Országzászló avatás és Trianoni megemlékezés Ipolyvisken (+képgaléria)

83 év után újra félárbocon lobogott a magyar ereklyés országzászló Ipolyvisken. 1940. november 8-án ünnepelte felszabadulásának két éves évfordulóját a község, s ez alkalomból hősi emlékművet és országzászlót avattak, amelyet az anyaországbeli Dömsöd községtől kapott ajándékba Ipolyvisk.

2023. június 3-án Ipolyvisk nemzeti összetartozásból példát mutatva állított emléket a 83 évvel ezelőtt zajló eseményeknek. Az Országzászló Mozgalom elnöke Bálint József kezdeményezésére és közbenjárására Dömsöd község 1940-hez hasonlóan ismét címeres országzászlót ajándékozott Ipolyvisk községnek.

Az első világháború után a békeszerződések értelmében Ipolyvisket Magyarországtól elcsatolták és az újonnan megalakuló Csehszlovákia része lett. Húsz év elteltével, 1938-ban az első bécsi döntés értelmében a község újra Magyarország részévé vált.

Mi történt Ipolyvisken az első bécsi döntés után? Az Új Nemzedék című lap 1938. november 12-én megjelenő száma arról számol be, hogy:

„Kovács István szentszéki tanácsos, ipolyviski plébános a bécsi döntés után reggel a plébánia épületet több magyar nemzeti színű zászlóval díszítette fel, az ipolyviski templom tornyára pedig értékes nehézselyem, Mária képpel is ékes magyar lobogót tűzött ki. Már negyedóra múlva megjelent nála Sach helybeli cseh csendőrparancsnok 20 szuronyos katona kíséretében és le nem írható, barbárokat megszégyenítő gorombasággal követelte a zászlók eltávolítását. A fegyveres erőszaknak a szentszéki tanácsos engedett. Egy óra múlva hat fegyveres katona a zászlókat a plébániáról elvitte, de már az udvaron a nyeleket darabokra törte és nem kímélte az öt zászlókelmét sem. Tizenegy órakor két cseh kapitány fegyveres katonákkal a harangozótól megszerzett kulcs segítségével a toronyba ment, onnét a gyönyörű selyemzászlót lehozta s amikor a toronyba siető plébános tiltakozott, őt letartóztatta azzal, hogy rögtön „hátrább“szállítja. Az események híre pillanatok alatt elterjedt a faluban, a nép vasvillákkal, kapákkal, sótörőkkel a templom elé sietett és olyan ellenséges magatartást tanúsított, hogy a cseh kapitány a szentszéki tanácsost elszállítani nem merte. A megkönnyezett szép zászlót a csehek a többi megrongált zászlókkal együtt már előbb ismeretlen helyre vitték. A papjához oly megható hűséggel ragaszkodó ízig-vérig magyar nép egész éjjel őrizte a plébániát”.

A magyar-csehszlovák határmegállapító bizottság 1938. novemberében elhatározta, hogy – mivel a trianoni magyar-csehszlovák határvonal megszűnt –, az ott elhelyezett határköveket kiszedeti és azokat az új határvonal megjelölésére felhasználja. A Határkijelölő Központi Bizottság a kövek egy részét a méretek különbözősége, más részét hibás volta miatt nem tudta az új határon felhasználni. Ezért a Határkijelölő Központi Bizottság elnöke nem zárkózott el az elől, ha hősi emlékmű vagy országzászló építése céljára egyes kérelmező határmenti községeknek az ott raktározott köveket átengedjék. Így 1940-ben Ipolyvisk községnek hősi emlékmű építésének céljára 93 követ engedtek át. Az ötlépcsős magas, lánckerítéssel körülvett talapzaton áll a téglalap alakú kockakövekből épült emlékoszlop, amelynek tetején egy kettős kereszttel ellátott hármashalom-alakzat látható.  Fekete márványtáblán olvasható a 27 ipolyviski katona neve, akik az emléktábla szerint is

„Hősök voltak, a hazáért haltak.” 

Az Országzászló Mozgalom a nemzeti összetartozást volt hivatott hirdetni. Az első világháború után a Magyarországtól elcsatolt városokban, községekben félárbocra eresztett magyar zászlót helyeztek el. Ipolyvisken a korábban említett első világháborúban harcolt hősök tiszteletére állított emlékmű töltötte be egykor a zászlótartó szerepét is.

Hősi emlékmű és országzászló avatás Ipolyvisken címmel a Bars 1940. november 17-én megjelenő száma így számol be:

„Ipolyvisk község november 8-án ünnepelte felszabadulásának 2 éves évfordulóját és ugyanakkor avatta fel az anyaországbeli Dömsöd községből kapott országzászlóját. A zászlót 7-én este küldöttség hozta, amelyet lampionos menettel fogadtak a zászlódíszes kivilágított község melegszívű lakosai. A küldöttséget Dezső Béla körjegyző szíves szavakkal üdvözölte. November 8-án az ünnepi szentmisét Kovács István szentszéki tanácsos, esperes-plébános mondotta, aki a szentmise után az országzászlót megszentelte és köszönetet mondott a dömsödieknek a hazafias megemlékezésért. A templomban ott láttuk Koczor Gyula főispánt, Sáska Dezső alispánt, dr. Gálffy Ernő főszolgabírót, az Ereklyés Országzászló Nagybizottság hivatalos kiküldöttét Végh Mihály tanácsost. Az ünnepély a templomtéren emelt Hősök emlékművénél folyt le. Az emlékművet Sáska Dezső alispán magaszszárnyalású beszéddel avatta fel, megemlékezett Ipolyvisk község 27 hősi halottjáról, akik »Hősök voltak, a hazáért haltak, és akik az Úristen jobbján most ezekben a válságos percekben imádkoznak a magyar Feltámadásért.« Ezután Sulek József községi tisztviselő értékes szavalata következett, majd Dömsöd község nevében Hrenkó Ferenc plébános adta át a Szűz Máriás országzászlót. Lelkes, elragadó beszédében a két község baráti összefogását hangsúlyozta. Visszapillantott a gyászos trianoni béke erőszakosságára, amelynek a papírrongyai a magyar igazság diadalra jutása révén már foszladoznak. Ezt követte Végh Mihály tanácsosnak, az Ereklyés Országzászló Nagybizottság kiküldöttének avató beszéde, aki Ipolyvisk országzászlóját az Ereklyés Országzászlók sorába iktatta. Beszéde után a Hiszekegy hangjaira az országzászló félárbócra szökött és a fegyveres levente őrség díszőrségül felállott. Ipolyvisk község nevében Bartal János községi bíró vette gondozás alá a zászlót és fogadalmat tett a zászló, a szent magyar szimbólum tiszteletére. Ipolyvisk község felszabadulásáról Bartos Jenő kántortanító emlékezett meg, aki élénk színekkel ecsetelte a község felszabadulásának hajnalát, amikor az első magyar honvéd lábának dobbanása hangzott Ipolyvisk földjén. Ezt követte a koszorúk elhelyezése. Dömsöd község koszorúját Péter Károly községi tisztviselő helyezte el, majd a leventék díszmenete és a Szózat hangjai zárták be a lélekemelően szép ünnepélyt. Utána közebéd volt, ahol az első pohárköszöntőt Koczor Gyula főispán mondotta a Kormányzó Úrra. Majd Dezső Béla körjegyző megköszönte a vendégek megjelenését és poharát a főispán és az alispán egészségére ürítette. Az emlékmű felállítását Dezső Béla körjegyző és Bartal János bíró fáradságot nem ismerő munkája segítette elő”.

„Számomra különleges fontossággal bír ez az esemény. Felemelő érzés és óriási megtiszteltetés, hogy a község nevében majd nemsokára én vehetem gondozásba a zászlót, hiszen annak idején dédnagyapám, Bartal János tehette meg ugyanezt és tette le az esküt az országzászló védelmére a falu akkori bírájaként, az emlékmű fő építtetőjeként”

– fogalmazott köszöntőbeszédében Ipolyvisk jelenlegi polgármester asszonya, Antal Nyustin Ágnes.

Beszédében továbbá köszöntet mondott Dömsöd Község Önkormányzatának a nagyvonalú ajándékért, Dömsöd polgármesterének, alpolgármesterének, és a küldöttség többi tagjának, hogy elhozták az ereklyés országzászlót, és hogy ugyanolyan fontosnak tartják a két község között újraéledő kapcsolatot, mint az ipolyviskiek.

