Az ünnep legyen mindenkié

Az 1848. március 15-i forradalom és az azt követő szabadságharc a magyar történelmi emlékezetben a szabadság szimbóluma, a nemzeti identitásunk egyik alapköve.  A szabadság iránti vágy minden népnél megtalálható.

A Magyarországon élő nemzetiségekben egyszerre bontakozott ki a népi kultúrához való visszatérés vágya. A nemzetiségek számára a kultúra fejlesztése nagyon fontos politikai tevékenységet is jelentett.

A győztes márciusi forradalom megkönnyítette a pozsonyi országgyűlés küldöttségének dolgát. A bécsi udvar meghátrált, majd kinevezték az első felelős magyar kormányt és annak miniszterelnökét, Batthyány Lajost. A pozsonyi országgyűlés áprilisban megalkotta a legfontosabb törvényeket, amelyeket az uralkodó szentesített.

Az elfogadott törvények által biztosított polgári szabadságjogokat a nemzetiségek is örömmel fogadták, viszont ekkora már a nemzeti öntudatra ébredt kisebbségek ennél már jóval többet követeltek.

A nyár folyamán a magyar forradalom, amely eddig sikeresen hajtotta végre az ország átalakítását, fordulatot vett. Az udvari tanács lemondatta az áprilisi törvényeket szentesítő V. Ferdinándot, és a fiatal Ferenc Józsefet ültette a trónra, akinek célja a forradalom előtti rendszer visszaállítása volt.

Fényes Elek 1842-ben megjelent munkájában 18 népcsoportot számolt össze Magyarország területén. A szlovákok, románok, németek (szászok), szerbek, horvátok, ruszinok, zsidók, romák stb.  elégedetten vették tudomásul a jobbágyfelszabadítást.

A forradalomhoz és az azt követő szabadságharchoz viszont nem egyformán viszonyultak, sőt egyes nemzetiségeken belül is ellentétek feszültek.

A németek, ruszinok, szlovénok közül sokan magyar oldalon harcoltak, de nem feledkezhetünk meg a romákról sem, akik muzsikusként, fegyverkovácsként és ágyúöntőként vettek részt a szabadságharcban. A csatákban buzdító indulókkal lelkesítették a katonákat, sőt szükség esetén fegyvert ragadtak, hogy együtt adják életüket a szabadságért.

A magyar honvédség főparancsnoka, Görgei Artúr tábornok erős kézzel tartotta seregét a Felvidéken.

Görgei elővédje, Guyon Richárd vezetésével a Branyiszkói-hágónál fényes győzelmet aratott. Erdősi Imre, piarista szerzetes itt szlovákul is lelkesítette a katonákat. Ekkor már a forradalmi hadseregben jelentős számban harcoltak szlovákok, annak ellenére, hogy Hurban – zömében csehekből álló csapatokkal – már szeptemberben a magyar forradalom ellen támadt, a lakosság azonban nem csatlakozott hozzá.

Március 15. dicsőséges nap a történelmünkben, amire mindig emlékeznünk kell. Ezt a napot minden nemzetiség sajátjaként ünnepelheti, aki valaha szembe fordult az elnyomó hatalommal és az önálló nemzeti lét megteremtéséért harcolt.

Az ünnep legyen mindenkié, hiszen szabadság iránti vágy minden népnél megtalálható.