„Életem legsikeresebb éve volt”

Külföldi és hazai versenyekről, világbajnokságról, regionális versenyszervezésről, kitartásról, eredményekről és jövőbeli tervekről kérdeztük Szlovákia második legerősebb emberét, az ipolysági Zlatner Zsoltot.

2024-ben számos versenyen vettél részt. Hol jártál pontosan?

Amerikában, Los Angelesben és Japánban, pontosabban Tokióban versenyeztem. Szlovákia legerősebb embere elnevezésű versenyen pedig szülővárosomban, Ipolyságon mérettettem meg magam.

Nagyszerű eredménnyel tértél haza Los Angelesből. 98 kilogrammos nyomással lettél bicepsz világbajnok.

Igen, 2024 májusában került megszervezésre a bicepsz világbajnokság, ami C. T. Fletcher tengerészgyalogos veterán, többszörös erőemelő bajnok kezdeményezésére indult el még 1994-ben. Régi álmom vált valóra azzal, hogy részt vettem rajta és még nagyobb azzal, hogy meg is nyertem. Nem a tehetségben, sokkal inkább a kitartó, kemény munkában hiszek. Mindent lehet, csak akarni kell.

Ha mindent beleadsz, sikerülhet elérni az álmaid.

Ipolyság városa a Szlovák Erős Férfiak Szövetségével közösen szervezte meg Szlovákia legerősebb embere 2024 elnevezésű versenyt június 23-án, Ipolyságon. Hogy értékeled az eseményt?

Sok megmérettetésben volt már részem, és azt kell mondanom, hogy az ipolysági szervezés messzemenőkig a legszínvonalasabb volt. Az ellátás, a felszereltség és a díjazás egyaránt elsőrangú volt. Ipolyság városának vezetősége és a polgármester úr kitettek magukért. Sajnos voltam olyan versenyen is, ahol az alapvető szükségletek elvégzését segítő szolgáltatások sem voltak adottak.

A versenyzők öt szakágban mérték össze tudásukat, az egyéni teljesítményeket szakáganként pontozták, amelyek a verseny végén összeadódtak. A legtöbb pontot szerző versenyző nyerte el a 2024-es Szlovákia legerősebb embere címet.

Háromszor voltam Szlovákia második legerősebb embere.

Az idei versenyszámokat sérüléssel csináltam végig, és csupán egy pont választott el a bajnoki címtől. Hálás vagyok a családomnak és a támogatóimnak, akik végig mellettem álltak a szülővárosomban is.

Szeptember 28-án került megrendezésre Ipolyság legerősebb embere verseny, ahol szervezőként vettél részt. Hogyan fogadták a helyiek a versenyt?

Mindig is szerettem volna barátokkal összefogni és megmutatni, hogy itt Ipolyságon is vannak erős fiúk. Ipolyságról és a környékről is érkeztek erős emberek. A hangulat fantasztikus volt, és a sportolók hihetetlen teljesítményt nyújtottak. Az első helyezést és a Legerősebb Ipolysági címet idén egy jó barátom, Bardiovský Péter nyerte el.

Az év második felében Japánban versenyeztél. Hogy jutottál el ebbe az ázsiai országba?

Azáltal, hogy Amerikában világbajnok lettem, egyre több felkérést kaptam különböző versenyekre. Japánban még gyerekcipőben jár ez a sportág. Csupán két éve alakult az egyesületük. Próbálják népszerűsíteni azáltal, hogy bajnokokat hívnak el díszvendégként. Szeretem járni a világot, ezért örömmel fogadtam el a meghívásukat.

November 17-én került sor Tokióban az Ázsiai bicepsz bajnokságra. Mennyi ellenfeled volt? Milyen tapasztalatokkal tértél haza?

Mint már említettem, szeretem járni a világot és ilyenkor egybekötni a kellemeset a hasznossal. A versenynap a koncentrációról szól, de a többi napot szeretem városnézéssel és szórakozással tölteni. Sok helyen versenyeztem már, de az ázsiai verseny és a kultúra különleges volt számomra. A mintegy 40 versenyzőnek egyformán szurkolt mindenki. A japánok többsége nem beszél angolul, tehát maradt a nonverbális kommunikáció. A sport által sikerült megismernünk egymás kultúráját.

Volt más külföldi versenyző rajtad kívül?

Igen, érkeztek versenyzők Amerikából, Franciaországból, Kínából és egyéb ázsiai országokból is. De a 196 centiméteres magasságommal és a 154 kilogramm súlyommal én voltam a legnagyobb. A versenytársaim el is neveztek Godzillának, és a verseny után autogramot és közös fotót kértek.

Hogy zajlott a verseny Tokióban? Mire számítottál, amikor megláttad a versenytársakat?

A bicepsz bajnokság abból áll, hogy vezényszóra súlyt kell felemelni, majd leengedni.

85 kg-s emelésemmel megnyertem a versenyt, így lettem Ázsiai bicepsz bajnok.

Mivel nekem nagyobb a bicepszem, így hosszabb a mozdulatsorom is. Ezért a második nyomásom, a 90 kg-os nem sikerült. Harmadszorra viszont sikerült, majd ezen felbuzdulva egy negyediket is felemeltem, 101 kg-ot. Az ember látja a trapézizomból és az alkar izmaiból az erőviszonyokat. Úgy szeretek versenyezni, ha már elmegyek én emeljem a legtöbbet, megakarom nyerni a legnagyobb súlyt is.

Mire gondolsz utoljára, mielőtt megemelnéd a súlyt?

Egyik pillanatban nem csinálok semmit, a másik pillanatban pedig már 200 kg-ot mozgatok meg. Ehhez nagy agresszióra van szükség. Ilyenkor rossz dolgokra szoktam gondolni, csalódásokra, fájdalmakra.

Ha jó az életünk, ha minden jó, akkor stagnál, a rossz dolgok visznek minket előre.

Egy másodperc alatt kell felpörgetni magunkat, az izmainkat, a vérkeringésünket. Ezt is folyamatosan kell gyakorolni.

Ki tudsz lépni utána ebből az állapotból?

Visszatudok állni, de megterhelő, hiszen egy versenyen többször kell ezt aktiválni. Ezáltal egy verseny nem csak fizikailag terhel le, hanem lelkileg is.

Ahogy említetted a világ számos pontján versenyeztél. Milyen eltérések vannak a kontinensek versenyei/versenyzői között? Melyik áll hozzád közelebb?

Európában elismerik a bajnokot, de a féltékenység is jellemző, és csak akkor tapsolnak őszintén, ha valóban nagy az eredmény. Az amerikai kultúrában ordítoznak, sokkal jobban motiválják a versenyzőket, a szurkolók agresszívan hergelik egymást és a versenyzőiket. Amerikában jobban kell bizonyítani is. Japánban is szurkolnak, de a végén jóval szerényebbek. Japánban a kisebb teljesítményt is elismerik. Mindenki megkapja a tiszteletet, aki harcol és küzd. Nem tudnék választani.

2024 végére értünk. Melyik volt számodra a legmeghatározóbb verseny?

Los Angelesben bicepsz világbajnok lettem, Ipolyságon Szlovákia második legerősebb embere, majd Tokióban Ázsiai bicepsz bajnokságot nyertem. Ipolyságon szervezőként vettem rész az Ipolyság legerősebb embere versenyen.

Életem legsikeresebb éve volt!

A családom, barátaim és a támogatóim miatt is sikeresnek mondhatom magam. Sokat köszönhetek az édesanyámnak, aki nagyon félt engem, de mindig mellettem áll és mindenben támogat!

Sportolóként mi a mottód?

Az életem legfontosabb szava a türelem. Ha valami nem sikerül az életben, de türelmes vagy és dolgozol érte, sikerülni fog. Ha nem emelek fel egy súlyt, nem baj. Türelem! Többet kell érte dolgozni és sikerülni fog.

Ez a sportág fizikailag és szellemileg is megterhelő. Meddig lehet csinálni?

Maximum 40-45 éves korig lehet csinálni. Most érzem magam csúcsformában, most vagyok a legerősebb. Számos nemzetközi versenyen vettem már részt. Jártam Norvégiában, Litvániában, Ukrajnában, Angliában, négyszer Amerikában és legutóbb Japánban. Jó érzéssel tölt el, amikor iskolákba vagy idősotthonokba hívnak el előadni.

Hol láthatunk jövőre versenyezni?

2024-ben a csúcson vagyok, de úgy gondolom, hogy vannak nagyobb csúcsok is. Jövőre sok lehetőség vár rám. Újabb kontinensen készülök megmérettetni magam. A célom Afrika, pontosabban Johannesburg.

De többek között megígértem édesapámnak, hogy én leszek Szlovákia legerősebb embere. Küzdeni fogok érte!

nyitókép: Pavol Srna