„Szinte mesébe illő véletlen kapcsán lehetünk ma itt, azon a településen, amelyről eddig szinte semmit nem tudtunk. Azt pedig főleg nem tudtuk, hogy nekünk valaha közünk volt az itt élő emberekhez. Mi az anyaországból, Pest megyéből érkeztünk egy Dömsöd nevű nagyközségből. 2022 elején kaptunk levelet az Országzászló Mozgalom elnökétől, amelyben arról tájékoztatott, illetve kért bennünket, hogy lehetőség szerint vegyük fel a kapcsolatot Ipolyvisk vezetőivel, és próbáljuk erősíteni azt a baráti viszonyt, amelyet elődeink kezdtek el építeni az itt lakó emberekkel. (…) Bálint József, az Országzászló Mozgalom elnöke felkérésének olyannyira eleget tett Dömsöd nagyközség Képviselőtestülete, hogy a zászlóból a testület közös döntése alapján kettőt készíttettünk. Az egyiket ma fogjuk Önöknek átadni, a másikat pedig otthon vonjuk fel a holnap a Trianoni megemlékezés keretében” – hangsúlyozta Bencze István, Dömsöd község polgármestere.

„Talán nem a véletlen műve, hogy egy, a közelmúltban napvilágra kerülő történelmi esemény kapcsán vagyunk most itt, hogy közösen emlékezzünk meg az ország szétszakításának szomorú évfordulójáról. Ez az esemény mindkét település történelmében egy rejtve maradt közös pont”

– kezdte ünnepi beszédét Szabó Andrea, Dömsöd község alpolgármester asszonya.

„Most itt az új zászló. Nem ért soha földet, kéz nem vonta még árbocra. Ezeréves üzenete minden magyarnak: Árpád nemzetségei összetartoznak a Kárpát medencében.  Köszönetünket szeretnénk kifejezni az Országzászló Mozgalom vezetőinek, hogy hűségesen végzik munkájukat, és éberen őrzik a nemzeti hagyományainkat. Ez az hű gondolat ébresztett fel egy 83 éves kapcsolatot, amely valaha összekötötte ezt a két települést. Az elődök nyugszanak már az anyaföldben, de itt maradt nekünk az örökségük, amely annyi év ismeretlen homályából most napvilágra került. Isten adja, hogy legyen testvér a testvér, legyen közös a nyelv, ölelje át a Kárpátok koszorúja mindazokat, akik együvé tartoznak ez ősi nemzetségben” – zárta gondolatait az alpolgármester asszony.

Az eseményen tiszteletét tette Nyitra megye alispánja, Csenger Tibor, aki az esemény ellentmondásairól beszélt. „Azon gondolkodtam, hogy milyen érdekes ellentmondással állunk most itt.  Egy emlékmű előtt, ami eredetileg a világmindenség egyik legnagyobb borzalmának, az I. világháborúnak hivatott emléket állítani, mégis – ha megengedik így fogalmazni – elégedettséggel, sőt talán mosollyal az arcunkon állunk most itt. Természetesen nem azért, mert tiszteletlenek lennénk. Kiváltképp, hogy a szomszédunkban ma is egy szomorú és értelmetlen háború zajlik.  Elégedettségünk és mosolyunk annak az emlékműnek a megújulása miatt lehet, amire közel nyolc évtized után tér vissza nemzetünk szimbóluma. Ennek a régiónak a lakói a 20. század őrültségeiben számos dolgot átéltek már sajnos. Hatalmak rángatták őket jobbra-balra, rendszerek jöttek-mentek, de az itt élőknek mindig boldogulni kellett valahogy. És ahogy ismerem az Ipolyviskieket, Önök boldogultak is, nem elfelejtve múltukat, nem feladva gyökereiket és önmagukat. 1940-ben Ipolyvisk és Dömsöd e országzászló felavatásával szimbolikusan együtt döntötték le Trianont. Ahogy a főnix madár újjáéled hamvaiból úgy újul meg most ez az emlékmű is”.

Baka Anita történelmi áttekintést nyújtott beszédében, felolvasva a Barsban megjelent egyetlen részletes beszámolót, amely az 1940-es országzászló avatásról maradt az utókorra.

Az emlékműnél koszorút helyezett el Bencze István és Szabó Andrea Dömsöd község nevében, Antal Nyustin Ágnes és Belák Lajos Ipolyvisk község nevében, Nyitra megyét képviselve Csenger Tibor alispán koszorúzott. Az ipolyviski oktatási intézmények nevében Zsolnay Szilvia és Szabó Balázs Szabina helyezték el az emlékezés koszorúját. A Csemadok helyi alapszervezete nevében Kovács Rebeka, a Csemadok Területi Választmány nevében Duba Ernő, az Ipolyviski Katolikus Plébániaközösség nevében pedig Baka Anita helyezte el az emlékezés koszorúját.

Az ünnepi műsor részeként Ócsai Julianna lélekemelő hangja csengett fel. Zsolnay Panka Kányádi Sándor Kicsi faluból való versét szavalta el, majd az Ipolyviski Alapiskola tanulója, Nyustin Attila tolmácsolásában Móra László Magyar zászló című versét hallhatták az ünneplők és emlékezők.

A meghitt országzászló avatáson közreműködött Zsákovics László, aki énekével emelte az ünnepi alkalom fényét. Elhangzott Dobó esküje c. dal az Egri csillagok c. musicalből, a Hazám, hazám… a Bánk bán c. operából. A zászlót Lormusz János esperes-plébános szentelte meg. Az ipolyviski cserkész őrs vezetője, Nyustin Péter kért engedélyt Ipolyvisk polgármester asszonyától a zászló félárbocra húzásához. A felhúzásnál a Palóc himnusz csendült fel Zsákovics tolmácsolásában.

Az egy méter széles és két méter hosszú félárbocon lobogó zászló tiszteletére felcsendült a Szózat, akár csak 1940. november 8-án. Az Oroszkai Hadimúzeum hagyományőrzői álltak díszőrséget, majd az ünnepség végén négy díszlövést adtak le. Az ünneplő tömeg templomba való átvonuláskor Kormorántól Isten ujja megérintett c. dal hangzott el.

Az ünnepi szentmise előtt Antal Nyustin Ágnes átadta a zászlót a templomban való megőrzésre.

„A jelenleg érvényes jogszabályok értelmében hétköznapokon, amikor nem vendégeskedik nálunk magyarországi küldöttség, nem hagyhatjuk felvonva az ajándékba kapott országzászlót, ezért azt levonása után a templom biztonságába helyeztük el megőrzés céljából”

– fogalmazott a község polgármester asszonya.

Lormusz János prédikációjában felelevenítette Ferenc pápa április 30-i budapesti látogatását, és kiemelte a gyökerek és a hidak szimbólumáról szóló köszönetnyilvánítását.

A gyökerekkel kapcsolatban a pápa visszautalt elődje II. János Pál pápa 1996-os látogatására, aki szerint a magyar népet sok szent és hős fémjelez, akiket alázatos és dolgos emberek serege vesz körül. Lormusz János megjegyezte, hogy:

„Itt is, Ipolyvisken egyszerű dolgos emberek élnek, és ma is világítanak a szent életű testvéreink: Kőnig Mór apát, Fehér Ipoly bencés főapát, Rajner Lajos püspök, akik a község szülöttjei, de azok a szent életű papok és főpapok, akik itt működtek, illetve azok a szent életű keresztény hívők, akik nincsenek kanonizálva, de nevük be van írva Isten szívébe”.

„Magyarságunk szilárd gyökerei bizony próbára lettek téve a történelem során. A 20. század sok megpróbáltatás elé állította népünket, első világháború, trianoni döntés, majd a második világháború és ismét elszakadás az Anyaországtól. Majd a háború utáni kitelepítések, a kommunista idők, amit sokan megélhettünk. Tapasztaljuk, hogy napjainkban is veszélyben van a szabadság, és maga az ember. Mindenekelőtt fehér kesztyűben az érzéstelenítő konzumizmus, a fogyasztói szemlélet által, ahogy a pápa fogalmazott, az ember megelégszik egy kis anyagi jóléttel, s a múltat feledve lebegni kezd a jelenben. Az elvilágiasodás veszélyes, ugyanis csak az számít, hogy magadra gondolj, s azt csináld, amit szeretsz, akkor a gyökerek elfojtódnak. Legyünk a béke hídjai! Hidat építeni a nemzedékek, az idősek és fiatalok között, ami ma elengedhetetlen feladat. Minden közösségnek, falunak, egyházközösségnek ez egy kihívás, hogy helyt tudjunk állni, kiszélesítve az utat a ma embere felé, hogy segítsük az embereket, hogy újra felfedezzék Jézus Krisztust. Mert csak benne van békénk és üdvösségünk, életünk, jövőnk. Hidakat kell építenünk: az egység és a harmónia hídjait az egyházban a nagy- és kis politikában egyaránt” – tette hozzá az ipolyviski esperes-plébános.