Legyen elnevezve utca Zselízen a lévai kórház alapítójáról, a Garammikolán született Brach Ferencről!

Rég neveztek el- vagy át utcát Zselízen, ám a jövőben erre ismét sor kerülhet, lévén, hogy az elmúlt időszakban a város több ingatlanfejlesztést is kilátásba helyezett. Az Amfiteátrum mögött új lakópark, a Kert utca mögötti mezőgazdasági területen pedig egy új utca nyílik a jövőben, de a város több más pontján is terveznek új lakórészeket. Ebből kifolyólag hamarosan aktualitása lesz az új utcák elnevezésének is, amire városi képviselőként már javaslatot is megfogalmaztam. Zselízen is, ahogy szerte a világon bevett gyakorlat, hogy híres szülöttekről, itt élőkről, alkotókról nevezzenek el utcákat. Ennek jegyében található Sacher, Schubert vagy éppen Kherndl utca is.

Városunk dicső történelme pedig bővelkedik a híres-neves személyiségekben, akik valamennyien megérdemelnék, hogy emlékezzünk rájuk és tisztelegjünk munkásságuk előtt. Ilyen többek közt: Fischer-Colbrie Ágoston, Brach Ferenc, Becsei Vesszős György, Santho Károly, Santho Flórián, Maar Károly, Coudenhove Ernesztina és Kunó, Király József, Niszler Teodóz, Rovara Frigyes, Breunner Ágoston, Ruffy-Varga Kálmán, vagy éppen Marcus Aurelius, Guyon Richard, illetve az Auersperg hercegi család, nem utolsósorban Garammikolán Molnár János professzor úr, és még sokan mások. Ugyanakkor abszurd módon a települést felvirágoztató Esterházy család sem rendelkezik még utcanévvel. Arról már nem is szólva, hogy érdemes lenne átgondolni egyes meglévő utcanevek átértékelését is, melyek egyértelműen korábbi – mára elavult – ideológiák jegyében kerültek elnevezésre. Ilyen pl. az Úttörő (Pionír)-, a Gorkij vagy éppen a Nálepka utca stb.

A fent említett területrészek mellett Garammikolán is kialakulóban van egy új családi házak övezte új utca (részlet), ami javaslatom szerint viselhetné egy elismert garammikolai szülött Brach Ferenc nevét, aki az orvostudomány területén alkotott maradandót és alapítója a lévai kórháznak.

Eredetileg az utca elnevezésének ötlete a polgárok részéről érkezett. A város korábbi polgármestere, Nagy Géza tett említést két névről. Mindkettő garammikolai kötődésű. Brach Ferenc mellett az 1848-49-es magyar szabadságharc hős tábornoka, Guyon Richard is szorosan kötődött e városrészhez, egy időben a hajdani pálos rend itteni földjeit bérelte, ám vitathatatlan, hogy sosem lakott itt. Ezen oknál fogva szerintem inkább egy helyi születésű érdemelne előnyt, hogy utca viselje a nevét.

Brach Adolf Ferenc életrajza és életműve

1821. május 2-án Garammikolán (ma Zselíz városrésze, akkor még különálló település) született. Magyarországra menekült francia hugenották (reformátusok) leszármazottja volt. Édesapja, dr. Brach István orvosként dolgozott Zselízen az Esterházy-uradalomban, édesanyját Axtner Krisztinának hívták. Alapiskolai tanulmányait szülőhelyén folytatta, majd 1830-ban, kilencévesen a lévai gimnázium diákja lett. Az első évet magántanulóként végezte, a második osztálytól már rendes tanulóként. Tanulmányait a vizsgák sikeres letétele után 1835-ben fejezte be. Ezt követően Pesten, majd a bécsi orvostudományi egyetemen tanult, ahol 1846-ban szerzett diplomát. Szakdolgozatában bőrbetegségekkel foglalkozott.

Tanulmányai befejezése után visszatért Zselízre, ahol átvette édesapja praxisát, aki időközben meghalt. Később szülőfalujában, Garammikolán dolgozott, majd 1858-tól Léván. Három évvel később Bars megye tiszti főorvosává nevezték ki, ám nem töltötte be tisztségét huzamosabb ideig, rövidesen lemondott és magánorvosként gyógyított. Nagy népszerűségnek és tiszteletnek örvendett a páciensei és a nép körében. A szegényeket ingyen gyógyította, ezért a szegények orvosának is nevezték. Tolnai Csaba egy róla szóló írásában arról tett említést, hogy volt egy nagy petróleumlámpása, amivel az éjszakai páciensek kezelésekor világított, akiknél nem volt villanyvilágítás.

A Léva fölé magasodó Kálvária-dombon épített házat (alig maradt fenn erről fénykép) ahol laboratóriumot is kialakított. Igazán orvos-tudósként szerzett hírnevet magának, valamint saját maga gyártott sebészeti műszereivel vált ismertté. Ezekkel országos kiállításokon szerzett kitüntetéseket. Mindazonáltal Röntgen idejében az elektronsugarakkal is kísérletezett, de többek közt a katódsugarak Geissler-csövekkel történő kutatásával is foglalkozott. A kórházra hagyta több elektroncsövét. Az 1866-os és 1873-as kolerajárvány idején sokat tett a kór megfékezése érdekében. Megelőző intézkedéseket rendelt el, és izolálta a már megfertőzött betegeket, valamint kolerakórházak létrehozását szorgalmazta. Mindemellett ugyancsak Brach doktor indítványára a vármegye szabályozta a himlő elleni védőoltást és a községi bábák ismereteinek gyarapítása is nevéhez fűződik.

Aktív társasági életet él. Alapító tagja volt a Lévai Gyógyító Társaságnak és a lévai Kaszinónak, utóbbi elnöki posztját haláláig betöltötte. Tagja volt továbbá a Barsi Gazdasági Társaságnak. 1876-tól a városi képviselő-testület mellett működő városszépítő bizottság elnöke volt. De támogatója volt a Honti Kaszinó kezdeményezéseinek is. Részt vállalt Drégelyvár hős védője, Szondi György emlékszobrának állításában is. Brach mellett a mozgalomnak olyan tiszteletbeli elnökei voltak, mint Arany János, Simor János hercegprímás, vagy Ipolyi Arnold egri kanonok. Ugyanakkor Féja Géza Léváról szóló szociográfiája szerint ő volt Léván a szabadkőművesek képviselője.

Miután a közegészségügy akkortájt is sok kívánnivalót hagyott maga után, a javulást egy Léván létesítendő kórházban látta. Tekintélyét latba vetve megszerezte Mailáth István főispán és a megyei tanács támogatását, mely 2000 aranyat szánt a nemes célra, ő maga 1000 aranyat adományozott, illetve sokan mások is nemes felajánlásokat tettek. Így kezdeményezésére alapították meg Bars vármegye második kórházát Léván. A kórházépítés 1878. április 22-én vette kezdetét társadalmi összefogással, az átadásra hét évvel később, 1885. május 7-én került sor. A kórház 8 kórteremmel kezdte meg működését.

Érdekes megemlíteni a minden akadályt legyőző akaraterejéről tanúskodó alábbi történetet. Dr. Alt Ernő a Múltunkban megjelent írásában taglalja, hogy midőn a lévai kórház már elkészülőben volt, a lévai tanács elhatározta, hogy a kórház körüli területet, mely egykor temető volt, felparcellázza és szétosztja a kertészkedők között. Dr. Brach ezt megtudva, saját pénzén munkásokat fogadott, és éjt nappallá téve parkosította az egészet. A díszfákat saját kálváriai kertjéből hozatta, a fenyőket pedig a zselízi erdőgazdaságból (ahol Fischer-Colbrie Antal, F. C. Ágoston kassai püspök édesapja volt az erdész). Mire a városi tanács tudomást szerzett a dologról, a park már elkészült. Senki nem mert ellene tenni, s a park azóta is megvan. Ugyancsak Tolnai Csaba kutatásaiból ismert az is, hogy birtokán kutat ásatott, ami – lévén, hogy a kálváriadombon volt – a legmélyebbnek számított Léván. Végrendeletében kérte, hogy a telkén hozzanak majd létre egy nagy terasszal Lévára néző éttermet. Sajnos ez sosem valósult meg, ma már a háza sem áll (legalábbis eredeti formájában nem).

