Az életünk nagy része arról szól, hogy hajszoljuk a boldogságot. Sóvárgunk utána, mint egy elérhetetlen drágakincs után. Pedig még az aprócska kis mesehősök is tudják, hogy a boldogság ott van mindenkiben!
A mese, amiről beszélek a Trollok. Nem egy új mesefilm ez, még 2016-ban mutatták be a mozikban. A trollok aprócska, színes kis lények, akik mindig önfeledten boldogok. Táncolnak, énekelnek, élvezik az élet minden pillanatát. Még külön ölelő perceik is vannak. Nem keseríti el őket a szürke égbolt sem, mert ezek az icipici lényecskék tudják, hogy az eső után mindig jön a szivárvány.
Velük ellentétben ott vannak a bergeniek, akik mindig szomorúak, kedvtelenek. Szürkeség veszi körbe őket. Nem örülnek semminek és senkinek. Mogorván bandukolnak az utcán, köszönés helyett csak morognak. Úgy hiszik, csakis akkor lehetnek boldogok, ha elfogyasztanak egy trollt.
Hm… Nagyon emlékeztetnek valakire ezek a bergeniek. De vajon kire? Á, megvan! Ránk, emberekre! Csak mi trollok híján csokit eszünk…
A bergenieket a trollok leendő uralkodója, Pipacs hercegnő menti meg a végtelen boldogtalanságtól. A mese végére az addig oly komor bergeniek megértik, hogy nem kell troll a boldogsághoz. Nem kell ahhoz semmi! Kizárólag az, hogy észrevegyük az apró dolgokat, hogy örülni tudjunk mindennek. Hogy ne vegyük természetesnek, amink van. Becsüljük meg azt, s ne vágyakozzunk állandóan olyanra, ami számunkra elérhetetlen. Ami pedig talán a legfontosabb, hogy ne mástól várjuk a boldogságot!
A boldogság belőlünk fakad, és mindenkinek a saját kis „boldogságfáját” kell táplálnia.
Problémák mindig voltak, vannak és lesznek is. De ha nem csak ezekre fókuszálunk, hamar rájövünk: az élet nem is olyan borzasztó! Okolhatunk másokat a gondjainkért, szomorúságunkért, nem érünk el vele semmit, mert igazából mindről kizárólag mi tehetünk.
Nagy hiba, hogy mindig valamihez kötjük a boldogságunkat. Azt mondjuk, majd boldog leszek, ha lesz házam. Aztán amikor az megvan, jön, hogy majd boldog leszek, ha lesz autóm is. Amikor pedig már bent parkol a csillogó járgány a garázsban, jön a kijelentés: majd akkor boldog leszek, ha lesz gyermekem. És így tovább… Szóval összességében sosem vagyunk boldogok, mert mindig várunk valamire. Pedig nem a ház, az autó, vagy a gyerek fog boldoggá tenni bennünket. Lehet akár három csemeténk, ha akkor is mindig valami másra fogunk vágyni, ugyanolyan boldogtalanok leszünk, mint az elején…
Úgy gondolom, ezzel a legtöbben tisztában is vagyunk, de valahogy mégsem e szerint éljük az életünket. Helyette inkább arra vágyunk, hogy végre „megehessünk egy trollt.” Talán nekünk is kellene egy Pipacs hercegnő, aki ránk szól:
„A boldogságot nem kell megenni, az ott van mindenkiben!”
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok