Hirdetés

A legszorosabb kötelékek egyike a testvérek közti kapcsolat. Az egyik legcsodálatosabb dolog a világon egy testvér, akivel viszonyunk az őszinte szereteten alapszik. Sokan mégsem így gondolják. Vannak, akik képesek saját testvérüknek ártani, kígyót-békát kiabálnak egymásra. Utálkoznak, vitatkoznak, ártanak a másiknak.

Fotó: pexels.com

Az ilyen helyzetek előtt – bevallom – értetlenül állok. Hiszen egy testvér tegyen bármit, legyen bármilyen, akkor is hozzánk tartozik!

Jómagam e tekintetben nagyon szerencsés vagyok: két csodálatos testvérrel ajándékozott meg az élet.

A bátyám kétség kívül az én őrangyalom.

Mindig, minden körülmények közt számíthatok rá. Amikor azt mondja: „Bármi baj van, hívj, s én már jövök is!”, tudom, nem viccel. Teljesen komolyan gondolja. Legyen bárhol, ha szükségem lenne rá, azonnal autóba ülne, s már indulna is hozzám.

Ha bánatosnak lát, minden erejével azon munkálkodik, hogy felvidítson. Megnyugtat és erőt ad, ha épp arra van szükségem. Meghallgat, s ha az kell, jól helyre rakja a gondolataimat. Észhez térít, támogat és biztat.

Bár már mindketten felnőttünk, még ma is úgy óv, mintha kislány lennék. Sosem feledkezik meg rólam. Lehet, hogy tennivalói szinte már ellepik őt, húgára mégis talál időt.

Na és ott van az én szemem fénye: a kicsi hugicám. Csillogó szemeibe nézve azonnal elfeledem minden bánatomat. Mosolyától máris szebbnek látom a világot.

Amikor kilátástalannak érzem a dolgokat, elég egyetlen ölelése, s már vissza is tér a hitem.

Lehetek bármilyen fáradt, kérlelésének képtelen vagyok ellentmondani. Nincs is jobb érzés annál, mint amikor mosolyogva azt mondja: „Szeretlek!

Természetesen mindkettejüknek megvannak a maguk hibái, amikkel tisztában is vagyok. Mégis úgy szeretem őket, ahogy vannak! Mert az én testvéreim. Boldogsággal tölt el, hogy itt vannak nekem. Nélkülük szinte üres lenne számomra a világ.

Ha bárki, csak egy rossz szót szól rájuk, feltámad bennem a „hétfejű sárkány”, s bármire képes vagyok, hogy megvédjem őket. Egyszer az interneten olvastam, hogy

„a testvér az a személy, akit én szidhatok, de ha bárki más egy rossz szót mer szólni rá, velem gyűlik meg a baja.”

Nem tudom, ki lehetett, aki ezt először így megfogalmazta, de teljesen egyetértek vele. Sőt! Elég egy rosszalló pillantás, s már támadópozícióba is helyezem magam…

Egyszerűen nem tudom elégszer hangsúlyozni, mennyire hálás vagyok értük az életnek. Nekik pedig csak annyit mondanék – de ezt teljes szívemből –, hogy köszönöm!

Címkék: ,

Hozzászólok
Olvasta már?
2021.06.05.

Trianonra emlékeztek Ipolyszakálloson

Tegnap történt 101 esztendeje, hogy aláírták azt a gyalázatos „békeszerződést“, amelynek hallatán a világon élő bármely magyarnak azonnal…

2021.06.07.

Utolsó néhány diákját búcsúztatta a lévai Czeglédi Péter Református Gimnázium

Ahogy nemrégiben portálunk beszámoltunk a lévai gimnázium tragikus sorsáról, úgy most ígéretünkhöz híven az élet egyik legfontosabb eseményéről,…

2021.06.04.

Miért nem vált még csupán történeti múlttá Trianon?

forrás: erdely.ma Hogyan is tudnánk hátat fordítani neki, ha naponta kell szembesülnünk következményeivel? Mi, külhonban rekedt magyarok Trianon…

2021.06.06.

Falatnyi ruhácskák mindenütt

Alapvetően nem vagyok egy nagy shoppingolós. Nem is igazán szeretek vásárolni. Így, ha nincs konkrét terv, biztos, hogy…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb