A kormány újonnan veszélyhelyzetet hirdetett, mely október elsején, azaz ma lépett érvénybe. Ismét megannyi korlátozást vezettek be, szigorú szabályok tömkelegével kell együtt élnünk.

(fotó: pexels.com)

Legutóbb március 16-án hirdetett veszélyhelyzetet a kormány az egészségügyben, mely június 14-ig volt érvényben. A tavaszival ellentétben ezúttal általános veszélyhelyzet lépett életbe, amely nemcsak az egészségügyre, hanem az élet minden területére kiterjed. A veszélyhelyzet egyelőre 45 napra szól.

Amikor márciusban kezdetét vette ez az egész mizéria, még senki sem gondolta, hogy rámegy majd az egész évünk. Sőt! Ki tudja mennyi idő még, amíg teljesen kiűzzük a társadalom jelenleg legnagyobb vadorzóját, a koronát…

A napi új fertőzöttek száma egyre rosszabb és rosszabb tendenciát mutat, így hát a kormány úgy határozott, itt az ideje, hogy visszatérjenek a szigorú szabályok. Mire azt gondolnánk, hogy javul a helyzet, s lassan talán a maszkot is elfelejthetjük, addigra megint visszaesünk szinte a kiindulópontba. Hosszú hónapok óta már, hogy a feje tetején áll a világ. Sorra mennek csődbe a kisvállalkozók, az iskola létesítménye lassan már csak home office-ban létezik, s a mindennapokat átszövi a bizonytalanság és a félelem. Sokan félnek, igen. Vannak persze, akik kinevetik őket, mert meggyőződésük, hogy a koronavírus csupán kitaláció. Végül is mindegy, hogy ki mit gondol az egészről, a frusztráció mindenkire ráül.

Ezt az évet nehéz lenne pozitív jelzőkkel jellemezni. Kowalsky egy dalában viszont nagyszerűen megfogalmazta a helyzetet:

„2020, ahogy van felejtő, úgy otthon maradt a világ, hogy a fű se nő… Hogy túléljünk lassan már ölelkezni sem fogunk. Miféle élet lesz az? Eszünk, alszunk, meghalunk?”

Amit az elején még viccnek hittünk, rémálommá vált. Épp elég ez a helyzet magában úgy, ahogy van. Ne nehezítsük hát meg még jobban a magunk és más dolgát se! Hiszen nem tudhatjuk, mikor lesz vége ennek az egésznek. Mikor áll vissza a rend az életünkbe. Amíg viszont ez nem következik be, csakis egymásra számíthatunk. Össze kell fognunk, különben mi maradunk alul. Bár az arcunkat eltakarják a maszkok, egy kedves pillantást nyugodtan intézhetünk a másik felé. Szörnyű a helyzet, amiben élünk, ezért talán most még fontosabb, hogy észrevegyük az élet apró, ámde lényeges dolgait!

Címkék: , , ,

Hozzászólok
Olvasta már?
2020.10.15.

A Lekér és Kisölved közti Garam-híd egyelőre átjárhatatlan

Az elmúlt napok sűrű esőzése miatt több dél-szlovákiai útvonal is lezárásra került, illetve nehezen átjárhatóvá vált. A lévai…

2020.10.16.

Itt van, a korona beférkőzött a családunkba: Megérkeztek a teszteredmények!

E hét hétfőig csak várakozni tudtunk. Az idő persze lassan telt, hiszen annyira koncentráltunk minden egyes másodpercre. Beszélgetéseink…

2020.10.15.

Fejlesztőeszközökkel emeli oktatási színvonalát a zselízi Cimbora Óvoda

Hosszas előkészületek és kálvária után idén végre új otthonában kezdhette meg az oktatást a zselízi Cimbora Óvoda. Az…

2020.10.16.

A három legnagyobb kihívás egy pályakezdő tanár életében – podcast24

A podcast24 vendége ezen a héten Belák Lajos (25) pályakezdő pedagógus volt, akivel körbejártuk, miféle kihívásokkal találhatják magukat…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb