Nagysalló nem felejti a 75 évvel ezelőtt történt borzalmakat

A Magyar Országgyűlés határozata alapján április 12-e a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja. A Felvidékről deportáltak és a lakosságcsere keretében kitelepítettek sorsát felidéző megemlékezésekre került sor Budapesten. A párhuzamosan zajló eseményeken Nagysalló polgármestere, nagysallói Csemadok elnöke, Nagysallói Alapiskola diákjai és kísérő tanáraik, illetve Folk-Art Polgári Társulás tagjai képviseltették magukat.

1947. április 12-én indult meg a csehszlovákiai magyar lakosság Magyarországra való áttelepítése. A terv 1270 nagysallói kitelepítése volt, ami a falu 55%-át jelentette. A 75 éve történtek változtatták meg végérvényesen Nagysalló nemzetiségi arculatát. A színmagyar településből egycsapásra vegyes nemzetiségű község vált. Mára a helyzet súlyosbodott, hiszen a 2021-es népszámlálás alapján a község csupán 23%-a magyar nemzetiségű.

A második világháború befejezése után a csehszlovákiai kormányzat egy homogén nemzetállam kialakulását tűzte ki célul. A csehszlovák kormány – a német kisebbség mellett – a magyar nemzetiségű lakosságát tette felelőssé a köztársaság feldarabolásáért.

1946 novemberében és decemberében, a legnagyobb hidegben elkezdte a magyarok Csehországba való deportálását. Nagysallóból 141 családot deportáltak Csehországba, akiket embertelen körülmények között, marhavagonokban hurcoltak el cseh és morva gazdákhoz kényszermunkára. Nagysallóból három transzportot indítottak, 1947 májusában, októberében és novemberében. Az emberek féltek és nem mertek ellenszegülni. A kitelepítéstől való félelem két áldozatot követelt 1947 májusában. Szánya István és Kovács Lajos pár nap különbséggel követtek el öngyilkosságot. 260 családot telepítettek át Magyarországra, sokakat Bátaszék városába és annak környékére. Összesen 1116 személyt: Nagysallóból 860, Hölvényből 166, Kissallóból 90. Helyükre 130 család érkezett Kondorosról, Szarvasról, Békéscsabáról és Csabacsűdről. Sőt, 55 szlovák család érkezett Bulgáriából.

Kicsindi Enikő Történelmünk című könyvében beszámol arról, hogy a Magyarországra kitelepítettek között nagyon sokan hosszú évekig nem pakoltak ki bőröndjeikből, bízva abban, hogy ez csak egy átmeneti állapot. Viszont voltak, akik földet vittek magukkal a temetőben fekvő családtag sírjáról vagy földjeikről, hogy haláluk után a sírba szórják, ne idegen földbe legyenek eltemetve.

A lakosságcsere-egyezmény következtében több tízezer család cserélt otthont és költözött kényszerűségből a másik országba. Az érintett sorsát és életkörülményeit bemutató kiállítás kapott helyet a budapesti Nemzeti Táncszínházban. A Magyarság Háza által szervezett emlékünnepségen fellépett a pozsonyi Szőttes Kamara Táncegyüttes és a Bátaszéki Felvidék Néptánc Egyesület, akik közös táncprodukciót mutattak be.  

Nagysalló Bátaszék testvértelepülése 1997-től. Nagysallóból mintegy 100 családot telepítettek Bátaszékre. A testvértelepülések máig élő kapcsolatot tartanak fent.  A kiállítást követően az egykori kitelepítettek személyes történeteit is bemutató Felcserélt otthonok című film került levetítésre. A megemlékezőket Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeum igazgatója köszöntötte, majd tartott előadást. A rendezvényen képviseltette magát Nagysalló polgármestere, Kotora Marián, Bátaszék polgármestere, Dr. Bozsolik Róbert, a nagysallói Csemadok elnöke, Dora Lajos és a Folk-Art Polgári Társulás tagjai.

Budapesten a magyarság összetartozásának leginkább kifejező helyszínén a Dunán is megemlékeztek április 12-én.  Az esemény a Himnusz éneklésével vette kezdetét, majd a zárásként a Szózat sorai csendültek fel. A Nagysallói Alapiskola diákjai és kísérő pedagógusai együtt emlékeztek arra a több mint 100 ezer magyarra, akiket a Beneš-dekrétumok értelmében az állampolgárságuktól, közösségüktől és szülőföldjüktől szakítottak el. Az ünnepségen beszédet mondott Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető minisztere, Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke, valamint Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke.   

„A magyarság egyik legfontosabb képessége a megmaradás és az újrakezdés képessége. Az otthon elvesztésének rettenetes fájdalma sosem múlt el, mégis a megmaradás parancsa erősebb volt. Ezért emelünk most fejet, azon emberi teljesítmények előtt, akik ezt követően is helytálltak, új hazát építettek maguknak és a magyarság hasznos tagjai maradtak azután is, hogy elüldöztettek onnan, ahol az őseik éltek”

– fogalmazott Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter

Bárdos Gyula a Csemadok elnöke beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy minden egyes évforduló, megemlékezés, bizonyos értelemben segíthet a túlélők traumáinak feldolgozásában. Az emberek többségének véleménye szerint megbocsátani lehet, de felejteni nem szabad. Mind a mai napig nehezményezzük, hogy érvényben vannak a Beneš-dekrétumokban, s hogy semmiféle anyagi vagy erkölcsi kárpótlás nem történt azóta sem, a kifejtet igyekezet ellenére, ők is tehát mindmáig háborús bűnösnek tekinthetők.

Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke ezután a szlovákiai népszámlálás adatait ismertette, amelynek során Szlovákiában mintegy 456 ezren vallották magukat magyarnak. Ezt követően a Rákóczi Szövetség által szervezett megemlékezésen kitüntetést vehetett át azon 80 szlovákiai magyarlakta település, ahol az elmúlt tíz évben nőtt a magyarok száma és számaránya a népszámlálások szerint.

A megemlékezésen tiszteletét tette Szili Katalin, korábbi házelnök, továbbá a felvidéki kitelepítésben közvetlen érintettek is. A kultúrműsort színesítette Csápai Boglárka zoboralji énekes, aki gimesi balladát adott elő, továbbá az ipolysági Sendergő Néptáncegyüttes, akik Ipoly menti táncokat mutattak be.