A zenekar több szálon kötődik Ipolysághoz, Palásthoz és általában véve az Ipolymentéhez – ezeket Rom Gabriel frontember segítségével fel is göngyölítjük, de terítékre kerül maga a Kohó c. lemez, illetve jónéhány ínyencség a thrash metál banda múltjával, jelenével és jövőjével kapcsolatban. Nagyinterjú.
Tudomásunkra jutott, hogy hosszú idő után – 12 év – újra lemezt adtatok ki, ráadásul szinte a teljes Harc! felállása tért vissza. Miért tértél vissza a zenekarba majd 15 év után?
Valóban, Krisztiánon kívül, aki távozása óta ma is Norvégiában él, szinte visszarendeződött a Harc!-ot megalkotó felállás. Bár ez már végképp nem az a munkafolyamat volt, mint a kétezres évek elején. Most Zsolt, az alapítótag hívott bennünket, Lajost és engem, hogy ötleteljünk vele az új lemezen – kicsit megrekedt a munka. Aztán elég jól haladtunk, ez a felállás maradt. Valójában, mióta hazaköltöztem Angliából, tartottuk a kapcsolatot, csak elmélyült, majd megszületett az új lemez: a Kohó.
Miért lett a lemez címe a Kohó?
A zenekar mai napig ózdi, ha az ember kicsit utánanéz, a város felemelkedésétől elválaszthatatlan a kohászati múlt. Zsolt egyébként az Ózdi Múzeum vezetője – www.ozdimuzeum.hu. A családjukban is volt az iparban dolgozó, így erről ő tudna többet mesélni. Amikor meghívott a munkára, a téma már adott volt.
Eddig milyen a lemez fogadtatása? A szakma hogyan fogadta, jelent már meg kritika?
Kicsit talán korai lenne számokba bocsátkozni, bár elég sok ismerős felől érkezett visszajelzés, illetve a közösségi oldalakon is tapasztaltam egyfajta izgalmat: 12 év után új lemezt adunk ki. Szerencsére, eddig még nem szidta az anyagot senki, a szakma nagyon jól fogadta.
A magyarországi rock és metál zene zászlóshajója, Hammer World magazin, Hangpróba rovatában osztott első helyet ítéltek a Kohónak, ami óriási megtiszteltetés, valamint az első kritikát is ők írták. Hamarosan több is megjelenik, megosztjuk majd a közösségi oldalakon.
A zenétek thrash metál, azon belül is leginkább az USA nyugati partvidékeinek bandáit idézi – tudatos volt az irányvonal megválasztása, vagy inkább ösztönszerű?
Az irányvonal még 2002 táján tisztázódott, amikor is Zsolt, a fő dalszerző, eldöntötte, visszatér a gyökerekhez – ő már ’87-óta aktív. Volt egy lazább zenei időszak a Remorse ezredforduló körüli pár évében. Azután kerültünk a zenekarba a Gyerkről származó Kovács Krisztiánnal és erre a feszes Bay Area Thrash vonalra készült a 2003-as Promó, valamint a Harc! (2005) lemez is. Kérdésedre a válasz: szerintem tudatos volt, mégis ösztönszerű is egyben.
Mennyire vevő erre a zenére a közönség Magyarországon és külhonban?
Mivel a Remorse évtizedeken át élőben egy nagyon aktív banda volt, a koncertre járó közönség körében ismertté vált. A televízió- és a rádiócsatornák viszont nem sugározták. A 2000-s évek elején következett a zeneipar átalakulása – értsd: MP3, YouTube, Napster, iTunes stb., – a digitális platformok erősödése pont kialakulóban volt, így szerintem nem jutott el annyi emberhez a lemezünk, amennyihez mondjuk ma eljuthat. Ennek ellenére, ha vendégeskedtem az elmúlt 10 év Remorse felállásánál pár koncerten, a közönség velünk együtt énekelte az ismert dalokat. Külhonban még inkább nehéz felmérni. Nekem lett pár ismerősöm a Facebookon, akikkel sosem találkoztam, de máig kapcsolatban vagyunk, a Harc!-nak köszönhetően – USA, UK, ES, BRA stb. Magyarul éneklünk, így nagyjából adott a földrajzi korlát, amit azonban egyáltalán nem bánunk. A külhoni magyar területeket szépen végig zúztak a srácok az elmúlt 10-12 évben.
Változott-e az évek alatt a közönség reakciója, akár a lemezek megítélése a közönség részéről?
Erre azért nehéz most választ adni, mert nálam kimaradt a 2005-2019 közötti időszak, de ha csak belegondolunk: 2005-ben egy nyolcéves „Yu-Gi-Oh” fanból simán felnőhetett egy metálos. Nekünk az lenne a cél, hogy ezen generációval is megszerettessük ezt az energikus zenét. Megkérlek, majd kb. 2 év múlva tedd fel újra ezt a kérdést.
Mi az, amiben más a zenétek egy mainstream rockzenéhez képest?
Az ilyen kérdéseket leginkább egy hétvégi bulin jó elővenni, amikor már mindenkit inspirál a szalonspicc és ki tudjuk vesézni a témát. Röviden talán annyit, bennünket nem kötnek törvényesített zenei szabályzatok, azt játszhatunk, amit szeretünk, megkötések nélkül.
Több szállal is kötődik a zenekar Ipolysághoz: rengeteg koncertetek volt nálunk, te mint frontember a környékről, Palástról származol. Melyek a legemlékezetesebb történetek, amelyek felénk történtek veletek?
Ipolyságon születtem, jártam zeneiskolába, gimnáziumba. Rengeteg emlék – az első zenekarok is a városhoz kötnek. Paláston nevelkedtem, így a falu ugyanúgy kedves számomra. Az egyik legemlékezetesebb történet pont Paláston esett meg, ha jól emlékszem 2004-ben.
Falunapi apropóként szerveztünk egy rock koncertet, amin közel ezer ember volt jelen, rohangáló 3-4 éves kortól a nyugdíjasig, ennek ellenére fantasztikus hangulat volt. 30-40 km távolságról jöttek motorosok és így tovább – nagyon kedves emlék.
Tudtommal a szlovák közönség is kíváncsi a zenétekre, gondolok itt a közös bulikra Midnight Screammel Nagykürtösön. Hogyan jött a közös zenélés ötlete?
A Midnight Screames Palival már legalább 20-22 éve ismerjük egymást. Még a Remorse előtti zenekarunkkal, a Friday-vel játszottunk többször együtt Nagykürtösön, Rimaszombatban stb. 2002-ben volt egy közös turné a Friday és az akkori Remorse felállással, mindkét zenekar eljutott a nagy rimaszombati Corgon Festre, fantasztikusan lelkes közönség előtt játszhattunk. 2015-ben pár koncert erejéig megünnepeltünk a Harc! kiadásának 10. évfordulóját, ezen koncertek keretében jött a közös évvégi buli a Midnight Screammel Nagykürtösön.
Valóban, túlnyomó részt szlovák közönségünk volt, de leginkább olyanok, akik a magyarok lakta területeken nőttek fel, így lényegében többük értette a nyelvet, de aki nem értette, annak sem csengett idegenül a magyar szó. Végig csápolták a bő hetvenperces koncertünket.
A dobosotok bekerült az Ektomorfba, akik szintén nemrég adtak ki új lemezt. Várható bármilyen szintű rivalizálás a két banda közt?
Aranyos a kérdés. Az Ektomorf teljesen más ligát játszik, mint a Remorse. Rivalizálás biztos nem várható, de lehet majd szervezési nehézség, ha végre fellazítják a korlátozásokat és beindul a koncertezés. Viszont baráti a viszony, valahogy biztos megoldjuk úgy, hogy a Kálmánon is maradjon bőr.
Mik a terveitek 2021-ben?
Mondanám, hogy koncert és koncert, de már egy éve szorongat a vírusválság – nehéz a tervezés. Egyelőre a cél: a lemez minél több emberhez eljusson, hisz ma már pár kattintás az egész. Eltelt pár év, hogy nem jelent meg új lemez – sok kislány és kisrác felnőtt azóta, hozzájuk is jó volna, ha eljutna. Jelen vagyunk minden ismert zenei platformon, klipeket is alkotunk több dalhoz, közben bízunk benne: ha a nagy fesztiválok el is maradnak, a vidéki motoros találkozók és egyéb rock közeli regionális fesztiválok esélyt nyújtanak majd az élő fellépésekhez.
CD borító: Köhler Ági
Fotók: Kassai László
Rom Gabriel korábban is nyilatkozott a REflex24-nek tetoválásairól.
Az új album meghallgatható/megrendelhető az alábbi linkekre kattintva:
https://songwhip.com/remorse/koho
https://hammerband.hu/remorse/
A zenekar facebook-oldala:
https://www.facebook.com/remorsethrashteam/
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok