Szüret az Ipoly mentén – anno

Szeptember és október hónapok fordulópontjához érkeztünk. Ilyenkor már minden szőlőskerttel rendelkező gazda nekilátott az idei év termését leszüretelni, hiszen minél tovább vár vele, annál rosszabbul járhat. Ugyanakkor a mai időjárási viszonyok közt még csoda, hogy jóminőségű borok készülnek a környéken, mivel nem egyszer történik meg az, hogy – példának okáért – a későtavaszi fagyok megtizedelik a várható terméshozamot.

Az Ipoly völgye régen is jó bortermő vidéknek bizonyult, amelyről a múlt korok valamennyi nagy embere is tudott. Ilyen volt Vályi András is, a magyar történettudomány nagyra becsült leíró statisztikusa a 18. században: valamennyi régióbéli falunál megemlítette, hogy határjuk jó bort terem.

Cikkünkben igyekeztünk csokorba szedni valamennyi ilyen irományát, hogy mi fán is termett itt a szőlőtermesztés.

Apátújfalu:  jó boraikat pedig a’ Bánya Városokban szokták eladni.

Bátorfalu: szőlö hegyek nélkül is szűkölködik, a’ harmadik Osztályba tétettetett.

Csáb: termékeny szőlő hegye jó bort terem, első Osztálybéli.

Dacsókeszi: határbéli földgye közép termékenységű, különös, és sok jó bora van.

Deménd: szőlö hegye középszerű, melly tulajdonságaihoz képest, első Osztálybéli.

Egeg: Van jó rétje, földje, szőlőhegye, tölgyes erdeje, és egy savanyuvizforrása.

Gyerk:  Határbéli szőlö hegyei jó borokat teremnem.

Gyürki: szőlö hegye sok, és jó borokat terem, piatza B. Gyarmaton, és a’ Bánya Városokban, első Osztálybéli.

Hontfüzesgyarmat: fája mind a’ két féle, szőlö hegyei is középszerűek, piatzok Báthon.

Inám: borát pedig a’ Bánya Várasokba szokták eladni.

Ipolybalog: szőlő hegyek termő, de mivel fájok nintsen, második Osztálybéliek.

Ipolybél: szőlő hegye középszerű.

Ipolyfödémes:’s ámbár szőlö hegye nem nevezetes, de réttye, legelője jó, második Osztálybéli.

Ipolyharaszti: szőlö hegye nintsen.

Ipolykeszi: és jó szőlö hegye, első Osztálybéli.

Ipolynagyfalu: szőleje jó, sok savanyú víz forrásai vagynak.

Ipolynyék:  borok jó, és sok van, boraikat a’ Bánya Városokban, gabonájokat pedig B. Gyarmaton szokták el árúlni.

Ipolyság: szőlőhegye derék és jó borral fizet, erdeje makkos.

Ipolyszécsényke: szőlőhegye, földje, rétje termékeny.

Kelenye: szőleje jó.

Kistompa:  határjában legelője elég van, szőlőhegye jó.

Kistúr: szőlőhegyeik középszerű borokat teremnek.

Kóvár: fája eggyikféle sints, sem szőlő hegye.

Kőkeszi: kik földmivelésből és bortermesztéből élnek.

Leszenye: szőlő hegye van, de savanyú bort termő.

Lontó: határja jó termékenységű, van gabonája, szénája, bora, erdője elég.

Lukanénye:  fájok van mind a’ két féle, szőlö hegyeik is meg lehetősek.

Nagytúr: szőlőhegyeik tsupán középszerű borokat teremnek.

Sirak: borai nevezetesek,’s némellyek frantzia bor gyanánt iszszák.

Szántó: határja középszerű, borai jók, javai külömbfélék.

Szelény: határja jó, szőleje híres, legelője, fája elég van.

Terbegec: legelője elég, fája van, szőlő hegye középszerű.

Nyitókép: touchit.sk

Címkék: Ipoly mente, szőlő, Vályi András