Égi mítoszok titkai

Úgy tartják a mítoszok, az égbolt ezer titkot mesél,

Amikor a Göncölszekér minden este az útjára kél.

Orion az őrzője a végtelen éj galaxis birodalmának.

Ahova Kassziopeia trónja hív, Vénusz csábítja az utazó vágyat.

Ahol a Valkűrök tánca festi színesre az északi eget.

Ahol az Aurora Borealis gyújt végtelen szerelmeket.

Az Esthajnal csillag fénye bár mutatja a helyes irányt,

A tejúton tévelygők hangja mégis kétségbeesetten kiált.

Mert bár fényes királyság ez, de egyben rejtelmes csillagköd is,

Mint egy végtelen útvesztő, mely a hiú reménységből táplálkozik.

Pollux és Castor testvéri küzdelme lehet az intő jel,

Egy hullócsillag kívánsága könnyen, óvatlan tétet rejt.

A kozmikus káoszt Isteni rendszerében majd Szent Mihály helyre rakja,

A csillagpor kompozícióját harmonikus egyensúlyban tartva.

Hogy lássuk azt is, ami az életben valóban a lényeg,

Ne csak azt, amit Héliosz napi tündöklésével a szemünkbe éget.

Mert ilyen az ember, minduntalan a csillagokat vágyja,

Meghódítani Földet, tengert, eget s mindent ami az álma.

De ősi misztérium ez, benne az univerzum összes titka,

Thálész óta tudjuk: Per Aspera, Ad Astra.

Csonka Ákos, 2025