Manapság számos lehetőség áll a nők rendelkezésére, hogy kövessék az aktuális divatot: lapozgathatnak divatlapokat, böngészhetnek az interneten, néhány perc alatt felfedezhetik, mi az aktuális trend Párizsban vagy Milánóban. Sokan nyilván azt gondolják, jó nekünk, hiszen öltözhetünk úgy, mint a világ más nagyvárosaiban. De hogy volt régen? Az alábbi beszélgetésből kiderül, hogy régiónk lányai, asszonyai ugyan nem a világdivatot követték, ám csodálatos népviseletük nyilván felvehette volna a versenyt bármelyik divatház kreációival. Öltözködésük egyszerre volt praktikus és ízléses, tanúskodott családi állapotukról és társadalmi helyzetükről is. Tágabb régiónk népviseletének titkairól Gazdag Katalin nyugalmazott pedagógussal beszélgettem, akinek csodálatos népviseletes babagyűjteményét már ismerhetik Ipolyság környékének lakói.

Gazdag Katalin, nyugalmazott pedagógus

Mióta foglalkozik a babák gyűjtésével, illetve mikor kezdték el kimondottan a népviseletes babák érdekelni?

2014-ben a sors úgy hozta, hogy hirtelen túl sok szabad időm lett, amit hasznosan szerettem volna eltölteni. Úgy terveztem, hogy létrehozok egy babagyűjteményt, amelybe a világ minden országából szerzek egy-egy babát, lehetőleg az adott ország népviseletébe öltöztetve, vagy egy-egy tájegység jellegzetes ruháját viselve.

Tervem megvalósításához számíthattam a családomra, barátaimra, sőt az egykori tanítványaimra, akik szétszórva élnek és dolgoznak a világ különböző részein. Amikor már több, mint 100 babám volt, akkor jött az ötlet, mi lenne, ha ledolgoztatnám a környező falvak egykori népviseletét babákra.

Palásti leányka

Ha tágabb régiónkat nézzük, általánosságban véve milyen részei voltak a női öltözéknek? Volt-e olyan ruhadarab, amit csak ünnepélyes alkalmakkor viseltek?

A női öltözék egykoron sok mindent elárult a viselőjéről: korát, családi és vagyoni állapotát, vallását, lakóhelyét. Ipolyság környéki falvakban a nők ruhája nem volt túldíszített, de a vasárnaponként viselt ruha ünnepélyes és tiszta, a hétköznapi színes és praktikus volt. Ünnepnapokon a pentőre (a kombiné ősének is tekinthető) alsószoknyát húztak, falvanként eltérő számú volt a divat (pl. Felsőtúron 6-8, Paláston 5-6, Szetén 2-3).  Bugyit az asszonyok ekkor még nem viseltek. A felső szoknya a mi vidékünkön rakott volt, féllábszárig ért, s a legdrágább fajta vastag selyemből készült.

A lajbinak felénk két értelmezése volt: ha nő viselte, akkor fehérneműről beszélünk, ez a melltartót helyettesítette, és formát adott a női alaknak. Ha férfi viselte, akkor ez felsőruházati darab volt, és a férfimellényt értették alatta. A felső blúz a 20. század 30-as éveiben már galléros, betevős, és szerették csipkével díszíteni.

Százdi menyasszony

A népviselethez kötény is tartozott, a korcába szúrták a zsebkendőt, mert faluhelyen retikült nem használtak. A lányok a hajukat befonták és szalaggal megkötötték, a menyecskék a kontyaikra menyecskekendőt csatoltak, az idősebb asszonyok elölkötős kendőt hordtak. Nyáron a nagy melegben fehér ingvállat viseltek pruszlikkal. Minden család kirakata a leányzó és az ifjú menyecske volt. A legszebb, legmutatósabb ruhadarabokat ők hordták.

Nyilvánvalóan volt különbség a fiatal lányok, menyecskék és idősebb asszonyok öltözködésében is. Miben mutatkozott ez meg?

A lányok és a fiatal menyecskék ruhája a színükkel tűnt ki. Ahogy korosodott az asszony, a ruha színe is egyre sötétebb lett, és kevesebb díszítést alkalmaztak az elkészítői. A lányok szerették a piros minden árnyalatát, a világoskéket, a zöldet,az idősek értelemszerűen a barnát, a sötétkéket és a feketét választották. A fiatalabbak ékszerként ezüstláncot vagy többsoros gyöngyöt tettek a nyakukba, az idősebbek ruháját gombok díszítették.

A férjhez menetel minden nő életében fontos mérföldkövet jelentett. Mi jellemzi az Ipoly mente menyasszonyi viseletét, illetve egy-egy községben volt-e rendhagyó hagyomány? 

Való igaz, hogy az esküvő minden lány életében fontos és felejthetetlen élmény. Eleinte az volt a döntő az ara számára, hogy a legszebb és legértékesebb kelméből készüljön a ruhája. A 20. század elején a legünnepélyesebb színnek a feketét tartották, így a menyasszonyok ruhája is fekete volt. A 20-as évektől a mintás, színes vastag selyemből készítették a menyasszonyi ruhákat.

A két háború között már esküdtek a lányok fehérben is, de tudomásunk van róla, hogy még 1945-ben is volt fekete ruhás menyasszony Ipolyságon.

Ipolysági baba

Ma, ha új ruhára vágyunk, vásárolhatunk boltban, az interneten, esetleg varrathatunk is magunknak. Hogyan jutott új ruhához egy nő 100-120 évvel ezelőtt?

100-120 évvel ezelőtt a falvainkban élő nők nem vásároltak készruhákat, csak a kelmét, az alapanyagot szerezték be, legtöbbjük maga készítette el a ruháját. Varrógépe is csak 1-2 családnak volt, a ruhákat kézzel varrták oly módon, hogy azokon később lehessen igazítani. Ha a szoknya a berakás mentén megkopott, akkor szétszedték és újrarakták, hogy a kopott rész ne látszódjon.

A ruha fontos része a lábbeli is. Mit viseltek a korabeli falusi asszonyok a lábukon?

A falusi nők hétköznaponként egyszerű papucsfélébe dugták a lábukat, a lányok egyszerű sarut viseltek. Az ünnepi ruhához fekete félcipőt hordtak, nagy hidegben csizmában mentek a templomba. (Ha nem volt az illetőnek, akkor kölcsönkértek.) A mezei munkáknál sokszor mezítláb dolgoztak. Késő ősztől harisnyát húztak, amelyet eleinte otthon kötöttek, és körgumival (strumpadli) erősítették a combjukhoz.

Garamszőlősi (Rybník) népviselet

Essen néhány szó a férfiakról is. Mit viselt egy magára adó falusi férfi a hétköznapokon és ünnepnapokon?

A férfiak hétköznapi ruhája a 20. század elején fehér vászonból lett varrva – lényegében ez széles szárú gatya volt. Az erős vászon jól bírta a strapát, nem szakadt el könnyen. Az inget vékonyabb pamutvászonból készítették, a II. világháború után az anyaga már gyolcs volt. A naptól a fejüket szalmakalap védte.

Ünnepek alkalmával szűkített szárú „bricsesz“ nadrágot vettek fel, ehhez jól illeszkedett a hosszú szárú, fekete csizma. Vasárnaponként fehér ingükre mellényt és posztókabátot öltöttek, fejükre fekete kalapot tettek.

Tágabb régiónk falvainak népviselete részben mutathatott hasonlóságokat, de bizonyára egy-egy községben érdekes részletek, motívumok is felbukkantak. Hol találkozhatunk különleges népviseleti elemekkel?

Nőknél az idősek hátrakötős kendője egészen a homlokukba ért (Gyerk, Alsószemeréd – 1920), másutt csak a kontyot takarta (Csata, Deménd). A menyecskék főkötője merevített hátrakötős kendő volt, ennél a szárak nagysága és gömbölyűsége elárulta melyik faluba való a viselője. A lányok szívesen hordták a pártát is (Palást, Felsőszemeréd).

A katolikus nők a templomba keszkenőt, imakönyvet és olvasót vittek magukkal. A református vallású nők ékszere a hosszú, vastag „kaláris“ volt.

Ipolyviski baba

Több falunak megvolt a maga kedvenc színe: az ipolyviskiek ruhái sokszor barna színűek voltak, a százdiaknál még a fiatalok is a feketét választották, a szeteiek színe a sötétkék volt.

A fent említett parasztviseletek a magyar nőkre voltak jellemzőek. Ezektől sokkal díszesebben jártak ünnepek idején a szlovák asszonyok. A legcsillogóbb, legfényesebb ruháik a térségben az egykori Bars megyében található 11 községből álló csoportnak voltak, akiket közös nevükön „csilejkároknak“ nevezünk.

Ipolypásztói leányzó

A néphagyomány szerint a ruhához felhasznált nagy mennyiségű gyöngyök és flitterek először Amerikából érkeztek, ahova a férfiak munkát keresve vándoroltak ki. Az 1920-as évek végén hazaérkezve ezekkel kedveskedtek szeretteiknek.

A nők viseletének legszebb darabja a 3 részből álló főkötő. Szinte az egész fejfedő gyöngyökből áll, komoly kihívást jelent a viselőjének, de büszkeséget és tartást is ad neki.

Magasmajtényi (Hrušov) viselet

A szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik ma már a Nagykürtösi járásba tartozó Magasmajtény (Hrušov), ahol a Honti Parádé elnevezésű népművészeti fesztiválon találkozhatunk élőben a gyönyörű színes népviseletükkel. Ennek specialitása a lányok hajába font szalagok végére kerülő különleges pomponok.


Fotók: Gazdag Katalin archívuma

Címkék: , ,

Hozzászólok

Támogass minket!

Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!

Támogatom a REflex24-et!
Olvasta már?
2024.03.22.

Az Úri muri bemutatója a Komáromi Jókai Színházban

Ma mutatja be a Komáromi Jókai Színház Móricz Zsigmond Úri muri című zenés színművét. Az előadást Bagó Bertalan…

2024.03.28.

Generációk közötti párbeszéd és tudásátadás fiataloknak

A RE-START egy adott földrajzi régióra koncentráló akcióterv, amelyben több települési önkormányzat, közigazgatási szerv, gazdasági szereplő és civil…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb