Felújított Nepomuki Szent János szobrot és a deportáltakról megemlékező márványtáblát adták át Ipolyvisken 2019. december 15-én. Az ünnepséget megelőző kutatómunkáról és az ipolyviski deportálások történetéről beszélgettem Baka Anita történelem és magyar szakos tanárnővel, aki elsősorban a deportáltak névsorának összeállításáért felelt.
A felújított szobornál találkoztunk, a falu keleti végében a templomon és a községházán túl. Azonnal kiderült egy érdekesség: a Nepomuki szobrok hagyományosan a folyó felé néznek. Visket három oldalról öleli körbe az Ipoly, eredetileg mégis úgy volt betájolva, hogy éppen arrafelé nézett, amerre véletlenül sem folyik semmi. Nevetve mesélte a Tanárnő, hogy a felújítással ezt az apró szépséghibát is sikerült kiküszöbölniük. Ami újdonság még, hogy a deportációból hazatértek hálájának jeleként a szobor tövében elhelyeztek egy márványtáblát. Érdemes tisztázni az összefüggést: a faluból elhurcoltakat éppen Nepomuk környékére deportálták. Oda, ahonnan a szent is származik.
Közben sötétedni kezdett, ezért a beszélgetést odabent folytattuk. Baka Anita évekkel ezelőtt, érettségiző korában kezdett a szülőfaluját érintő deportációs ügyekkel foglalkozni. Akkoriban három személlyel csinált interjút. Elmondása szerint azért volt különleges az a három beszámoló, mert az interjúalanyokat felnőttként telepítették ki. Mindenre jól emlékeztek, sokakkal ellentétben nem gyerekfejjel élték át a megrázkódtatást. Ők azóta sajnos már nincsenek köztünk. Pedig mai fejjel, a történelem szak elvégzése után egészen más kérdéseket tenne fel a Tanárnő.
Kiderült, hogy a deportáltak névsorának összeállítása két hónapnyi kutatómunkát vett igénybe. A forrásokat tekintve elsősorban az esemény részeseinek emlékezetére és szóbeli beszámolóira hagyatkozott a kutatás, de természetesen a szakirodalom sem lett figyelmen kívül hagyva, illetve sokat jelentett a levéltári segítség is.
A személyiségi jogokra hivatkozva a hivatalos lista egyelőre titkosított, illetve olyan is előfordult, hogy néhány deportált falusi máig nem mert az eseményekről beszélni. Ennek ellenére az ünnepség napjáig 115 deportált nevét sikerült kideríteni és a lista valószínűsíthetően bővülni fog még.
Később az eseményről mesélt Baka Anita. Sajnos személyesen nem lehettem ott, hogy első kézből tudósítsak. A szobor átadásával volt összekapcsolva a deportáltak listájának felolvasása is. Az ünnepi szentmisét Orosch János nagyszombati érsek celebrálta. Az ünnepély fényét tovább emelte, hogy a plébánia kölcsön kapta Nepomuki Szent János egyik ereklyéjét, egy csontszilánkot. A hivatalos részt követően ünnepi ebéden vettek részt azok a szülőföldjüktől elszakítottak, akik máig életben vannak.
Az emlékünnepség és a szoboravatás lehetőségének megteremtésében oroszlánrészt vállalt a falu plébánosa és az önkormányzat is, illetve a helyi közösség is kivette a részét, adományokkal támogatva a kezdeményezést.
Végezetül arról beszélt a Tanárnő, hogy a 115 név felkutatása sokkal többet jelent annál, hogy megvan ez a szám. Személyes történetek garmadát hallgatta végig és jegyezte le. Olyan családi sorstragédiák bontakoztak ki, ahol nem volt elég a deportáció általi meghurcoltatás. Hazatérve arra kellett rádöbbenni a távollévőknek, hogy közben idegenek költöztek be házaikba. Vásárolhatták vissza azt, ami jogosan őket illette meg. A pozitív emlék viszonylag ritka, de azért akad. Nepomukban iskolába és templomba is tudtak járni a deportáltak. Sok múlott azon, hogy kihez kerültek a „rabszolgapiachoz” hasonló elosztás során. Volt, aki annyira jó viszonyt alakított ki a cseh gazdával, akinél dolgozott, hogy hazatérte után személyesen látogatta meg egykori „munkaadója”.
Mindent összevetve jó azt látni, hogy a fiatalabb generáció tagjai közt is akad, akit foglalkoztat szülőföldje múltja és a szabadidejéből áldoz a helytörténetileg jelentős események felgöngyölítésére. Tekintettel arra, hogy sokan elköltöztek Ipolyviskről a deportálás időszaka után, valószínű, hogy a listáról még hiányoznak nevek. Azzal a kéréssel fordulunk a Reflex24 olvasóihoz, hogy legyenek kedvesek értesíteni Baka Anitát, ha tudnak még bárkiről az ismeretségi körükben, akit érintett az 1946-47 közt Ipolyvisken zajló deportáció. Elérhetőség: baka.anita@gmail.com
Morva Mátyás
a képek a szerző felvételei
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok