Csenger Tibor élő videóban válaszolt a Reflex24 olvasóinak kérdéseire

A Reflex24 folyóirat és portál a Garam és az Ipoly menti régió hangjának tolmácsolása végett jött létre. A lap részbeni reklámújság jellege miatt ingyenesen jut el több tízezer háztartásba, de anyagai az online térbe is felkerülnek. A hírek és rovatok mellett videó tartalmat is készítünk, melynek egyik divatos eleme az „élő interjú”. Az első podcast live-ben a javában kampányoló megyei alelnököt kértük fel, hogy válaszoljon olvasóink kérdéseire. A videó ITT tekinthető meg, melynek írott kivonatát közöljük.

Lát esélyt az egészségügyi helyzet javulására, ill. javítására Nyitra megyében? Van-e terve a megyének?

Ezt két részre bontanám, mivel az egészségügy egyik fő témája mindig a kórházak, a másik pedig az orvosok és a nővérek helyzete. A kórházakat Nyitra megyében az elmúlt 4 évben azt lehet mondani, hogy megoldottuk olyan formában, hogy hosszútávra bérbe adtuk azokat a kórházi épületeinket, ahol ezek a szolgáltatások folytak. Ugye ez Nagytapolcsány, Komárom és Léva. Mind a három esetben magáncégeknek adtuk bérbe 10-20 évre, így olyan feltételeket sikerült szabni, hogy már most – egy-két év után – lehet látni a pozitív változást, mivel olyan igéretet kaptunk, hogy 15-17 milliós beruházások lesznek majd végrehajtva ezekben az intézményekben. Ezek el is kezdődtek, akár Komáromban, akár Léván is.

Természetesen mindig panasz volt a kórházakra, hogy az ott lévő személyzet különbözőképpen viselkedett a páciensekkel, én nagyon nagy pozitív változásokat láttam az utóbbi időben. Igéretet kaptunk az igazgatóságtól, és bízunk benne, hogy ez hétről hétre mindig javulni fog, és ezzel együtt az orvosi ellátás is. A másik nagy probléma pedig az orvoshiány, a statisztika szerint 5 év múlva az orvosok 60-70%-a eléri a nyugdíjkorhatárt, ami óriási veszélyt jelent az orvosi ellátásra. Erre próbáltunk reagálni. Most van készülőben egy általános rendelet, amivel próbáljuk segíteni az orvosokat, hogy ide jöjjenek, azokba a régiókba, ahol jelenleg orvoshiány van, vagy van kilátásban. Szeretnénk csábítani az orvosokat, hogy jöjjenek vissza.

Úgy gondolom, hogy ezen a jövőben a parlamentből és a kormányból méghatékonyabban tudunk majd változtatni.

Az ország jövőjéről is döntünk két hét múlva, de azért valakinek dönteni kell egy elhanyagolt útszakaszról Zselíz és Árok major között is. Árok majorban is emberek laknak, akiknek már lassan tankot kell venni ha bevásárolni szeretnének menni, vagy a gyereküket iskolába/óvodába vinni. Ez a major a városhoz tartozik, a Magyar Közösségi Összefogás ezzel is segíthetne az itt élő Zselízhez tartozó lakosokon. Csenger úr sok utat ad át, örömmel olvasnánk arról is, hogy segítenek az ilyen elhanyagolt utak felújításában is.

Zselízen és Zselíz vonzáskörébén három típusú út van (az egész megyében igazából). Zselízen keresztül halad az első osztályú 76-os út, amely állami hatáskörbe tartozik, utána átszeli lényegében három megyei út. Az egyik az Peszektergenye felé, aztán lényegében Nyírágófelé, ezekből kettőt sikerült felújítani. A harmadik csoport pedig azok az utak, amik a város tulajdonában vannak. Ehhez inkább, mint városi képviselő tudnék hozzászólni, hogy az önkormányzatban már tárgyaltunk erről, és a város meg is tette az első lépést azzal, hogy tavaly vásárolt egy aszfaltozó gépet.

Az idei költségvetésbe egy komoly összeg lett szánva erre, és elkezdjük Zselíz város utcáit is felújítani. Bizonyára sor fog kerülni arra az útra is, de sajnos nagyon rossz állapotban vannak zselízi utcák, ezért a felújítás fokozatosan tud csak végbemenni.

Mit tart a legnehezebb dolognak a Szlovákiában élő magyarságra nézve? Mi a legnegatívabb dolog, ami minket érint?

Elsősorban a demográfiai számok. Az utolsó népszámlálás 2011-ben volt, azóta a csökkenésünk még nagyobb veszélyt jelent. A másik pedig a szórványosodásunk. Erre orvoslat lehet a magyar öntudat növelése, de én gazdasági oldalát is megvilágítanám a dolognak.

Ha minden feltétel, ami szükséges erre a magyar lakta vidékre, egyenlő lesz az egész ország területén, nem csak az északi részen, akkor az asszimiláció és az elvándorlás is lassulni tudna.

Milyen terveik vannak a régiófejlesztést illetően? Hogyan lehet emelni egyátalán a lakosság életszínvonalát? Ill. beszélhetünk arról, hogy az elmúlt években emelkedik, vagy csökken-e a lakosság életszívonala?

Korábban az Ipoly- és a Duna mente, Nyitra megye déli része, azt lehet mondani, hogy virágzó gazdaság volt. Sok volt a háztáji termelés, volt plusz munka, aminek volt értéke. Ezek lassan elmaradoztak, és a fejlesztés szintén elmaradt a megye déli részén. Nagy beruházások végképp nem történtek, ami azt eredményezte, hogy nem mentünk előre semmit, ami magával vonta az életszínvonal csökkenését. Stagnáltak az élethez szükséges feltételek, az infrastruktúra, ez az oka első sorban, hogy itt a legnagyobb mértékű az elvándorlás. Nehéz ezt visszafordítani, elsősorban meg kell állítani.

Meggyőződésem, hogy az elkövetkezendő időszakban a parlamentben ezeket a beruházásokat ide kell irányítani, és az infrastruktúrát fejleszteni, megadni azokat a feltételeket, amik az ország más részein is adottak, és akkor ha azok meg lesznek, akkor azt gondolom, hogy az életszínvonal is kiegyenlítődik.

Ipolyságon már hosszú évek óta könyörgünk a körforgalomért a nagykereszteződésben, senki nem tesz semmit ez ügyben. Mi ennek az oka?

Hogy senki nem tesz ez ügyben, nem biztos, hogy teljesen igaz. A 66-os főútvonal találkozik ott két másodosztályú megyei fenntartású úttal. Egyelőre a két fél között (a kormány és az önkormányzat) még semmilyen megegyezés nem történt. A hosszútávú területrendezési tervben régen szerepel az R3-as gyorsforgalmi út, ami Ipolyságot kerüli majd el Pereszlény felé nyugati oldalon. Viszont ennek a tempója hihetetlenül lassú. Volt olyan ígéret is, hogy a Korpona és Ipolyság között kezdődne a beruházás.

Ipolyságon részt vettem már 2-3 ilyen fórumon, ahol egy nemzeti útkezelő vállalat bemutatta azokat a terveket, hogy hol lesznek a leágazódások, hol lesznek a letérők Ipolyságon, de a kormány részéről évről évre mindig odább vannak tolva a terminusok.

Ezért is szükséges az, hogy parlamenti és kormánypozícióban legyünk, hogy ezt nyomatékosan előre tudjuk vinni. Egyébként én nem a körforgalomban látom a megoldást, hanem az elkerülő útban, és ez pedig az R3-asnak az elkezdése.

Amennyiben az MKP ill. az MKÖ bejut a parlamentbe, van-e olyan párt, akivel szívesen alakítanának kormányt, ill. van-e akivel kizárják az együttműködést?

Elsősorban jobb-közép pártokkal képzeljük el, akikkel össze tudjuk egyeztetni a mi programunkat.

Az MKÖ-n ill. az MKP-n belül kik azok a politikusok, akikkel a legszorosabb együttműködést fejti ki, akár megyei, akár önkormányzati, akár országos szinten? Ki az, akivel a legjobban tud együttműködni, ha meg lehet nevezni személyeket?

Elsősorban a megyei képviselő kollegák. A 12 tagú frakcióból lényegében 11 taggal, és legfőképpen a frakcióvezetővel, Farkas Ivánnal. Nagyon jó a kapcsolat Nagyszombat megye alelnökével, Berényi Józseffel, és most éppen a héten vettük fel a komolyabb kapcsolatot Besztercebánya megyével, ahol szintén tervezünk ilyen hosszú távú együttműködést az Ipoly mente és a megye déli része kapcsán.

A politikusok manapság nem a legkedveltebb személyek Szlovákiában, nem bánta-e meg, hogy a politikai pályára lépett?

Én nem politikusként indultam, hanem mint egy egyszerű ember. 2013-ban lettem megyei képviselő, a mostani ciklusban pedig Nyitra megye alelnöke. 20 évig a családi vállalkozásunkat vezettem, ezért a másik oldalról nézem a politikát. A megyei alelnökségben is ezt a szemléletet próbálom alkalmazni. Természetesen vannak politikai egyeztetések, amik szükségesek az eredményességhez, de én mindent a pénzügyi oldaláról próbálok megközelíteni, hogy minél hatékonyabban menjenek a közügyeink.

Igyekszem megtartani azt a hatékonyságot, mint egy vállalkozó, akinek minden centért meg kell dolgozni, ezért hatékonyan kell beruházni, költekezni.

Az Ipoly mentén mikor várható az ivóvíz hálózat kiépítése (ill. kanalizáció)?

Ez egy szakállas téma, mivel az Ipoly mentén, ill. az alsó Garam mentén 14 településnek nem adatott meg, hogy ivóvíz vezetéke legyen, mivel nincs meg a fő ivóvízvezeték, így nem tudnak rácsatlakozni a hálózatra. Ez egy óriási negatív dolog ezeknek a településeknek, aminek az egyik fő oka a már említett infrastruktúra hiánya. Ha pedig nincs víz, akkor a kanalizációt se érdemes kiépíteni.

Ősszel elkezdtünk már konkrét tárgyalásokat az igazgatósággal, és felmértük azokat a részeket, hogy hol szükséges. Igéretet kaptam, hogy március-április közepére ki lesz dolgozva egy konkrét tervezet, ütemezéssel, időbeosztással, hogy mikor lehet ezeket megvalósítani. Természetesen mindegyikhez hozzá lesz csatolva, hogy mennyibe fog kerülni. Egyelőre csak arról beszéltünk, hogy saját költségből, ha meg fogják csinálni ezeket a beruházásokat, akkor meddig tart, és összeszedtük azokat a lehetőségeket, hogy akár úniós támogatásból, akár miniszteri támogatásból hol tudnánk találni rá pénzt, hogy ezeket a településeket is rá tudjuk kötni az országos vízhálózatra.

A kisebb, elnéptelenedő munkanélküliséggel küzdő falvakkal kevesen foglalkoznak: Szete, Ipolypásztó, Ipolybél, Lontó. Hogyan lehet megmenteni a hasonló településeket, megállítani a fiatalok elvándorlását?

Igen, ez egyértelmű. Amikor megkaptam a kinevezésem, az első három hónap feladata volt, hogy végigjárjam az egész Duna-, Ipoly- és Garam-mentét, felmérjem az aktuális helyzetet ivóvíz, utak, középületeknek állapotáról és minden olyan szolgáltatásról, ami a megyéhez tartozik. Fel kellett vázolnom, hogy milyen lehetőségek lehetnek ennek orvoslására.

Ennek során azt tapasztaltam, hogy az egyik legrosszabb helyzet sajnos az az Ipoly mentén van, és az ahhoz fűződő 20-30 kilométeres sávon. 20 éve pozitív beruházás itt nem történt, azóta csak ez az állapot van fenntartva. Természetesen, ha csak valamit próbálunk szinten tartani, ahhoz is pénz kell, de itt ahhoz sincs.

Sok településen már óvoda sincs, nem hogy iskola. Ezek olyan problémák, amik nagyban hozzájárulnak a fiatalok elvándorlásához. Nem mondhatjuk, hogy a luxus után mennének, hanem az alapvető, átlag életszínvonal miatt, amit ezekben a falukban nagyon nehéz elérni. Sokat tárgyalást követően elkészítettünk egy Ipoly menti stratégiát. Ebben felmértük a lehetőségeket, hogy ha olyan pozícióba kerülnénk, hogy támogatásokat tudnánk küldeni ezeknek a településeknek, akkor fel legyünk rá készülve.

Zselízen miért olyan utak újulnak meg amelyek viszonylag jó állapotban vannak, amikor vannak annál sokkal rosszabbak?

Ez a kérdés sokszor elhangzik, gyakran keverik, hogy melyik a megyei út a városon belül és melyik a városi. Először is Zselízen, ami a parktól az állomásig van, egy harmadosztályú megyei fenntartású út, ami elmegy egészen a nagypusztai kereszteződésig, azt sikerült tavalyi évben felújítani teljes hosszában, a másik pedig a stadiontól kifelé egész hosszú szakasz szintén fel lett újítva. A harmadik megyei fenntartású út, Mikoláról Nyírágó felé vezet, ami ugyancsak tervben van. Igaz, nem az idénre, de még ebbe a választási ciklusban. Ami a városi utakat illeti: a város vett egy aszfaltozó gépet, amit sikeresen kipróbáltak a Sládkovič utcában. Ez volt az őszi próba.

Az idei évre pedig be vannak tervezve azok az útszakaszok, amelyek a legrosszabbak. De ha az összes városi utat fel szeretnénk újítani, akkor legalább 8-9 millió euróra lenne szükségünk, ami óriási összeg. Önerőből szinte lehetetlen, pályázati kiírások pedig nincsenek ilyesmire. Úgyhogy ezt csak is saját/városi költségvetésből tudjuk fedezni, fokozatosan. Úgy vannak betervezve, hogy 3 éven belül, a legrosszabb útszakaszok megújulhassanak.

Lehet valamit kezdeni azzal az iszonyatos mennyiségű teherforgalommal, amitől a főutak mellett élők nem tudnak nyugodtan aludni se?

Ez a megye összes városára elmondható, mindenhol ugyanez a probléma: megnövekedett a teherforgalom, és azzal, hogy ha megnyílik az új komáromi híd, mégjobban növekedni fog.  Azzal, hogy elindult a teherkomp Párkány és Esztergom között, azzal Zselízt és a köbölkúti részt is egyre több kamion célozza meg. Viszont a megnövekedett teherforgalom kétoldalú dolog. Mert ha nincs forgalom, akkor nincs gazdaság, fejlődés. Ahhoz viszont, hogy árut ide-oda hordjunk ebbe a régióba, az szükséges. Itt a probléma a tranzitforgalommal van. Annak a tranzitforgalomnak nem szabadna jönni ezen az úton, csak itt egyelőre nincsenek olyan blokkolások, amik megakadályoznák. Ha elkészülne Ipolyságon az R3-as, ami összekötné az M2-est Magyarországról észak felé, akkor ez a probléma megoldódna.

Az pedig egyértelműen az előző kormányok hibája, hogy már 10-12 éve megszületett a kormányközi megállapodás, hogy meg fog épülni a komáromi híd, ám annak az elvezetése csak úgy lett hagyva. Most kezdjük oldani Komárom elkerülőjét, ami elég jól halad, de attól tartok, annyira meg fogja terhelni a másodosztályú utakat, amiket fokozatosan újítunk fel, hogy gyorsan tönkre fognak menni. Itt megint arra kell kilyukadnom, hogy a déli vidékről van szó, ahol ezek a beruházások nem történtek meg. Ez mindenkinek probléma, akár faluban, akár városban lakik ezek mellett az utak mellett.

Nem mondhatom, hogy egyik évről a másikra meg lehet oldani. Amit viszonylag gyorsan meg lehet oldani, az az, hogy azokat az utakat, amelyek átmennek ezeken a településen felújítjuk, hogy ne legyenek kátyúsak, mert ha kátyús, akkor zörögnek a teherautók, vibráció keletkezik és akkor nem tudnak aludni éjjel a lakók.

Ipolyság képtelen megbirkózni olyan problémákkal, mint a tornaterem, a városi színpad és a sóderos kihasználatlansága/lerohadása. Szégyen ránk nézve már ez az elfalusiasodás. Lassan több szolgáltatás lesz elérhető Nyéken, mint Ipolyságon.

Nem látok bele Ipolyság költségvetésébe és a tervezetébe. Ezeket a nagyobb beruházást igénylő helyi problémákat vagy EU-s támogatásból, vagy valamelyik minisztériumi kiírásból lehetne kezelni. Hozzátenném, hogy most készül a 2021/27-es uniós időszakra a költségvetési tervezet. Szlovákia kb. 13,6 milliárd euróra jogosult az elkövetkezendő 7 évben, és ezt a régióknak kell megtervezni, jelezni azokat az igényeket, melyek alapján elkészülnek azok az indikátorok, amire aztán később pályázni tudnak. Jelenleg az a fő feladat hárul a városokra és a régiókra, hogy ezeket a javaslatokat összegyűjtsék.

Lényegében 4-5 fő cél van: Intelligens Európa, 3,5 milliárd euró, az ekológiára szintén kb. 3 milliárd euró. Ami meglepő, hogy az infrastruktúrára, utakra csak 1,5 milliárd, ami szerintem kevés, mert ha szeretnénk megépíteni a gyorsforgalmi utakat, ez a pénz nem sokra lesz elég, így a régiós utakra egyre kevesebb fog jutni. A 4. fő cél az a Szociális Európa. Lényegében az, amit már mindenki tapasztal, hogy egyre idősödik Európa, ezért gondolni kell arra, hogy az átlagéletkor, a demográfiai Szlovákiában is emelkedik. Tíz év múlva közeledni fog az 50 évhez.

Ez mind abból adódik, hogy kevés gyerek születik, és egyre kitolódik az átlag életkor, és egyre több ember szorul szociális segítségre.

Ez kb. 3 milliárd euró lesz. Az 5. prioritás pedig Európa közel a lakosokhoz munkacímet viseli. Ez általános hozzávetőleg 2 milliárd euró lesz rá. Ebbe benne vannak kultúrára, idegenforgalomra szánt összegek. Oda kell figyelni, ott kell lennünk ebben, ezért is fontos, hogy ezeket a döntéseket már az új kormány fogja lezárni.

A régiónk ősidőktől kezdve a mezőgazdaságból él, amit a rendszerváltással együtt leépítettek együtt a ráépülő feldolgozóiparral. Aztán csodálkozunk, hogy a munkanélküliség emelkedik, romlik az életszínvonal. Nem lenne egyszerűbb gatyába rázni a mezőgazdaságot? A felsorolt prioritások között nem szerepel a mezőgazdaság.

Az EU ezt mintha már megoldott problémának tartaná és visszadobta a labdát a nemzeti parlamentekre/kormányokra, hogy ők a saját berkeikben oldják meg a különböző támogatásokat. Mi hátrányban vagyunk a szomszédos országokkal és főleg nyugat Európával szemben.

Az elmúlt időszakban arányában kisebbek voltak a támogatások az egyes mezőgazdasági területekre, mint nyugaton.

Viszont míg nyugaton különböző adókedvezmények vannak a mezőgazdászoknak, nálunk nem csak a mezőgazdászoknak, de kis- és középvállalkozóknak sincs semmilyen bónuszuk, semmilyen adókedvezmény, és ez nem tudja versenyképessé tenni a szlovák mezőgazdászokat. Így nyilvánvaló, hogy a külföldről behozott zöldség, gyümölcs vagy akármi olcsóbb. Jelenleg alig 30% a hazai élelmiszer termék a boltokban.

Holott Felvidék volt Szlovákia éléskamrája, ami nem kapta meg a megfelelő gazdasági támogatást, és ez mindennel összefügg. Leépült a feldolgozóipar, a konzervgyárak, cukorgyára stb.

A megyéről próbálunk különböző beruházásokat kieszközölni, akár a szlovák-magyar határon átnyúló támogatást, de ez az egész csomag a határ mentére csak 150 millió euró, nem csak a mezőgazdasági termelésre. Ebből van egy-két beruházás itt a Duna- és az Ipoly mentén. Ez kevés, ha a kormány nem tud hozzásegíteni.

Mit javasolnak azoknak az ifjaknak, akik a politika irányába kacsintgatnak? Tehát: inkább lebeszélné, vagy rábeszélné, hogy érdemes foglalkozni politikával, közélettel?

Olyan gyorsan változik a jelenlegi gazdaság, informatizálódás, amit egyre nehezebb követni. Ahhoz, hogy ezt tudjuk követni, szükség van arra, hogy fiatal szakemberek is kerüljenek a politikába.

Ezért kérem is azokat a fiatalokat, akik fontosnak tartják, hogy ezek a modern eszközök és a fiatalos gondolatok bekerüljenek az irányításba, ne féljenek ettől. Ne csak kritizáljanak, hogy mi miért nem jó, máshogy kéne csinálni, hanem vállaljanak részt.

Ha szeretnénk változást, hogy modern és hatékony legyen a politika, akkor mindenképpen fiataloknak kell odakerülniük. Mindenkit bíztatok, hogy akár közösségi, akár politikai munkával, kapcsolódjon be, hallassa hangját és járuljon hozzá közössége fejlődéséhez. Csak így tudunk előrelépni.

Az interjút Csonka Ákos készítette
nyitókép: REflex24

Címkék: Csenger Tibor, élő, Nyitra megye, podcast, régiófejlesztés, váasztások