Forrás: Esztergomi Káptalan birtokfelosztó oklevele_MNL DL_1274_86839_szöveg rész_piros nyilas

Az Esztergomi Káptalan (püspökség mellett működő egyházi hivatal, mint hiteles hely) 1274-ből származó birtokfelosztó oklevelében szerepel Zselíz első írásos emléke Selyz alakban. Püspöki Nagy Péter a város történelméről írt könyve szerint az 1274. június 24-i dátummal keltezett oklevél a települést két részre osztotta a ’Zselizi’ család tagjai között északi és déli tagolásban.

A határvonal a templom előtt haladt el, ami közös kegyúrságban maradt. A déli rész Szőke (Syke) ispán és testvéreinek birtoka lett, az északit pedig még ugyanabban az évben – szeptember 15-én – egy másik oklevélben rögzítve tovább osztották Lampert ispán és Bény (Been) ispán között. A leírásban egy templom, malom és kőhíd van említve. Ha hihetünk a hagyománynak, akkor a Zselízi család Bény nemzetségének igen tekintélyes felmenője is volt Atha nádor révén, aki 1081 táján Magyarország országnádori tisztségét is viselte.

Kép: Greguss J. rajza Borovszky Samu Bars vármegye monográfiája című művében 1903, szerk: Csonka Ákos

Garammikoláról és Szódóról – amelyek természetesen korábban önálló települést alkottak, ma már Zselíz városrészei – ugyanakkor korábbi (1075 és 1156) írásos emlékek maradtak fenn, ez viszont nem jelenti azt, hogy korábban is keletkeztek, pusztán, hogy ekkortól datálódnak a településekről dokumentummal alátámasztott írásos emlékek.

Zselíz keletkezése minden bizonnyal sokkal korábbra nyúlik vissza. A régészeti feltárások bebizonyították, hogy már az őskorban lakott helynek számított, melynek újkőkorszaki leleteiről a vonaldíszes kerámia kultúrája külön csoportját (Zselízi kultúra) nevezték el.

Ezeken kívül a hévmagyarádi kultúra településének maradványai is előkerültek. Bronzkori, hallstatti és La Tène-kori, illetve a 2–3. századból germán település nyomait is feltárták. Zselíz területén olyan nyomokra is bukkantak, amelyek római katonai táborok jelenlétére utalnak. Ezek a Római Birodalom északi terjeszkedését dokumentálják. Valószínű, hogy Kr. e. 173 tájékán valahol ezen a területen táborozott Marcus Aurelius római császár, amikor az úgynevezett limes határsávját védték az itt élő kvádokkal szemben. Itt írta meg első irodalmi jelentőségű művét, ami az Elmélkedéseim címet viseli (Ta eis hauetom). A mű bár egyáltalán nem foglalkozik a vidékkel, csupán a végén tesz benne szerzője egy megjegyzést, mely szerint a „Íródott a Kvádok földjén, a Garam mentén.”

Helytartótanácsi térképek (Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára)

Püspöki Nagy Péter szerint a Zselíz neve a sil/sün → silis/sünös névből származik,

tehát a terület sündisznókban, illetve átvitt értelemben tüskés, tövises növényekben gazdag terület lehetett. Urbán György, a Zselízi Gimnázium ikonikus tanára, helytörténész szerint viszont nem zárható ki, hogy a ziliz (vadmályva) nevéből ered. Azt mindenesetre valamennyi történész és a szakirodalom is elveti, hogy a szláv železo szóból származna városunk neve.

Püspöki Nagy kutatásai nyomán a település helynevének eredetét legkésőbb a X. század második negyedére, 930-950 közé datálja.

Különböző középkori korabeli forrásokban, dokumentumokban 1274-ben Selyz, 1293-ban Selez, 1307-ben Zelyz, 1311-ben Zeleyz néven fordul elő. Későbbi korokban Ziliz, Zeliz, Zeléz, Zsellész és Zseliz névalakok jelennek meg.

Kép: Zselíz címerei, pecsétjei – Püspöki Nagy Péter: Zselíz város pecsétje, 1976, szerk.: Csonka Ákos

A gótikus templom alapjai 11. századiak, de minden bizonnyal a templom 1380 körül kerülhetett a ma ismert (II. világháború előtti alakjába), amit Becsei Vesszős György lovag, Anjou Nagy Lajos király bizalmi körének katonája, illetve lánya, Margit fejezhetett be. Erre utalnak az akkori korból származó, felbecsülhetetlen értékű freskók is. A templom Becsei Vesszős György nyughelye is egyben.

Ezekből az adatokból nyilvánvaló, hogy Zselíz már több évezrede lakott terület, illetve, hogy valamilyen formában településként létezik és kapcsolatban áll különféle civilizációkkal és kultúrákkal. Mindazonáltal az is bizonyított, hogy története során számos viszontagságon ment keresztül. Járványoknak, katonai pusztításoknak többször áldozatul esett, melyek miatt voltak időszakok, amikor el is néptelenedett. Más korokban, több alkalommal pedig mezővárosi rangra emelkedett, majd újra elvesztette azt.

Forrás: Esztergomi Káptalan birtokfelosztó oklevele_MNL_DL_1274_86841_előlap

Legutóbb várossá az 1960-as közigazgatási reform által vált, amikor egyben megszűnt a Zselízi járás, így járási székhely lenni.

Mindezek apró, kiragadott részletecskéi csak városunk történetének, hiszen bővelkedik a gazdagabbnál gazdagabb történetekben. Ráadásul minden bizonnyal a történelemtudomány mindmáig csak kis szeletét tárta fel mindannak, ami otthonunk területén az évezredek során történt. A múltunkat, a gyökereinket fontos ismernünk, de még fontosabb táplálkoznunk, tanulnunk belőle és biztató jövőt építeni rá.

dr. Csonka Ákos

Pénzérmék IV. László király (1272-1290) idejéből

Hozzászólok

Támogass minket!

Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!

Támogatom a REflex24-et!
Olvasta már?
2024.06.14.

Van elég vízhozama a Garamnak a Mohi atomerőmű 3-4. blokkjának ellátásához?

Foto: Slovenske elektrárne a.s. Az ukrán háború ráébresztette a világot, hogy mennyire is sebezhetőek vagyunk energetikailag, még Európában…

2024.06.14.

EP-választás után: változik-e Brüsszel irányvonala?

Fotó: www.economx.hu Szerte az EU-ban lezajlottak az európai parlamenti voksolások, mint tudjuk, a felvidéki magyarságnak ismét nem lesz…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb