni a cserkészetet más tevékenységekkel, mint a néptánc, a foci vagy egyéb szakkörök. Tapasztalatból tudom, hogy meg lehet oldani ezt is. Arra kell törekedni, hogy a különböző foglalkozások kiegészítsék egymást és közösen garantálják a gyerekek fejlődését.

Aki felnőttként szeretne csatlakozni, annak sincs nehéz dolga. Most például országos szinten szervez a szövetség felnőttképző hétvégéket. Olyanoknak is, akik addig még csak nem is hallottak arról, hogy mi is az a cserkészet. Viszonylag új a kezdeményezés, de azt kell mondanom, hogy működik. Volt olyan, aki eljött erre az alapképzésre, eldöntötte, hogy csapatot akar alapítani a falujában és most egy negyven fős cserkészcsapat parancsnoka. Aztán vannak olyan szülők, akik a gyerekükön látják, hogy milyen jó a cserkészet, aztán kíváncsiságból eljönnek.  

Címkék: , , , ,

Hozzászólok

Támogass minket!

Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!

Támogatom a REflex24-et!
Olvasta már?

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb