Apukák

Biológiai apa bárki lehet, de igazi apukából kevés van. Nem az azonos vércsoporttól válik valaki szülővé. Apa az, aki aprócska babáját óvatosan a kezébe veszi, s úgy ringatja álomba.

Férfias hangja gyengéd gagyogássá válik, amint a kicsihez szól. Türelmetlenül várja a hazaérkezés pillanatát, hogy újra gyermekével lehessen. Első lépései során fogja puha, pici kezét. Ahogy eljön az ideje, megtanítja bekötni a cipőjét a jól bevált nyuszifül módszerrel. Fut a bicikli után, hogy ha kell, megvédje az eséstől.

Esténként századszor is ugyanolyan beleéléssel meséli el a Kiskakas arany félkrajcárja című mesét, mint a legelső alkalommal. A móka kedvéért rávehető minden bolondozásra.

Betegség esetén kétségbeesve rohan vele az orvoshoz, s addig meg sem áll, míg segítséget nem kap.

Kiáll érte bárkivel szemben. Egy igazi apa támogat az álmok elérésében. Elviszi akár a világ végére is, csak boldognak lássa. Minden héten kitartóan autóba ül, hogy hozza-vigye gyermekét a vonatállomásra. Az utat végigcsacsogják, nagyokat nevetnek, ugyanakkor a komoly témáknak egyaránt helyet teremtenek.

Ha csalódás éri gyermekét, mellette áll, fogja a kezét. Érezteti, nincs egyedül, történjék bármi, számíthat rá. Büszkeséggel töltik el az apró sikerei is. Bár olykor morcos, utólag jót nevetnek az egészen.

S hiába lesz felnőtt a gyermekből, akkor is, mindig, kérés nélkül nyújt segítő kezet. Viszonzást sosem vár, önzetlenül, tiszta szívből ad.

Címkék: apa, apák napja