Könyv íródott a nagysallói református közösség történetéről

A nagysallói református egyház története címmel jelent meg Kicsindi Enikő hetedik könyve. „Kicsindi Enikő Nagysallóban született. Szülőfaluja iránti tiszteletét és szeretetét már több alkalommal kifejezte, melyet helytörténeti művein keresztül kísérhettünk figyelemmel. Falujának, közösségének, gyökereinek megismeréséhez azonban nem csak a helytörténeti adatok feldolgozása útján jut el az ember, hanem gyülekezete, őseinek lelki élete megismerése által is” – olvasható Szabóné Tok Tünde, nagysallói református lelkész ajánlásában. A könyv megírását nagymértékű kutatómunka előzte meg. Interjúnkban az új kötet írásáról és körülményeiről kérdeztük a szerzőt.

Mikor és hol került sor A nagysallói református egyház története című könyvének bemutatójára?

Június 26-án a nagysallói református templomban mutattuk be a könyvem.  A vasárnapi istentisztelet után került sor a tanévzáró családi napra. Ezen alkalmon az egyházközösség együtt ebédel és minőségi időt tölt együtt közösségépítés céljából.  A június 26-i családi nap apropóját a tanévzáró és a könyvem megjelenése együtt adta. A könyvbemutatón Juhász Gábor lekéri helytörténész beszélgetett velem.

A most megjelent kötet hányadik könyve? Korábban milyen témákkal foglalkozott?

A nagysallói református egyház története a hetedik könyvem. Első könyvem A világháborúk és Nagysalló címmel jelent meg, amely a háborús éveket mutatja be. A Szokás-e még című szerkesztésemben Horváth Imre bácsi hagyatékát dolgoztam fel. A kötet Nagysalló néprajzába enged betekintést. Történelmünk című kötet Nagysalló, Kissalló és Hölvény települések történetét ismerteti. Nem Felejtünk címmel jelent meg a második világháború utáni kitelepítéseket feldolgozó munkám. Nagysalló és Kondoros testvértelepülési kapcsolatáról szól a Barátság című kötetem. 2019-ben a nagysallói csata 170. évfordulója kapcsán jelent meg a csatáról írásom.

Miért épp a református egyház történetét választotta legújabb könyve témájának? Miben rejlik a nagysallói református egyház különlegessége?

Nagysalló történelmével sokat foglalkoztam már. Általában ízelítőket adtam, rövid összefoglalókat készítettem az egyes fejezeteknek a falu történelme kapcsán. Mikor a Történelmünk című könyvemben az egyházakról szóló összefoglalót készítettem, akkor éreztem, hogy ebben több is van.

Annak ellenére, hogy Nagysalló és Hölvény az esztergomi érsekséghez tartozott, a 16. században a reformáció egyik központjává vált, pedig elsőként Kissallóban terjedtek el az új tanok az ott élő nemesek által. A 17-18. századi vallásüldözések ellenére is egészen a második világháború végéig nagyszámú református gyülekezet élt itt.

Nagysalló a reformáció első éveitől meghatározó szerepet töltött be.

Az írásos emlékek szerint Nagysalló adta az első esperest Csütörtöki István személyében 1570-ben.

Hol kutatott és milyen módszereket használt?

Mindenekelőtt könyvtárakban és levéltárakban végeztem kutatást. A lévai és a nyitrai levéltár mellett pápai református levéltár volt nagy segítségemre volt. Nagysalló Bars vármegye részeként a Dunántúli Egyházkerülethez tartozott, amelynek fő központja Pápa volt. A 16. századtól itt őrzik a legrégebbi anyagokat.

A könyv több mint 320 oldal. Nagy és alapos munkáról tesz tanúbizonyságot. Mikor kezdett el dolgozni rajta?

2019 őszén, még a koronavírus előtt kezdtem el írni. Szerencsére több alkalommal is sikerült eljutnom a pápai levéltárba.  2021-ben készültem el az írással. Viszont a megjelenéssel egész egyszerű okok miatt várnunk kellett: amíg nem történt meg a Kultminor pályázat kiírása nem léphettünk. Ugyanis a Kultminor támogatásával jelent meg a könyv.

Milyen nehézségekkel került szembe a munka során?

A koronavírus időszaknak volt előnye és hátránya is. Sajnos sokszor nem jutottam be a levéltárba, akkor amikor szerettem volna. Minden látogatást hosszas egyeztetés előzött meg, amely olykor mégis meghiúsult. De szerencsére az interneten nagyon sok anyag megtalálható. A vírushelyzet egyik előnye az volt, hogy tudtam írni! Bőven volt időm. Másik nehézség, amelyet megemlítenék, az az, hogy az 1850-es évek végéig csak kéziratban volt minden fellelhető. Ezeket a dokumentumokat át kellett böngészni.

Hogyan boldogult a kézzel írott jegyzőkönyvek és a feljegyzések olvasása során? Nehéz volt olvasni ezeket az anyagokat?

Ugyanolyan folyóírással írunk, mint azelőtt. Csupán a betűk alakja változott. Volt, amit napokig olvastam, de volt, ami gyorsan ment. Szerettem volna a könyvben közölni Mikula László ünnepi beszédét, amelyet a templom építésének a 200. évfordulóján mondott el. Meghiúsulni látszott a tervem, mivel a beszéd géppel íródott. A kopírpapíron a gépelt írás eléggé megkopott. Nem lehetett olvasni. Nehezen fogadtam el, hogy sajnos ezt így nem tudjuk közölni. Mégsem hagyott nyugodni.

Az emlékbeszédet genotermbe tettem, ami hihetetlen módon, de olvashatóvá tette a szöveget, amikor ráesett a fény.

Volt segítsége a kutatási folyamat során, esetleg a kézírások megfejtésénél?

A kordokumentumok olvasását egyedül végeztem el, leszámítva az 1869-es lakosságösszeírást, amit feldolgoztam. Ennél a dokumentumnál Juhász Gábor volt a segítségemre. Az lakosság összeírását több ember végezte, volt, aki szebben, volt, aki macskakaparással írt.  

Nagy felfedezés volt számomra az 1817-ből származó leltári összeírás, amelyet a nagysallói parókián történő kutatásaim során találtam, ahol végig Szabóné Tok Tünde lelkész volt a segítségemre. A négy oldalas dokumentumot fotó formájában közöltem a könyvemben.  Munkám során nagy hatással volt rám Tóth Krisztina A gyermelyi református egyház története című könyve. Az ő könyve alapján jelöltem ki a fejezeteket, amelyeket történelmi dokumentumokkal bővítettem. Az ő könyvében szerepelt az 1869-es összeírás is. Mindenképp közölni szerettem volna a könyvemben az 1869-es és az 1744-es összeírást is.

Érdekes volt látni, hogy a több mint 100 év alatt hogyan változott a falu lakosságszáma és a családok miképp alakultak.

Jelenleg mennyi tagot számál a nagysallói református közösség? Miről árulkodnak még a korábbi lakosságösszeírások?

A 2021-es nészámlálás alapján 304 tagja van a református közösségnek. A kutatásaim során kiderült, hogy a legmagasabb az 1930-as években volt. A második világháború után

Magyarországra való kitelepítéseknek köszönhetően csappant meg a magyar reformátusok létszáma a községben.

Kiemelném az 1744-ben történő összeírást. Érdekes módon az összes egyházmegyéhez képest a Barsi Református Egyházmegyében készült el egy olyan lista, amely névszerint említi meg az összeszámolt lakosokat. A fontos dokumentumot a pápai levéltár őrzi. A Nagysallóra vonatkozó összeírást a könyvem is tartalmazza, hiszen nagyon érdekes, semmiképp sem akartam kihagyni.

Melyik a kedvenc könyve a hét közül?

Két kedvencem is van. A háborús éveket feldolgozó könyvem volt az első könyvem. Nyomdailag, tördelésileg szépen sikerült. A benne található képek és a személyes történetek pedig közel hozzák a korszakot és a történéseket az emberekhez. A második kedvencem pedig a legutóbb megjelent református egyházközösségről szóló. Úgy érzem, hogy kiforrottabb lett, bőven volt időm a megírására és már tapasztalatom is elég lett mostanra.

Melyik részt emelné ki A nagysallói református egyház története c. kötetéből, amely a legközelebb áll önhöz?

Mint korábban említettem, a személyes történetek közel állnak hozzám. Bár a régi korok személyeivel nem tudtam beszélni, de az egyházi jegyzőkönyvekből kiderül, hogy az egyház nem csak egyházi dolgokkal foglalkozott, hanem az emberek lelki ügyes-bajos dolgaival is.

Érdekes és egyben humoros olvasni, ahogy a kissallói nemes asszonyos vitatkoztak azon, ki ülhet a templomban található nemesek számára fenntartott padba.

A könyvben közlöm az egész jegyzőkönyvet, hiszen nagyon érdekes olvasmány. Továbbá izgalmas volt olvasni, hogy milyen büntetést kaptak azok a fiúk, akik obszcén szavakat véstek a templompadba.  De meg kell említenem a református iskola tanítóját is, aki arról panaszkodott, hogy eltűnt a párnájából a tollú.

Melyik az a pont, amikor egy könyv kész van? Mikor tudja hét könyv után azt mondani, hogy elkészült?

Amikor úgy érzem, hogy elvesztem a részletekben, akkor inkább leállítom. Egy témát bármeddig lehet kutatni, mindig előjönnek új és új információk. Több részből áll a könyv, hiszen az egyháztörténethez hozzátettem még az egyházi iskola történetét is. Amit természetesen még tovább lehet kutatni. Remélem, 50 év múlva valaki majd előveszi a könyvet és tovább írja.

Nagyon szép a könyv kivitelezése, a borítója különösen megfogó. Miért épp erre a képre esett a választás?

A könyv első borítóján egy 1930-as évekből származó képeslap van, amely a nagysallói református templomot ábrázolja. A személyes kedvencem. A hátoldalon pedig a református templom tornyán látható kakas és csillag szimbóluma jelenik meg.

Megszületett már a következő könyv témája? Esetleg jelenleg elkezdett már dolgozni egy kiadványon?

Juhász Gábornak segítettem egy kutatásban, ahol a lévai levéltárban fellelhető két világháború közötti iparengedélyek feldolgozásával foglalkoztunk. Azt tapasztaltam, hogy elég nagy számú iparosa volt Nagysallónak. A sok téma közül ez is nagyon érdekesnek tűnik.

fotók: Juhász Gábor, facebook.com/Alsó-Garam és Ipoly menti helytörténészek