Kereken 100, 120 és 210 évvel ezelőtt jelentős események zajlottak Ipolyvisken, melyek az Antióchiai Szent Margit templomhoz kötődnek. Templomtornyát 1811-ben építették a már meglévő hajóhoz. 1901-ben helyet kapott benne a kisharang, majd 1921-ben még két további haranggal bővült.

A gyönyörűen felújított Antiochiai Szent Margit-templom Ipolyvisken

A Magyar Katolikus Lexikon szerint Ipolyvisken már 1397 előtt Antióchiai Szent Margit tiszteletére szenteltek templomot, melyet 1711-ben és 1798-ban felújítottak. A tornyot csupán 1811-ben építették hozzá.

Fábián János egyháztörténész így írt róla:

“A viski templomot a jámbor hívek építtették, mikor, annak sehol semmi nyoma. Az 1779-iki egyházi látogatás csak megújítását említi, ami 1700-ban történt, amint a szentegyház akkori felirata is bizonyítja. /…/ E szentegyház azonban már a fennérintett egyházi látogatáskor dűlőfélben volt, s kétségkívül nemsokára utána le is dűlt, s akkor építtetett a mostani templom”. 

Az emlékezet szerint az első templom fából készült, amelyet a megáradt Ipoly magával sodort. Ezután épült meg a ma is álló kőtemplom, melyhez a kőanyagot az akkor még maradványaiban látható földvárról hordták le a lakosok. Viszont egy másik szóbeszéd szerint, bármilyen hatalmas árvíz is volt a községben, a templomba sosem ment be, a küszöb előtt mindig megállt.

Az évszázadok alatt a templom és annak tornya jelentősen megrongálódott. Első ízben Könözsy Béla plébános (1942–1982) kezdte a torony felújítást. Az állványozás elkészült, de munkálatok megkezdése előtt a Jóisten magához szólította. Az akkor idekerülő Orosch Jánost (1983–1990) beállványozott torony fogadta. Ekkor új pléhezést és deszkázást kapott a kupola. Az évek során a torony teteje többször át lett festve. A festések dátuma a kupola belsejébe kerül felírásra.  Az elkorhadt harangtartó fagerendákat Horváth Károly plébános (1994–2009) cserélte vasgerendákra.

A templomfalak nedvesedése miatt nélkülözhetetlen volt a falak rendbehozatala.

2015-ben a már elöregedett tetőszerkezet és annak veszélyes fedőanyaga került kicserélésre, majd a toronyrész részleges felújításával folytatódott a renoválás. 2017 nyarától 2018 május végéig zajlott a templom további felújítási munkálata. A templom az Ipoly partjának vizenyős talajára épült. A tetőszerkezet nem rendelkezett megfelelő esővízelvezető rendszerrel. Részben ennek köszönhető a templomfalak nedvesedése, s ezért is volt nélkülözhetetlen a falak rendbehozatala. A szükséges anyagi fedezet összegyűjtésében a hívek adománya, a község önkormányzata és Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériuma járult hozzá.

A felújítási folyamatok befejeztével 2018. szeptember 29-én került sor a templom fennállásának 220. évfordulója alkalmából megrendezett Imanapra. A szentmisét megelőzően elhangzott Sztyahula László plébános úr történelmi előadása Rajner Lajosról, a község neves szülöttjéről. Az ünnepi szentmisét Snell György esztergom-budapesti segédpüspök, a Szent Jobb őre mutatta be.

A harangok toronyba történő felhúzása után az emberek többsége már nem láthatja őket, csupán hangjukat hallhatják naponta. A 20. századot megelőzően jelenleg nincsenek információk Ipolyvisk harangjairól. Jelenleg a toronyban 3 harang található, amelyeket a 20. század elején készítettek.  

A kisharangot Kudora János esperes öntette 1901-ben, Nepomuki Szent János tiszteletére. Kudora János 1879 –1909 között szolgált Ipolyvisken. Az 1701. sorszámot viselő harang Novotny Antal harangöntő mester temesvári öntödéjében készült.

Novotny Antal

A temesvári harangöntő műhelyt és haranglábgyárat, a történelmi Magyarország egész területén ismerték. Az első világháború során komoly gondot okozott a színesfémek hiánya is. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadvezetősége arra kényszerült, hogy 1916-ban elrendelje a harangok, az orgonasípok, a rézlemez tetők, a színesfémből készült háztartási eszközök „besorozását”, hadicélokra való beszolgáltatását. Honvédelmi célokra 1917. február 24-én, majd 1918. január 7-én püspöki engedélyekkel összeszedték, begyűjtötték a magyarországi templomok, kápolnák harangjait is, amelyeket beolvasztottak és a hadiüzemekben ágyúcsöveket és hüvelyeket öntöttek.

A tornyok és a haranglábak többségében általában csak egy harangot hagytak meg, továbbá ahol három vagy több harang volt, ott a legkisebb harangot megtarthatta a település. Emiatt menekülhetett meg Kudora esperes öntötte kisharang is. Továbbá a műemlék értékű harangok sem kerültem besorozásra.

A nagyharang 1921-ben Herold Richard harangöntödéjében készült. Felirata a következő: „SANCTA MARIA INTERPELLA PRO PLEBE TUA 1921.” felirattal (Szent Mária könyörögj népedért/értünk)

Közepes harangot Szent István király tiszteletére Polyóka István és neje Balla Borbála készítette 1921-ben. A nagyharanghoz hasonlóan szintén Herold Richard harangöntödéjében készült Chomotov-ban, Csehországban.

A harangon jól olvasható a felirat: “Szent István király tiszteletére Polyóka István és neje Balla Borbálya 1924.”

Polyóka István 1860-ban juhász gyermekeként látta meg a napvilágot az ipolyviski Őrhegy pusztán. 1900 körül ö volt a falu bírója. A háborús nyomor és nélkülözés közepette, tehetős család lévén ők vállalták magukra a harang elkészíttetését. Hangját csupán 6 évig csodálhatta, mely 1927-ben őt is elsiratta.

A harang, harangszó évszázadokon keresztül hozzátartozott és ma is hozzátartozik a vallásos emberek életéhez.

Az ipolyviski templom harangai

A szentmisék előtt hívogató harang indítja el és gyűjti egybe a híveket, hallhatjuk a harangszót reggel, délben és este is. Ipolyvisken reggel 6 órakor, déli 12 órakor és este 7 órakor szólalnak meg a harangok. Római és görög katolikus templomokban szokás Úrfelmutatás alatt harangozni, azonban ezt rendkívül kevés helyen gyakorolják, többek közt azért, mert ez a harangozó (harangot kapcsoló) és a szentmisét bemutató pap között szoros együttműködést, összehangolást igényel.  Ipolyvisken a hagyomány él, melyet a ministránsok végeznek.

Nagypénteken és nagyszombaton Jézust gyászolják a keresztény egyházak, így a római katolikus egyházban ezeken a napokon tilos a harangozás. A harangokat – főként faluhelyen – kereplők helyettesítik. Ipolyvisken még ma is látható a kerepelő a toronyban.

A nyelvlekötésa villamosítást megkönnyítőmegoldás, hogy a nyelveket rugóval, kötéllel, vagy huzallal lerögzítik, így mégkevesebb energiabefektetést igényel a harangszó, a harangozás előkongás nélkülindul és utókongás nélkül áll le anélkül, hogy a húzómű (motor, vagy mágnes)fékezne. A kézi harangozás idejében a jó harangozó ismérve az volt, hogy minél

gyorsabban, elő- és utókongások nélkül szólalt meg és hallgatott el a harang, Harangozási módok kétfélét különböztetnek meg. A felülütős rendszert és az alulütős rendszert. Az ipolyiski harangok alulütősek.  

A kialakult járványhelyzet miatt a plébániaközösségnek nem állt módjában a megemlékezést szervezni e jeles eseményekről. Bízva a 2022-es esztendőben, remélhetőleg lehetőség fog nyílni erre.


fotók: Gy. J., Baka Anita

Hozzászólok

Támogass minket!

Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!

Támogatom a REflex24-et!
Olvasta már?
2024.03.22.

Az Úri muri bemutatója a Komáromi Jókai Színházban

Ma mutatja be a Komáromi Jókai Színház Móricz Zsigmond Úri muri című zenés színművét. Az előadást Bagó Bertalan…

2024.03.28.

Generációk közötti párbeszéd és tudásátadás fiataloknak

A RE-START egy adott földrajzi régióra koncentráló akcióterv, amelyben több települési önkormányzat, közigazgatási szerv, gazdasági szereplő és civil…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb