Úgy tartják a mítoszok, az égbolt ezer titkot mesél,
Amikor a Göncölszekér minden este az útjára kél.
Orion az őrzője a végtelen éj galaxis birodalmának.
Ahova Kassziopeia trónja hív, Vénusz csábítja az utazó vágyat.
Ahol a Valkűrök tánca festi színesre az északi eget.
Ahol az Aurora Borealis gyújt végtelen szerelmeket.
Az Esthajnal csillag fénye bár mutatja a helyes irányt,
A tejúton tévelygők hangja mégis kétségbeesetten kiált.
Mert bár fényes királyság ez, de egyben rejtelmes csillagköd is,
Mint egy végtelen útvesztő, mely a hiú reménységből táplálkozik.
Pollux és Castor testvéri küzdelme lehet az intő jel,
Egy hullócsillag kívánsága könnyen, óvatlan tétet rejt.
A kozmikus káoszt Isteni rendszerében majd Szent Mihály helyre rakja,
A csillagpor kompozícióját harmonikus egyensúlyban tartva.
Hogy lássuk azt is, ami az életben valóban a lényeg,
Ne csak azt, amit Héliosz napi tündöklésével a szemünkbe éget.
Mert ilyen az ember, minduntalan a csillagokat vágyja,
Meghódítani Földet, tengert, eget s mindent ami az álma.
De ősi misztérium ez, benne az univerzum összes titka,
Thálész óta tudjuk: Per Aspera, Ad Astra.
Csonka Ákos, 2025
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok