Labát Ákos, az erő ura

Labát Ákos a nagyölvedi erősember még csak 25 éves, de sikert sikerre halmoz. A többszörös szlovák bajnok erőemelőt versenyekről, felkészülésről, táplálkozásról és további céljairól faggattuk.

Ákos, bevezetésként mesélnél róla egy kicsit, hogy miért kezdtél el egyáltalán edzeni, és mi motivál a mai napig az edzéseid során?

Talán már közhelynek tűnik a „vékonynak tartottam magam….” kezdetű válasz erre a kérdésre, de nálam is ez a helyzet. A hetven valamennyi kilómmal 15 évesen gondoltam arra, hogy lemegyek egy terembe edzeni, mivelhogy ekkor kerültem el Nagyszombat városába, ahol középiskolai tanulmányaimat végeztem.

Kezdetekkor elsődleges célom alapvetően a minél jobb forma, minél több izom megszerzése volt. 

Többen vélik, hogy a terembe a feszültséget levezetni jár az ember, nyilván szolgálja ezt a célt is, de csak másodlagosan. Egyértelműen meg akartam védeni magam az osztálytársaimmal szemben. Napi szinten kihasználtam az iskola nyújtotta konditerem lehetőségeit. Két évig szinte minden áldott nap emelgettem a nehezebbnél nehezebb súlyokat. Soha nem volt kimondott példaképem, mindig igyekeztem  önmagamat motiválni edzéseim folyamán, és ez a mai napig nem változott.

Mikor határoztad el, hogy komolyabb szinten fogsz foglalkozni az erőemeléssel?

Pár évvel ezelőtt a szomszéd községben (Szőgyénben) amatőr erőemberek versenyt hirdettek. Ekkor fiatal fejjel gondoltam, hogy hát miért is ne mérettetném meg magam. Ez idő tájt még komolyabb eredményt nem sikerült elérnem, azonban a sportág szerelmese lettem.

Ezt követően Nagyszombatban bejelentkeztem egy erőemelő sportklubba, ahol nagy  meglepetésemre örömmel fogadtak. Itt már személyi edző is kezdett foglalkozni velem. Szünetekben az otthon töltött időm nagy részét a zselízi K2 Fitness teremben töltöttem, ahol máig rendszeres vendég vagyok. Tanulmányaim befejezése után Cseszte (Častá) községben  edzettem tovább, ahol újabb személyi edző, és profi sportklub segített a fejlődésben. Röviden így magyaráznám életutam.

Jelenleg milyen eredményekkel büszkélkedhetsz?

Nagyon sok versenyen indultam.

Erőemelésben (powerlifting) elért legjelentősebb eredményeim közül mindenképpen megemlíteném a junior kategóriában többszörösen megszerzett szlovák bajnoki címet.

2018-ban új hazai rekordot állítottam fel, amikor 400kg súllyal sikerült leguggolnom, és 300 kilogrammot fekvenyomásban kitolnom. Továbbá nagy örömömre a szomszédos Csehországban lebonyolított Európa-bajnokságon a férfi junior 125+kg kategóriában a dobogó második fokára állhattam, ezenkívül 2018. évi Dél-afrikai Köztársaságban megrendezett súlyemelő világbajnokságon képviseltem Szlovákiát. Említésre méltó versenyeim közül hirtelen ezek jutnak eszembe.

Úgy tudom, ebben a sportágban sem mindegy, hogyan táplálkozik az ember. Mondanál pár szót a táplálkozásodról?

A nagy súlyokat megmozgatóknál az a lényeg, hogy a lehető legtöbb kalóriát magukba tömjék, ez nálam sincs másképp. Fix étrendem nincs. Vannak főétkezések: reggeli, ebéd, vacsora amelyeket különösen nem szabad kihagyni, azonban étkezéskor végképp nem figyelek a pontos idő betartására.

Szinte minden táplálkozási trenddel szembemegyek, bár lehetséges éppen a stresszmentes élet és a sok-sok étel a titka sikereimnek.  Ugyanakkor a diéta és az alkohol kifejezés nem található szótáramban.

Bemutatnád a legutóbb említett versenyedet? Miért volt számodra különleges?

Még álmomban sem gondoltam volna, hogy az afrikai kontinensre a nagyölvedi buszmegállóból a helyi tömegközlekedési járattal indul az utam.

Egészen a párkányi vasútállomásig élveztem az  Arriva közlekedési vállalat szolgáltatásait. Itt ugyanis átszálltam a Budepest-Prágát összekötő vonatra, és folytattam utam egész a cseh fővárosig. Pozsonyban csatlakozott hozzám a személyi edzőm, a csapat állami edzője, és néhány versenytársam is. Ettől a pillanattól kezdve végig közösen utaztunk. Prágából repülőre ülve Dubajba érkeztünk. Néhány óra várakozás után innen vágtunk neki végső úti célunknak, a Dél- afrikai  Köztársaságnak. Számomra már csak az utazás 36 órája leírhatatlan érzés, örök élmény marad. És még versenyről nem is beszéltem.

Ha jól tudom, mindemellett dolgozni jártál. Mentősként hogyan sikerül összehangolnod az edzést, versenyfelkészülést?

Nyilván minden munkának meg vannak azon tulajdonságai, amelyek nagyobb összpontosítást igényelnek, szerencsére sikerült megoldanom a nehézségeket. Napközben dolgoztam, este pedig tréningeztem. Tudniillik, heti három erőnléti edzés ebben a sportágban szigorúan kötelező.

Két és fél éven keresztül munka-edzés-alvás körforgásban telt szinte minden egyes hétköznapom. Akaraterőmnek köszönhetően végig kitartóan jártam a termeket. 

Milyen terveid vannak a jövőben? Tervezed még folytatni a karriered?

Európa szerte szobafogságra vagyunk ítélve. Jelenleg aktívan nem edzem, csak formában tartom magam. Kitűzött célom a jövőbe tekintve nincsen. Ebben az évben nem készülök semmiféle versenyre, de nagyon remélem, a közeljövőben visszatér minden a megszokott kerékvágásba, és felragyog a nap a fitnesz klubok felett is, hogy újra együtt tornázhassunk a megszokott arcokkal.

Mit üzennél az újoncoknak, akik most ismerkednek a sportággal?

Azt, hogy ne adjátok fel az első kudarc után! Legyen a szemetek előtt egy végcél, amit mindenáron szeretnétek elérni! Csak azt tudom mondani, hogy tornázzatok sokat, és még annál is többet egyetek.

Mindent bele fiatalok!

fotók: Labát Ákos archívuma

Címkék: bajnok, erőemelő, Labát Ákos, sport