Humánus egyéniségére vallott, hogy nőtlenként négy gyermeket fogadott örökbe az árvaházból, s nagy odaadással nevelte fel őket. Fogadott lánya, Margit lett a vagyonának örököse. Rövid betegség után, 1894. augusztus 22-én, 73 éves korában halt meg. Végrendeletében kérte, hogy temetése pap nélkül történjen, ugyanis felekezet nélkülinek (ateistának) vallotta magát (ennek ellenére Tolnai Csaba szerint gyakorta kártyázott különböző felekezetek papjaival). Léva közönsége nem tett eleget e kívánságának, és papi szertartással hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára és helyezte örök nyugalomra kedvenc kutyájával együtt a saját kertjében. Kívánságát, hogy sírhelyét semminemű emléktáblával ne jelöljék, fogadott lánya, Margit teljesítette, s földi életének csak kiváló cselekedetei maradtak az utókor számára, fotó sem maradt fenn róla. Müller Péter, a lévai Reviczky Társulás helytörténeti szakosztályának vezetője dr. Alt Ernő néhai lévai helytörténész elmondására alapozva úgy tudja, hogy bár több alkalommal lett volna rá lehetősége, következetesen elutasította lefotózását.

Dr. Alt Ernő idézi publikációjában a Léván megjelenő Bars hetilap 1881-es számát az akkor 60. születésnapját ünneplő Brach Ferencről, hogy „a humanitás legnemesebb érzelmeitől áthatott emberbarát méltó az ünneplésre. Nevétől elválaszthatatlan minden mozzanat, ami Bars megye vagy Léva társadalmi életének fejlesztésére irányul. Férfias kitartással küzd, ha kell, erőt meghaladó szorgalmat fejt ki nemes céljainak elérésére. Nem születés, vagyon tette őt naggyá, hanem a szorgalom. Azzal vívta ki magának a közbecsülést, a határtalan tiszteletet”.

Féja Géza Bölcsődal című, Léváról szóló szociográfiájában ekképpen ír a doktorról: 

„Időnként egy-egy kiemelkedő szellem érkezett a vidékre, az ilyenek vagy kivonultak a közéletből, s bezárkóztak a maguk világába, vagy pedig vad erővel vetették magukat a dzsentri-polgári szertartásba. Bruch (Féja Bruchnak és nem Brachnak írja) doktor, a város legtudósabb orvosa terjedelmes őskertet vásárolt a Kálvária-domb oldalán, villát építtetett, senkivel sem érintkezett, csak betegeivel a rendelőben, otthonát azonban borjú nagyságú komondorokkal őriztette a társadalomtól. Az a félelmetes hír járta róla, hogy szabadkőműves. Lúdbőrző háttal pillantottunk be kerítése résein az ősfák közé, ahol valaminő kielemezhetetlen titok rejtezik, s a doktorban szörnyeteget szemléltünk, holott szerette az embert, csak éppen az egykorú társadalmat utálta.”

Emlékhely vagy bárminemű közterület egyelőre nem, csak egy 1905-ös márványtábla őrzi nevét az általa alapított lévai kórház legrégebbi épületének lépcsőfordulójában. A tábla fő részén Mailáth István főispán, Schöller Sándor és Pál, illetve Leidenfrost László lovagok (a Lévai Uradalom tulajdonosai) neve mellett szerepel kiemelve. Ez alatt a táblán felsorolják a Lévai Kórház Egyesület további 81 alapító tagját, akik között ugyancsak találunk zselízit, a Zselízi Uradalom akkori gazdatisztjét, Kherndl Jánost (az elismert hídépítész Kherndl Antal testvére).

Keresve sem találnánk méltóbb személyt, akiről szülőföldje utcát nevezhetne el.

dr. Csonka Ákos