Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Ünneplő Közösség!

Augusztus 20., Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja. Ezen a napon a Kárpát-medence és a nagyvilág magyarsága fejet hajt szent királyunk nagysága, életműve előtt. Most, itt, Ipolyságon, a Szent István téren, a Szent István-szobor mellett azért gyűltünk össze, hogy együtt ünnepeljük Magyarország születésnapját.

István király nagysága abban rejlik, hogy nehéz, vészterhes idők viharában a Jóisten segítségével képes volt megteremteni a magyar nép megmaradásának alapjai, képes volt összefogni országa minden népét. Mert ne felejtsük el: a Magyar Királyság nemcsak magyarok, hanem szlávok, svábok és számos más nemzetiség közös hazája lett.

István király ismerte fel azt is, hogy országa csak a kereztény hitben, egységben, egyetértésben, közös célokért küzdve válhat erőssé.

Ez a királyság, ez a kárpát-medencei unió mindaddig működött, amíg vezetői le nem tértek a Szent István-i útról. Tettei és bölcsessége 1000 év távlatából is példaként szolgálhatnak minden közép-kelet-európai vezető számára.

Magyarország, Szlovákia és a többi utódállam jelenlegi és mindenkori vezetőinek is csak azt tudom kívánni ezen az ünnepen, hogy a Szent István-i útra térve tegyék országaikat nemcsak a többségi nemzet, hanem minden ott élő nemzet és nemzetiség országává, ahol minden egyes állampolgár ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, ahol mindenki szabadon használhatja anyanyelvét, ápolhatja és továbbörökítheti hagyományait és megőrizheti nemzeti önazonosságát.

Legalább ilyen fontos kérdés az is: mit üzen Szent István munkássága a felvidéki magyarok számára?

A trianoni békeszerződés 100. évfordulója után, ha számot vetünk a mögöttünk lévő egy évszázados kisebbségi léttel, elmondhatjuk, hogy nemzetrészünk sem volt híján a megpróbáltatásoknak. A megaláztatások, a jogtiprások, az elpusztításunkra irányuló törekvések ellenére mi mégis itt vagyunk! Mi, ipolysági magyarok, ma is együtt ünnepelhetünk.

Most új kihívásokkal állunk szemben, más akadályok gördültek elénk. Mára a legnagyobb ellenségünkké a közöny és a széthúzás vált.   A közös cél, az együttműködés, az egység és az egyetértés helyett az egyéni ambíciók, az egyet nem értés, a kicsinyes csatározások váltak sorsunk mozgatórugóivá. Sorra omlanak le végváraink – Újvár, Ipolyság, Komárom, Dunaszerdahely, Galánta, Zselíz, Léva és még sorolhatnám -, veszélyben vannak intézményeink, iskoláink – elég megemlíteni a lévai Czeglédy Péter Református Gimnázium esetét, melynek 20 éves története idén sajnos véget ért.

A tét nem kicsi, a tét mára a megmaradásunk lett. Szent István útmutatását követve felül kell kerekednünk kicsinyességünkön, a személyi ellentéteken, magunk mögött kell hagynunk mindent, ami elválaszt, és előtérbe kell helyezni azt, ami összeköt.  

Jelen pillanatban talán az utolsó nagy lehetőség előtt állunk. Szent Istvánt és az akkor élt magyarokat is az tette naggyá, hogy élni tudtak a lehetőséggel! Vannak, akik másképp látják, az igazság viszont az, hogy csak közös erővel, közös cél által vezérelve és az együttműködés útján leszünk újra képesek megalapozni nemzetünk jövőjét itt Ipolyságon, Szlovákiában és a Kárpát-medencében. Éljünk a lehetőséggel!

Most arra kérek mindenkit, tegye fel magának a kérdést!

Viszem a keresztem, amit a Jóisten rám bízott? Mindent megtettem nemzetem megmaradása érdekében? Átörökítettem a magyarságomat az utódaimra?

Ahhoz, hogy nemzetünk felemelkedjen, minden magyarra szükség lesz. A sorsunk, a jövőnk a mi kezünkben van. A magunk mögött hagyott több mint ezer esztendő is azt példázza, hogy mi, magyarok „annyi balszerencse közt, oly sok viszály után” is mindig képesek voltunk megőrizni jövőbe vetett hitünket. Hazánkat és otthonunkat nagy elődeink tetteinek és áldozatos munkájának köszönhetjük. A fiak kövessék elődeiket, vigyék tovább az értékeiket, értsék meg mit jelent a haza, mit jelent a hazaszeretet, mit jelent a nyelv, a kultúra, a történelem. Azt gondolom, hogy ez a felelősség a mi vállunkon is nyugszik.

Felelősség, mert “otthona sokfelé lehet az embernek, de hazája csak egy van.”

Isten éltessen Magyarország!

Címkék: , , ,

Hozzászólok

Támogass minket!

Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!

Támogatom a REflex24-et!
Olvasta már?
2024.03.22.

Az Úri muri bemutatója a Komáromi Jókai Színházban

Ma mutatja be a Komáromi Jókai Színház Móricz Zsigmond Úri muri című zenés színművét. Az előadást Bagó Bertalan…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb