Boldog békeidők – A tárlat, amely méltó emléket állít annak a fél évszázadnak, amely lerakta a modern Ipolyság alapjait

Nagy sikerrel zárult az Ipolyság kulturális és polgári felemelkedésének időszakát bemutató tárlat, melyre száznál is több látogató volt kíváncsi. A Honti Múzeum és a Simonyi Lajos Galéria kiállítótermét szinte két héten át, október 28-tól november 13-ig folyamatosan keresték fel az érdeklődők.

A tárlatot Pálinkás Tibor, a Honti Múzeum és a Simonyi Lajos Galéria vezetője nyitotta meg, aki nyitóbeszédében arra a kérdésre is választ adott, miért nevezték ezt az időszakot „boldog békeidőknek”.

„Egyszerű a válasz: teljesen szokatlan dolog volt, hogy a kiegyezéstől az első világháborúig fél évszázadon át béke volt. Ebben az időszakban zajlott az építkezés, a fejlődés, a kulturális fellendülés, kialakult gyakorlatilag a polgári Magyarország.”

Pálinkás Tibor kiemelte, hogy az 1867-es kiegyezést követő fellendülésért küzdöttek őseink 1848–49-ben, éppen ezért a kiállítás is egy olyan vitrinnel indult, amely a szabadságharcra emlékeztető tárgyakat és képeket mutatott be.

A „boldog békeidőket” és a gazdasági, kulturális fejlődést jól szemlélteti az a rengeteg beruházás, amely a millenniumi ünnepségekre való felkészülés lázában zajlott.

Ipolyságon ekkor épült fel a kórház a Homokon, és kiemelten fontos volt a vasút kiépülése is. 1886 és 1909 között a város minden irányba rákapcsolódott a vasúti közlekedésre Vác, Drégelypalánk, Zólyom és Párkány felé. Felépült a vármegyeháza törvényszéki szárnya, melynek átadásán maga Ferenc József császár is részt vett, akinek aláírását, sőt, az eseményt megörökítő Kissimonyi festményt is megtekinthették a látogatók.

Az oktatás és az intézményrendszer is jelentős fejlődésen ment keresztül Ipolyságon: 1872-ben felépült a polgári leányiskola, 1898-ban a Honti Múzeum, 1913-ban pedig megnyílt a gimnázium.

Ugyanebben az időszakban épültek fel a főtér emeletes házai, a Pénzügyi Palota, de ekkor épült az akkori városháza, amely ma a Fegyverneki Ferenc Katolikus Iskola épülete, a Takarékpénztár épülete, és megtörtént az evangélikusok és reformátusok közös templomának felépítése, valamint a Kálvária megépülése is. A modernizációt a gázvilágítás bevezetése és a vállalkozók számának megsokszorozódása fémjelezte, amelyhez köthető tárgyakat szintén megtekinthettek a látogatók.

A millenniumi fellelkesülés és a „boldog békeidők” fejlődése után azonban az ország és Ipolyság is tragikus mélységekbe zuhant az első világháború borzalmaival, a gazdasági visszaeséssel, az azt követő káosszal és az országosztással.

A gyűjtő, Tóth György legbüszkébb darabjai közé tartozik egy 1919-ből származó ipolynyéki kaszinó jegyzőkönyve, amely már a békeidő végét jelzi. A tárlat gazdagságát fotók, festmények, levelek, bajonettek, teljesítményjelvények, rohamjelvények, iskolai szerek, olvasónapló, tolltartó, és a fronton katonák által készített borotvatartók gyarapították.

Tóth György elmondta, hogy a kiállítás nem csupán ipolysági, hanem a környező és szélesebb területekhez köthető tárgyakat is bemutat, amelyek lengyelországi, prágai és budapesti aukciókról kerültek haza.

A kiállítást a helyi iskolák, magánszemélyek, valamint Magyarországról és a környékről érkezők is nagy számban megtekintették. A tárlat méltó emléket állított annak a fél évszázadnak, amely lerakta a modern polgári Ipolyság alapjait.