A fiatal zenész (24) Ipolyságon nevelkedett. Az egyházi gimnázium elvégzése után zenei tanulmányokba kezdett Budapesten, de máig szoros szálak fűzik szülővárosához. Ott van például az ELÁN Forever vagy a MINK zenekar, de említhetném akár tanítványait is, hiszen magántanárként oktatja a zene iránt fogékony fiatalokat. Kérdeztem őt zenei múltjáról, az idén elmaradó rendezvényekről és a zene tanulásáról, tanításáról…
Mesélj egy kicsit a gyerekkorodról! Hogyan talált rád a zene?
Lehet, mindenki egy érdekesnek tűnő történetet vár, például: meghallgattam egy zenei ikon játékát, és annyira nagy hatással volt rám, hogy azonnal hangszert ragadtam, de nem. Nagyon egyszerű apropója van annak, hogy elkezdtem zenélni.
Talán sokan tudják, édesanyám rajztanár – mint a nővéremnek, nekem is, „kötelező” volt rajzra járni, hogy legyen valami elfoglaltságom az iskolán kívül. Mindenesetre engem annyira nem érdekelt a képzőművészet, szerintem olyan nagy tehetségem se volt benne. Öt év után úgy döntöttem, abbahagyom. Azzal a feltétellel kaptam rá engedélyt, hogy akkor legalább zenét tanuljak.
Ekkor döntöttem a gitár mellett, az ipolysági zeneiskolában kezdtünk el ismerkedni egymással.
Nem tartott sokáig, hamar meguntam a kötött – 8 éves gyerek számára bizonyára unalmas –, kötelező feladatokkal tűzdelt (kotta, hangjegyek rajzolása) módszertant. Ez után kaptam egy másfajta lehetőséget: magánúton tanulhattam. A tanárom Jusztin Norbert volt, ha jól emlékszem, hét éven keresztül. Úgy gondolom, nála nagyon jó alapokat kaptam, illetve a zene iránti szeretetem is csak nőtt, ezúton is köszönet érte – hálás vagyok neki.
Milyen hangszereken játszol?
Az első és fő hangszeremnek mindenképpen a gitárt tartom, de tanultam zongorát is, illetve rendszeresen orgonálok, mindkettőt nagyon szeretem. Volt még egy próbálkozásom: fél évig tanultam klarinéton – erről kevesen tudnak.
Hol tanultál meg zenélni?
Mint említettem az alapokat Jusztin Norbertnél sajátítottam el, később visszakerültem a zeneiskolába is. Először zongora szakra, ha jól emlékszem öt évet jártam. Ezzel párhuzamosan felvettek gitárra, az utolsó évfolyamba, ami sikeresen el is végeztem. Az érettségi után jó barátom és zenésztársam, Köpöncei Dániel biztatására a Kőbányai Zenei Stúdióba felvételijén próbáltam szerencsét. Felvettek, azóta már el is végeztem oda köthető zenei tanulmányaim, kitűnő eredménnyel.
Nívós szakmabeli emberektől tanulhattam ott, például Babos Gyulától (†), Gyémánt Bálinttól, Kormos Jánostól, Tornóczky Ferenctől, Maróthy Zoltántól, Esze Jenőtől és még sorolhatnám… Rengeteg szakmai és gyakorlati tapasztalatot szereztem. Ezt követően egy teljes évet jártam magánórákra Gyémánt Bálinthoz – a legmeghatározóbb időszak volt eddigi életemben a zenetanulás terén.
A történet még nem ért véget, idén felvételt nyertem a Kodolányi János Egyetem jazzgitár előadóművészet szakára, szeptembertől el is kezdődik…
Tehát tanulmányaid során hol intézményi keretek közt, hol magántanároktól tanultál.
Pontosan. Semmiképp sem akarom kihagyni a sorból Mokso Zsolt ipolysági kántort. Az orgonálást az ő biztatására kezdtem el. A zongora ismerete miatt nem volt nehéz dolgom, de természetesen ő vezetett be ebbe a szakmába. Bizony, ez egy külön szakma véleményem szerint, ha jól számolom, már hatodik éve űzöm – jelenleg két faluban vagyok állandó kántor.
Melyik volt az első zenekar, amelyikben játszottál?
A legelső zenekarom még gimiben talált rám Minerva néven. Egy iskolazenekarnak indult Ozsvald Gabikával, Molnár Bálinttal, Szuchetka Balázzsal, Jánoska Balázzsal és nem utolsó sorban Köpöncei Danival. Később Kázmér László tanár úr is csatlakozott. Nagyon sok kedves élmény és emlék fűződik ehhez a zenekarhoz. Az iskolai rendezvényeken kívül felléptünk sok külsős eseményen is.
Jelenleg az ipolysági ELÁN Forever gitárosa és a MINK zenekar billentyűse vagy. Hogyan kerültél kapcsolatba velük?
Az ELÁN Forever csapatába tavaly kerültem be. Először csak pár alkalomra, Köpöncei Dani által. A helyettesítés olyan jól sikerült, hogy végül a zenekar úgy döntött, velem együtt szeretne tovább zenélni, amit örömmel fogadtam.
Az említett MINK zenekar még ettől is frissebb az életemben. Épp zenész kollégám, Moys Dániel tette fel a kérdést koncertre menet, mit szólnék egy másik zenekarhoz, ahol épp billentyűs kéne. Miután elmondta, miről lenne szó, örömmel igent mondtam. A MINK zenekar számomra nem ismeretlen, mondhatni, rajtuk nőttem fel.
Hatalmas megtiszteltetés azokkal az emberekkel zenélnem, akiket kiskoromban tátott szájjal bámultam a pódium előtt állva.
Ha jól sejtem, 2020-ban viszonylag kevés koncertetek volt. A minap derült ki, hogy a Honti Kulturális Napok is elmarad. Hogyan értékeled a 2020-as évet a zenekarok és zenészek szempontjából?
Mint zenész azt mondom, kimondottan gyenge volt, és lehet, enyhén fogalmaztam. A tavalyi év közel húsz koncertjéhez képest idén, ha jól számolom, kettő volt, a harmadik pont a napokban lett lefújva. Bízom benne, hamar rendeződik a helyzet, és minden visszaáll a régi kerékvágásba.
Nem csak zenész vagy, hanem zenetanár is. Jelenleg hány tanítványod van?
Igen, a legutóbbi iskolaévet tíz tanítvánnyal zártam. Ebből ketten szolfézsra és zeneelméletre jártak hozzám, továbbtanulás céljából. Mindkettőjüket felvették a kiválasztott iskolába. A maradék nyolcból hétnek gitárt, egynek zongorát oktatok.
Mennyire okoz nehézségeket a vírushelyzet a tanítás során?
Hát, az az igazság, hogy mint bármely oktatási folyamatot, ezt is különösen megnehezítette. Tudniillik a zenetanulás egy gyakorlati tantárgy, elég nehéz online, akár kamerán keresztül prezentálni. Persze volt rá példa, a lehetőség adott.
A diákjaid zeneiskolába is járnak, vagy csak te foglalkozol velük?
Tudtommal az én diákjaim nem járnak zeneiskolába. Illetve van, hogy párhuzamosan: valaki például nálam tanul gitározni, de zeneiskolában jár énekszakra. A kettő nem zárja ki egymást. Viszont párhuzamosan ugyanarra, úgy gondolom, nincs értelme.
Zeneiskolába is jártál/jársz, most pedig magántanár vagy, így van rálátásod. Kinek érdemes zeneiskolába járni és kinek jobb a magántanár?
Nem szeretnék a zeneiskola ellen beszélni, a kötelező dolgokat, és ami néha unalmasnak tűnhet úgyse lehet kikerülni. Természetesen a növendékek hasznára válik az a tudás is.
Viszont aki tényleg csak hobbiszinten szeretne foglalkozni a zenével, akár a kedvenc számai eljátszásával a barátainak, feleslegesen kínlódik a zeneelmélet órákon.
Azért a magánórák se merülnek ki ennyiben, és nem is szeretném komolytalannak beállítani. Egy szó, mint száz, a magánóra legnagyobb előnye, hogy személyre szabottak az órák, nincs merev, kötelező tananyag. A maga tempójában halad és fejlődik mindenki, de vannak nélkülözhetetlen dolgok, ezeket meg kell tanulni. Például van egy diákom, akit nagy túlnyomórészt a komolyzene érdekli, így hát azt tanulunk…
Mire számítson, aki esetleg magánórákat szeretne venni nálad?
Barátságos, jó hangulatban telő, rugalmas órákra.
Mire vagy a legbüszkébb az eddigi karriered során, és mi az, amit mindenképpen szeretnél elérni a jövőben?
A legbüszkébb? Nehéz kérdés, talán eddigi tanulmányaimra, és ez egyben a célom is, elvégezni az egyetemet Az által pedig színvonalas oktatásban részesíteni mind a fiatalokat, mind az idősebbeket magán vagy zeneiskolai kereteken belül.
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok