Halottak napján az ipolysági kórházalapítóra, a 110 éve elhunyt dr. Kovács Sebestény Endrére emlékezünk

Halottak napján az ipolysági kórházalapítóra, dr. Kovács Sebestény Endrére emlékezünk, aki 110 éve, 1915-ben hunyt el.

Az első kórház a Homok városrészben épült 1875-ben. Az intézmény kezdetleges volt, nem tudta betölteni a neki szánt szerepét. Ezért a Millenniumi ünnepségek idején Kovács Sebestény Endre főorvos gyűjtést szervezett egy új kórház felépítésére. Az új, kétpavilonos kórház 1900. szeptember 27-i megnyitása a századforduló legfontosabb eseménye volt a város életében. Az épület már rendelkezett fürdőszobákkal, vízvezetékkel és gázvilágítással is. Kovács Sebestény Endre vezette az intézményt, és életét áldozta a kórházért:

az I. világháború sebesült katonáitól kapott fertőzésben halt meg 1915. október 5-én.

Most a Honti Lapok egyes tudósításaival emlékezünk az ipolysági kórházalapítóra, Kovács Sebestyén Endrére.

1899. január 26-án megjelenő Honti Lapokban olvasható: A főorvos kitüntetése.

A belügyi m. kir.  miniszter Kovács Sebestény Endre drt vármegyénk jeles főorvosát az országot közegészségügyi tanács kinevezte. Ez a miniszteri kinevezés Kovács Sebestyén Endre drra nézve mindenesetre szép kitüntetést jelent.

1899. március 2-án megjelenő Honti Lapokban olvasható: Kórházunk nyilvánossága.

A belügyi m. kir. miniszter kórházunkat, mely eddig magánjelleggel birt nyilvánossági jelleggel ruházta fel.

Az alábbi cikkek egy olyan időszakban születtek, amikor nemcsak Ipolyságot, hanem a környékbeli településeket is súlyos influenzajárvány, valamint vörheny, kanyaró, roncsolótoroklob és bárányhimlő sújtotta. A Honti Lapok hasábjain a Közigazgatási Bizottság szerdai ülésén elhangzott Kovács Sebestyén Endre által szerkesztett emlékirat részletei olvashatók.

1903. december 5-én megjelenő Honti Lapokban olvasható: Egy havi közigazgatás

Kovács-Sebestény Endre dr. főorvos bemutatja azon emlékiratot, melyet a bizottság utasítása folytán szerkesztett – és amely nagy fontosságu eszmét legközelebb bővebben fogjuk méltatni. –  Az emlékirat azon okból indul ki, melyek megakadályozzák azt, hogy a hatóságok egyes járványok idején kellő erélyes intézkedéseket tehessenek a járvány elfojtására, vagy tovább terjedésének megakadályozására. A legnagyobb nehézségbe ütközik éppen annak a rendszabálynak foganatosítása, mely létalapja a többi összes óvintézkedéseknek: a betegeket az egészségesektől elkülöníteni. Mert falun a legtöbb helyt ugy van, hogy egy szobája van a családnak s van négy, öt gyerek, vagy egy szobában 2 család lakik hat-hét gyerekkel. Mit csináljon ily esetben a hatóság, ha valamelyik gyerek megbetegszik? Hová tegye a beteg gyermeket? Erre a célra volna hivatva a mozgó járványkórház. Ez a kórház nem egyéb, mint egy tengelyeken és kerekeken nyugvó, kettős, jól elszigetelő anyaggal kitöltött falu, körülbelül 6 méter hosszu és 3 méter széles kupé alaku kocsi, olyan forma, de tetszetősebb, mint a vándor komédiások kocsijai. Ezen kocsik füthetők s könnyen hordozhatók a kívül a falun állíthatók fel. Egy ilyen kórházi trén a szükséghez képest több kocsiból állana s a kocsik különböző berendezéssel volnának ellátva. Volna bennök betegszoba, konyha, élés- és fáskamra, ápolónői szoba, hullaház stb. 

Az emlékirat alapos és meggyőző érvekkel tárgyalja a kórházak hasznos voltát s arra kéri a belügyminisztert, tegyen kísérletet ily kórház felállításával s a kisérletezés helyéül Hontvármegyét jelölje ki.

A bizottság tagjai osztatlan figyelemmel hallgatták a szép előadást s Kudora János köszönetét fejezte ki a főorvosnak az emlékirat megszerkesztéséért.

1903. december 12-én megjelenő Honti Lapokban olvasható: MOZGÓ KÓRHÁZAK.

A Honti Lapok mult számában már megemlékeztünk arról az emlékiratról, melyet Kovács Sebestény Endre dr. főorvos szerkesztett a közigazgatási bizottság megbízásából a mozgó kórházakról. Most bővebben kivánjuk ismertetni az emlékiratot, mert hiszen alig történhetnék a közigazgatásban fontosabb reform, mint az ilyen, mely mindnyájunknak rémét, a járványokat lesz hivatva a legkisebb veszélyüvé tenni.

 Az emlékirat azon óvintézkedések ismertetésével és kritikájával kezdődik, melyeket a hatóságok tenni szoktak:

1. „A betegeket az egészségesektől lehetőleg elkülöniteni.“ Ez az óvintézkedés csak kivételesen foganatosítható, mert falun a legtöbb helyt ugy van, hogy egy szobája  van a családnak, s van négy-öt gyerek, vagy egy szobában 2 család lakik, hat-hét gyerekkel.  Mi csináljon azon esetben a hatóság, ha egy gyermek ezek közül vörhenybe esik, hova tegye a beteget, hova tegye az egészségeseket? hogy óvja meg az egészségeseket a fertőzéstől? Mivel a beteget elhelyezni nem tudja, az egészségeseket pedig ingyen senki sem fogadja be, de talán még pénzért sem, erre a halóságnak pénze sincs, de ha volna mibe kerülne ez? tehát kénytelen együtt hagyni őket, sorsukra bizni, és elképzelhető, hogy az igy együvé csukott gyereksereg mennyit fertőz a betegség és hámlás ideje alatt.
2. „A beteg-látogatásokat büntetés terhe alatt eltiltani.“
3. „A betegek látogatásának megakadályozására fizetett utcai biztosokat tartani.” – A közép nem hisz a fertőzésben, és a betegek látogatása és a gyógyító módok ajánlása már természetében van. – Az utcai biztos abban nem képes megakadályozni, mert ki vállalkozik az utcai biztosságra? Bakterek, elnyomorodott szegény aggok és naplopók. – Ezeknek se tekintélyük megakadályozni, sem bátorságuk a látogatókat feljelenteni, mert ez a megbizatás csak kis időre szól, míg az itt szerzett ellenségek lehetetlenné tennék neki a faluban maradást és igy a betegek látogatása, és ily módon a ragály elhurcolása napirenden van.
4. „A betegek környezetét a szomszédsággali érintkezéstől eltiltani.“ Ha a betegség néhány óráig vagy napig tartana, még talán kivihető volna, de hetekig tartó fertőzésnél az elképzelhetetlen, hisz a szegény embernek kenyeret kell keresni, ha nem mehet, ugy nincs sem neki, sem a betegnek betevő falatja.
5. „A házra vörös lapot „itt ragályos beteg van” felirással ragasztani.“ Ez az óvintézkedés eredményes az intelligens közönségnél, de falun sok esetben csak arra jó, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy itthon vannak, és betérjenek a kór ragadós voltát tagadni.
6. „A halottakat lehető gyorsan eltemetni.“
7. „A halott látogatásokat megakadályozni.“ A halottakat ha lehető gyorsan eltemetik is, mégis a legjobb esetben egy napot vesz igénybe, hisz a temetési költséget előteremteni, a koporsót beszerezni, érte esetleg városba menni, sok időbe kerül. – A halott látogatásokat pedig még kevésbé lehet, mint a beteg látogatásokat, hisz ilyenkor vigasztaló szót mondani vallásos és emberbaráti kötelességüknek tartják.
8. „A temetésről a közönséget kizárni.” De a testvérek és ezek családjai alig zárhatók ki, hisz ezek a családhoz számittatnak.
9. „A halotti torokat szigoru büntetés terhe alatt betiltani.” Még ha ez sikerülne is, nem sikerül bizonyos népszokásokat megakadályozni, milyen például a bucsu-kalács. – Szokás az, ha egy kis leány meghal, a kis leány barátnőinek, ha egy kis fiú hal el, a fiú pajtásainak a halott nevében ugynevezett bucsu-kalácsot adnak. – Ez a halottas háznál készül, ott süttetik, és az ilyen bucsu-kalácsoknak sok nézője van, minél módosabb ember gyerekre hal meg, annál több és szebb a kalács. – Ezeket a kalácsokat azután elviszik az itt maradt kis pajtásoknak, s viszik vele a fertőző csirákat is.
10.  „A faluban ezen tilalmakat a járvány megszüntéig naponta kidobolni.”
11. „A lelkészség felkérni, hogy a szószékről a népet a betegség veszedelmes voltáról kitanitsák és az óvszabályok megtartására figyelmeztessék.”

Az összes óvintézkedések, melyeket el szoktunk rendelni, teljesen elégtelenek akkor, ha a betegeket nem tudjuk elkülöniteni mindaddig, mig feltétlenül megszünik a betegség és járvánnyá nem fejlődhetik, ha a betegülés első eseteit teljesen izolálni képesek vagyunk.

Mozgó kórházakat kell tehát létesiteni, olyant, a mely könnyen és gyorsan szállitható, felállitható, és a ragályozás első eseteinek befogadására az első napon már ott a helyszinen legyen. – Erre nézve legalkalmasabb egy tengelyeken és kerekeken nyugvó dupla jó elszigetelő, vagyis rossz hővezető anyaggal kitöltött falu, mondjuk 6 méter hosszu, 3 méter széles kupé alakú kocsi, melynek külseje tetszetős, belseje fehér olajfestékkel bevont mosható, olyan forma, de diszesebb és bizalomkeltőbb, mint a vándor cirkusz társulatok kocsijai, melyek mint a gyakorlat mutatja, teljesen alkalmasak a bent lakásra, hisz egy ilyen vándortársulat bent tölti az egész életét a bölcsőtől a sirig. – Ezen kocsik egy megfelelő kályhával jól füthetők, a falu kívül állithatók fel, lehetőleg az északi szelektől védve. A kocsi berendezése lehető praktikus legyen; – mondjuk elfér egyben 6– 8, 1½ méteres ágy, és így 6−8 beteg befogadására alkalmas, Egy másik hasonló kocsi, ez is vörös kereszttel ellátva, mely magán hordja az egészségügy bizalom gerjesztő jelvényét, mely állna egy konyha, kis éléskamra, fürdőszoba, és esetleg egy ápolónő szobájából, s egy kis fülkével a gyógyszerek részére. A harmadik kocsi három rekeszre volna osztva, egy rekesz a fa, szén, és egyéb a kocsikhoz szükséges eszközök számára, a második rekesz egy kis fülke a traint kiséről férfi szolga számára, és a harmadik helyiség egy kis hullaház lenne, hová az elhalt gyermeket lehetne a temetésig elhelyezni. – Mert a halottat a szülők haza nem vihetnék a fertőzés végett, a temetőbeli hullaházban nem helyezhető azért, mert azok rendszerinti disztelen épületek, melyeken még ablak sincs, és a szülők kegyeletét mélyen sértené, ha gyermekük holt teste ide vitetnék. – A kocsi felszereléséhez tartozék nehány koporsó, hogy a halott, mihelyt lehet eltemethető legyen, és ne kelljen várni a koporsó elkészitésére, vagy hozatalára. – A temetést a lelkész innét végezné. – Ez volna egy járvány kórház, kiegészitve egy fertőtlenitő kocsival. Ha egy betegek részére való kocsi nem volna elég, lehetne 2 ilyen kocsit oda állitai s akkor volna egy kórház 16 betegre, konyha, fürdőszoba, fertőtlenitő géppel ellátva s egy ilyen járvány kórház személyzete 2-3 jól kitanitott ápolónőből, és egy férfi kisérőből.

            Az ilyen mozgó kórház a vörheny, hónapos himló, difteritis, esetleg cholera esetén lenne igénybe véve, ámbár a roncsoló toroklobnál, ha megtartja mostani enyhe jellegét, meg lehetne elégedni a védő oltással, a kanyaró pedig ártalmatlan voltánál fogva tenné fölöslegessé. Cholera esetén a kis 1½ méteres ágyakat ki lehete cserélni nagyobbakkal.

Ami ezen terv pénzügyi részét illeti, az nem rugna elviselhetetlen nagy összegre, mert a próba, illetve kisérleti kocsik kivételével, mely a belügyi kormányzatot terhelné, ezen intézmény beválása esetén az előállitási költség az 1898. évi XXL. t.-c. a. 3. § pontja értelmében fele részben az országos betegápolási alapot, az ugyanezen törvény 8. § C pontja értelmében fele részben a községeket terhelné.

Egy ily fentemlített kocsinak teljes felszerelése körülbelül 2400 koronába kerülne, tehát egy teljes felszerelés mintegy 8000 koronába. Ezen felszerelések beszerzése járásonként történnék ugy, hogy minden járásnak volna két ily mozgó kórháza.

Hogy ezen mozgó kórház a heveny fertőző betegségek terjedésének meggátlására szolgál az kétségtelen, mert az első esetek elkülönitése által a fertőzés lehetetlenné teszi, s az egyedüli fegyver melylyel eredményesen küzdeni lehet. –Az intézmény állandó bár mozgó, mindég oda szállitható, ahol arra szükség van, s a törvényben megnevezett ugyanezen célt szolgáló fertőtlenitő intézettől abban különbözik, hogy mig ezen mozgó kórházzal a járvány elfojtása, vagyis a kór csirák terjedésének meggátlása terveztetik, addig a fertőtlenitő intézet a már elterjedt és tárgyakhoz és ruha nemüekhez tapadt kórcsirok elpusztitására és megsemmisitésére szolgál. – A két intézmény eredményessége közötti különbség szembetűnő.

1910. június 25-én megjelenő Honti Lapokban olvasható: A HÉTRŐL.

Június 24. – Az Orvosszövetség közgyűlése. E hó 17 én tartotta meg a Hontmegyei Orvosszövetség évi rendes közgyűlését Kovács S. Endre dr. szövetségi elnök vezetése mellett.  

A fontos tárgysorra való tekintettel majdnem valamennyi vidéki orvos megjelent a gyűlésen.

Hámos Aladár dr. titkár jelentésében első sorban az elnököt üdvözölte ujabbi királyi kitüntetése alkalmából a szövetség nevében, a melynek most volt csak a kitüntetés óta alkalma, hogy testületileg gratuláljon.

Azután áttért a titkár a gyűlés legfontosabb tárgyára, a betegpénztár ügy referálására, a melyhez majdnem az összes jelenvoltak hozzászóltak. Beható eszmecsere, után a gyűlés a következő határozatot hozta:

1. A pénztárral csak a szövetség tárgyalhat és nem külön-külön az egyes orvosok.
2. A szövetségi tagok egyenkint beadják az elnökséghez fix fizetésre való igényeiket, a melynek alapján a szövetség felveszi a tárgyalásokat a pénztárral.
3. A szövetség eltiltja tagjait a pénztár szolgálati pragmatikájának elfogadásától valamint megtiltja tagjainak az uj pénztári orvosi egyesületbe való belépést.
4. Pénztári orvosi fegyelmi ügyekben ragaszkodik ahhoz, hogy a fegyelmi választmány elnöke a szövetség elnöke legyen.

A közgyűlés második fontos tárgya az élelmezési és járványtörvény tervezet feletti vita lett volna, de ezt a közgyűlés a tárgy fontosságára való tekintettel egy legközelebb tartandó rendkívüli közgyűlésre tartotta fenn.

Azután Sáska Dezső dr. felemlítette, hogy egy fővárosi lapban meghurcolták és orvosi müködését helytelen és szándékosan elferditett világitásba helyezték. Ő terjedelmes jelentést tett a vármegye alispánjához és fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen.

A közgyűlés helveslőleg vette tudomásul. Sáska Dezső dr. abbeli ténykedését, hogy nem kezdett hirlapi polemiát hanem mindjárt felettes hatóságához fordult.

A pénztári jelentést a szövetségi pénztárnok Rajner Géza dr. terjesztette elő a közgyűlés azt jóváhagyólag tudomásul vette, és neki, valamint a titkárnak buzgó működésükért köszönetet szavazott.

A gyülés után közös ebédhez ültek az orvosok a Pannóniában. Ahol kedélyes hangulatban a késő délutáni órákig voltak együtt.