Egy hűvös szombat este volt. A kávézó ajtaján belépve, senki, ügyet sem vetett ránk. Kinéztünk magunknak egy kényelmesnek tűnő helyet és leültünk. Teltek a percek, s a kiszolgálás még mindig váratott magára. Közben emberek jöttek-mentek. Sokan tárt ajtókat hagytak maguk után, beszökve hagyni ezzel a hideget. Meghökkenve voltunk tanúi, mily sokan érzik magukat barlangban…

(fotó: pexels.com)

Egyszer csak egy mogorva arccal találtuk szembe magunkat. Megérkezett a pincérnő, aki üdvözlés nélkül szegezte nekünk a kérdést: „Mit hozhatok?” Két kávét és egy áfonyás teát kértünk. Cseppet sem kedves hanglejtéssel érkezett a válasz, miszerint áfonyás tea nincs, válogassak az itallapról. Mire válaszolni tudtam volna, hogy „hiszen ezt is ott találtam”, már csak a hűlt helyét láttam a pincérnőnek. Bennem rekedt a szó, s csak pislogtam:

„Tényleg itt hagyott?” Barátnőimmel először értetlenül néztünk egymásra, majd végül nevetésben törtünk ki.

Időközben egy héttagú fiúcsapat érkezett. Sorban közölték rendelésüket, azonban az említett pincérnő, aki minket is kiszolgált (már amennyire…), a negyedik fiatalemberbe belefojtotta a szót. Rosszalló szemeket meresztve feléjük, feltette a kérdést: „Mindenki mást kér?”

Egy következő rendelésfelvételnél kikérte magának, hogy minden vendég össze-vissza foglal helyet. Hm, ki gondolta volna, hogy egy kávézóban problémát jelent, hogy nem egyetlen asztalnál tömörül az összes vendég? Szinte már majdnem rosszul éreztük magunkat, amiért nem ültünk oda valamelyik, számunkra teljesen vadidegen ember mellé, csak úgy, random, hogy a kedves pincérnőnek ne kelljen az összes asztalt végigjárnia…

A sok elégedetlenkedés közepette azért hozzám is visszatért a drága, így nekem is sikerült rendelnem. Ezúttal egy egyszerűbb megoldást választottam, epres teát kértem. Gondoltam, ez egy elég alapdarab, szinte mindenütt kapható. Na és persze szerepelt az itallapon. Ez ellen már nem volt kifogása, szó nélkül tette le elém.

Azt hittem, sínen vagyunk, de sajnos tévedtem. Elfelejtette ugyanis megemlíteni, hogy úgy döntött, inkább egy sima fekete teát szolgál fel nekem. Sebaj, megittam. Nem igazán mertem panasszal élni. Jobbnak láttam, ha hallgatok.

Nem vártuk meg a zárórát, jó fél órával előtte búcsút vettünk a helytől. Habár, kíváncsisággal töltött el, vajon a pincérnők gyöngye mely „kedves” szavakkal közölte volna velünk, hogy ideje távoznunk…

Címkék: , , ,

Hozzászólok

Támogass minket!

Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!

Támogatom a REflex24-et!
Olvasta már?
2024.03.22.

Az Úri muri bemutatója a Komáromi Jókai Színházban

Ma mutatja be a Komáromi Jókai Színház Móricz Zsigmond Úri muri című zenés színművét. Az előadást Bagó Bertalan…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb