A szép kilátás mindig is vonzotta az embert. A mi esetünkben ez – környékünkön legalábbis – a minket körülvevő „hegyvonulatok” egy-egy pontjára korlátozódik: vagy ember alkotta kilátókról van szó, vagy egy, maga a természet által létrehozott helyről. Egészen más képet fest a dolog akkor, ha az ilyen helyeket az ember már korábban felfedezte. Igaz, nem mindig éppen szabadidős célokra használta, hanem annál is jobban stratégiaira: várakat épített. Ide nem csak a jó kilátás miatt megyünk, hanem sokkal inkább megszemlélni a múlt emlékeit.

Csábrág vára

Bár a helyre több úton is el lehet jutni, mi inkább azt az egyet fogjuk ajánlani, amelyiket valamennyi turisztikai útikönyv kínál a kíváncsi túrázóknak. Nem kell mást tennünk, mint eljutni Csábrágvarbók községbe, pontosabban annak templomához, ugyanis onnét egy keskeny műút indul keleti irányba, ki a faluból az erdőbe.

Drónfelvétel a várról, melyen jól láthatók a külső várfal és a belső magasabb sziklára épített várfalak .(Balga Marcell képe)

A már említett műút végén egy jelzés nélküli földút indul délnyugati irányba, immár a vár felé. Sajnos ez az út nagyon rossz állapotban van, ezért autónkat kénytelenek leszünk hátrahagyni, s gyalogszerrel megtenni a fennmaradó távot. Nagyjából úgy háromnegyed-egyórás „menetre” kell számítani a szűnni nem akaró, kanyargós erdei úton.

Miután elértük a Varbó patak medrét, egy tisztásra érünk, ahol egykor egy falu terült el, természetesen mára semmi sem maradt meg belőle – csupán az egykor itt birtokos Koháryak kriptája küszködik az idővel. A tisztásról ugyanakkor látni lehet a fejünk felett háromszáz méterre magasodó várromot.

Drónfelvétel a belső várfalakról. (Balga Marcell képe)

Rövid, de annál meredekebb kaptató vezet fel egyenesen a várromhoz. Valamikor régen a várkapu előtt egy mély árok vágta el az érkezők útját, természetesen ma ennek helyén egy fahíd áll. A hídon átkelve jutunk be az alsóvárba, illetve annak rondellájához, majd tovább menve a mára már romos várudvaron megpillanthatjuk a felsővár boltíves ablakait: persze csak azokat, amelyek megmaradtak belőlük.

A vár pusztulása 1812-ben kezdődött, mikor is a „tulaj” Koháry család Szentantalra helyezte át rezidenciáját. Távozásukkor mára már érthetetlen okokból felgyújttatták a hátrahagyott várat, mely egykor a Hont vármegyebéli kereskedelmi utakat védte, s a török sem bírt vele.

Címkék: , ,

Hozzászólok

Támogass minket!

Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!

Támogatom a REflex24-et!
Olvasta már?
2024.03.22.

Az Úri muri bemutatója a Komáromi Jókai Színházban

Ma mutatja be a Komáromi Jókai Színház Móricz Zsigmond Úri muri című zenés színművét. Az előadást Bagó Bertalan…

2024.03.28.

Generációk közötti párbeszéd és tudásátadás fiataloknak

A RE-START egy adott földrajzi régióra koncentráló akcióterv, amelyben több települési önkormányzat, közigazgatási szerv, gazdasági szereplő és civil…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb