Egy hétköznapi megbeszéléssel kezdődött minden. Állásajánlattal keresték fel a fiatal nőt, aki érdeklődve fogadta a felkérést. Lezajlott hát a részletek egyeztetése, annak rendje s módja szerint. A találkozó végén, akkor még mit sem sejtve a főnök és az újdonsült alkalmazott elköszönt egymástól. Néhány nap múlva újabb üzenet jött, amit szintén egy találkozó követett. Munkamegbeszélés pipa, elköszönés pipa, mit sem sejtés pipa.

(pexels.com)

Ismét eltelt pár nap, s érkezett az üzenet. Munkával indult, ugyanakkor laza beszélgetéssé alakult. A késő estébe nyúló társalgás eredménye egy ebédmeghívás lett. Ekkor talán még nem is gondolkodtak sokat, hiszen csak egy ebédről volt szó. Lehetett az akár egy gesztus is a főnöktől, vagy egy alkalom arra, hogy kicsit jobban megismerjék egymást, ha már egyszer együtt dolgoznak.

Az ebéd megbeszélt időpontjáig volt még néhány nap, a kommunikáció azonban nem szűnt meg. Mondhatni mindennapossá vált. Így érkezett el a találkozó napja.

Semmi nyálas klisé, két felnőtt ember beült az autóba és együtt ment el az étterembe megebédelni. A beszélgetés gördülékenyen zajlott, az első randik tipikus kínos csendjei nélkül.

Jól sikerült nap volt, tele nevetéssel, zéró munkával. Ezt aztán újabb és újabb nem hivatalos találkozó követte. Azt hiszem, nem lepek meg senkit azzal, ha azt mondom, idővel a főnök és alkalmazott férfivá és nővé lett. A megbeszélt munka persze rendre elkészült, de a kapcsolatuk már személyessé vált, s a munkaügyeket is egymás mellett fekve vitatták meg.

Közben persze mindkettejükben merültek fel kérdések. Legfőképp a moralitás kérdése. A nő bizonytalan volt abban, vajon mennyire jó ötlet összeszűrni a levet a főnökkel.

Etikus ez? Erkölcsileg rendben van? Megfelel ez a viselkedés a társadalmi normáknak? Vagy majd ujjal fognak mutogatni rájuk az irodában?

Úgy gondolom egyértelmű válasz ezekre nincsen. Mindig lesz olyan, aki rosszallóan néz az ilyen párokra, s olyan is, aki örömmel fogadja a boldogságukat. A másik oldalon nem mindegy, hogy a felek milyen szándékkal cselekednek. Ha bármelyiküket csak a kihasználás, az anyagi vagy épp pozícióbeli előnyök vezérlik, nem kérdéses, hogy a „fekete listán” a helyük. Na, de mi van akkor, ha mindkettejük szándéka valós, emberi, mindennemű érdek nélküli? Akkor vajon üti-e az erkölcsös magatartás mércéjét?

Összességében, a jövőre nézve talán nem a legjobb ötlet, hiszen sosem tudni, hogyan alakulnak a dolgok. Ugyanakkor egy ágyban a főnökkel, vagy sem, de egyszer élünk!


Szlávik Cyntia

Címkék: , , ,

Hozzászólok

Támogass minket!

Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!

Támogatom a REflex24-et!
Olvasta már?
2024.03.22.

Az Úri muri bemutatója a Komáromi Jókai Színházban

Ma mutatja be a Komáromi Jókai Színház Móricz Zsigmond Úri muri című zenés színművét. Az előadást Bagó Bertalan…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb