„Ha valaki egyszer leül a saktábbla mellé és túljut az első lépéseken, az nehezen hagyja magát a sakkjátéktól eltéríteni. A sakk az életem, a többi nem számít”
– vallotta kilencven három évesen Mészáros Béla, aki még akkor is a zselízi ŠK Slovan igazolt játékosa volt. Rá egy évre elhunyt, idén májusban lett volna száz éves.
A sakk története a legendák világába nyúlik vissza, másodlagos kérdés, hogy az indiaiak, a perzsák, avagy netán a kínaiak találták-e fel. Elsődleges, hogy fejleszti a logikát és népsokaság rajong érte.
A sakk szeretete Mészáros Béla vérében lakozott, s arra ösztönözte őt, hogy újra és újra vállalja a kihívásokat. Lévába járt polgári iskolába, s utazás közben a vonatban együtt sakkozott a barátokkal, Galgóczi Imrével és Bozseník Istvánnal. Ezerkilencszáz harminckilencben Budapestre szegődött szabónak. A jónevű ROSENTAL mértékszabóság alkalmazottjaként az Almási téri versenyek rendszeres résztvevőjévé vált. Két évvel később kénytelen-kelletlen bevonult katonának, sőt a frontra is kikerült, Breszt-Litovsz környékére.
Közben fogságba került, ahonnan csupán ezerkilencszáz negyvennyolcban szabadult. Zselízen és környékén szabómesterként kereste kenyerét. Szajkó Istvánnal, Polák Istvánnal, Kalász Ernővel és Molnár Istvánnal kezdte a szakmát, majd kinevezték részlegvezetőnek. Ám nem bírta tökéletesen az államnyelvet, így lemondott tisztségéről. Negyvennyolc éves korától aztán odahaza, saját házában szabott ás varrt, egészen nyugdíjaztatásáig.
A negyvenes évek végén kezdett el komolyabban sakkozni. Az akkori „élvonal” jeles képviselőinek számító Csanaky Károllyal és Pásztor Lajossal vívott emlékezetes játszmákat. A nagyhírű trió két alkalommal a járási bajnokságot is megnyerte. Ezerkilencszáz hatvanegyben Nagy Árpád, Pásztor Lajos és Mészáros Béla kezdeményezésére hivatalosan is megalakult a Garam menti városkában a sakk-klub.
A kerületi bajnokságban a nyitraiak, az érsekújváriak és a komáromiak ellen sikert sikerre halmozott a gárda. Az alapítókhoz később csatlakozott Kakačka József, Koncz András, Trecha Jaroslav és Memersheimer Ferenc. Közben a csapat a III.ligába küzdötte fel magát, s kerek egy évtizeden keresztül a zólyomi, a gyetvai, az újbányai, a korponai, a gyűgyi, a bajmóci, a nyitranováki és a garamkalászi legénységgel viaskodott.
Ezerkilencszáz kilencvenöt tájékán volt a legerősebb sakkcsapat Zselízen, soraikat erősítette az a Pereszlényi Géza, aki nemrég még a Felvidéken élő pontosok ranglistáján szerepelt. Ezerkilencszáz kilencvenháromban a helyi testnevelési egyesületből kiválva önálló polgári társulatot alapítottak. Béla bácsi utoljára kétezer tizenháromban a nagytúriak elleni bajnokin ült sakktáblához, s a négytagú csapat tagjai közül egyedül neki sikerült győznie.
„A sakk nemcsak egy társasjáték két személy részére, hanem sportág is, amely erős akaratot és tartást, valamint közös örömöt ad számomra. Kedvenceim közé tartoznak Portisch Lajos, Szabó László és Bobby Fischer, akiktől sokat tanultam. Örömömre szolgálna, ha egyre több fiatal szívébe tudnám becsempészni a sakk szeretetét”
– mondta utolsó beszélgetésünk során hét évvel ezelőtt.
fotók: ifj. Mészáros Béla gyűjteménye
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok