Mások, de nem rosszabbak

Down-szindróma – biztosan mindenki találkozott már ezzel a kifejezéssel. Ez az egyik leggyakoribb veleszületett rendellenesség. Nem betegség, sokkal inkább egy állapot. A Down-szindrómás emberek mások, azonban nem rosszabbak, mint mi vagyunk! Március 21-én tartjuk a Down-szindróma világnapját, ami éppen erre hívja fel a figyelmet.

A világnap ötlete eredetileg egy genetikustól, Stylianos E. Antonarakistól származik. Az első világnapot 2006-ban tartották Svájcban. E nap célja felhívni a figyelmet a Down-szindrómára, segíteni hivatott, hogy a Down-szindrómások méltósággal és a társadalom aktív tagjaiként élhessenek teljes életet.

Mi is az a Down-szindróma?

Az embernek 23 kromoszómapárja van, vagyis összesen 46 kromoszómája, melyből 23 anyai, 23 pedig apai eredetű. A Down-szindrómás emberek 21-es számú kromoszómájából viszont – hibás sejtosztódás következtében – nem kettő, hanem három fordul elő minden sejtben. A plusz egy kromoszómára utalva ezt a rendellenességet triszómiának nevezik. Ezt az értelmi fogyatékossággal járó tünetegyüttest Langdon Down angol orvos írta le először 1866-ban. Az ő nevéből ered a szindróma megnevezése.

Ez a szindróma nem gyógyítható, mivel valójában nem is betegségről van szó, hanem egy állapotról.

Több fajtája létezik, de bármelyiket is nézzük, a következmények szinte azonosak. A Down-szindrómás gyermek értelmi fejlődése lassú, izomzata általában renyhe, ízületei lazák, növése alacsony, végtagjai rövidek. Jellegzetes az arcberendezésük is: pici orr, lapos orrnyereg, ferde vágású szem, apró fül, jellegzetes arcpír.

Természetükben szintén vannak közös vonások: őszinte, érzékeny, melegszívű emberek, jó szociális beilleszkedő képességgel.

Családjuknak, barátaiknak rengeteg szeretetet adnak, a gonoszságot szinte nem is ismerik.

Korábban úgy gondolták, a Down-szindrómás emberek értelmi szintje és képességei igen alacsonyak. Mára azonban teljesen világos, hogy, bár lassan, de a megfelelő módszerekkel igenis taníthatók. A leghatásosabb motiváció számukra a szeretet. Sokan közülük írni és olvasni is megtanulnak. A korlátozottságaikat metakommunikációval, érzelmekkel, zenével, tánccal és humorral kompenzálják. (A metakommunikáció a beszélgetést kísérő, túlnyomórészt öntudatlan közlés, ami lehet verbális és nonverbális egyaránt.)

A Down-szindrómásoknál gyakoriak a szívrendellenességek, a tüdőartéria hipertóniája, pajzsmirigy működési zavarok, emésztőrendszeri fejlődési rendellenességek, ortopédiai problémák, szem- és látási problémák, fül- és hallási problémák, a vérképző rendszer zavarai, neurológiai és pszichiátriai zavarok, fertőzések, krónikus légúti megbetegedések, alvászavarok. Ezek azonban mind kezelhetők. Egy egészséges Down-szindrómás személy ma már akár a 70 év feletti kort is megérheti.

Idén már nem első alkalommal hirdette meg a Dedoles nevű vállalat a „zokni kihívást” (Ponožková výzva), mellyel a Down-szindrómás embertársainkat szeretnék megsegíteni.

Céljuk felhívni a figyelmet a szindrómával élőkre, s arra, hogy ők is ugyanolyan joggal vannak a Földön, mint bárki más.

A vállalat úgy döntött, hogy a márciusi bevételük bizonyos részét a Down-szindrómások szlovákiai társaságának (Spoločnosť Downovho syndrómu na Slovensku), illetve a Down syndrome International társaságnak adományozza.

Nincs más dolgunk, mint úgynevezett „vidám zoknit” vásárolni, majd a közösségi oldalon megosztani róla egy fotót, a #PonozkovaVyzva hashtaggel.

Hogy miért éppen a felemás zokni?

A különböző mintájú zoknik azért váltak a Down-szindróma jelképévé, mert a kromoszóma alakja hasonlít a zokni alakjára.

Ez itt most nem a reklám helye, hanem az emberiségé és az empátiáé! 😉

(Forrás: downalapitvany.hu)

Címkék: Down-szindróma, világnap