2019 augusztusa óta hivatalosan is Ön az Ipolyviski Alapiskola igazgatónője. Magyar nyelv és irodalom – zene szakos pedagógusként honnan jött az ötlet és az elhatározás, hogy ezt a kicsit sem egyszerű feladatot elvállalja?

A község polgármesterasszonya, Antal Nyustin Ágnes keresett meg. Régre visszanyúló ismertségünk szolgált alapjául a felkérésének, ugyanis egy kreatív iskolaigazgatót szeretett volna az iskola élére, aki a községgel együttműködve segít kiépíteni valami újat. Felvázolta az iskola akkori helyzetét, a felkérést viszont elsőre visszautasítottam. Utána viszont hónapokig nem hagyott nyugodni egy gondolat: mi lesz a magyar iskolával? Majd egyre erősödött bennem az elhatározás: mentsük meg a viski magyar iskolát! Azt hiszem ez volt a kulcs. Kis idő elteltével jelentkeztem a polgármester asszonynál, hogy ha még aktuális, akkor érdekelne a dolog. Júniusban eljöttem gyereknapi foglalkozást tartani a gyerekeknek, hogy élőben találkozhassam velük. A pozitív tapasztalatom az volt, hogy a gyerekeket nagyon lekötötte a zene és élvezték azt, hogy figyelve van rájuk.

Már ekkor eldöntöttem, hogy ezt vállalom, hisz láttam ebben a perspektívát.

Sokan emlékeznek még a virágzó Ipolyviski Alapiskolára, amely mindig gyerekzsivajtól volt hangos. Az évek alatt ez megváltozott és a gyerekek száma lecsökkent. Milyen állapotban vette át 2019-ben az iskolát? Mennyi volt a gyereklétszám?

Összesen 15 gyerek volt. Mára ez a szám 19-re növekedett. Amire nem számítottam, és ami meglepett, az az volt, hogy a 15 gyerekből 1 tudott magyarul. Köszönésen kívül mást nem tudtak magyar nyelven. Nagyon nehezen indult, hiszen először magyarul kellett volna őket tanítani, viszont se írni, se olvasni nem tudtak magyar nyelven, kivéve azt az egy tanulót, aki beszélte a nyelvet. Ezt csak fokozta az, hogy összevont osztályról volt szó. Én pedig zeneszakosként, nem pedig alsó tagozatos pedagógusként álltam itt.  

Melyek voltak az első intézkedései?

Először amint beléptem az iskola épületébe rám zúdult a tény, hogy az iskola sem külsőleg, sem belsőleg nem versenyképes az ipolysági, sőt más iskolákkal szemben sem. Ha belép ide egy szülő, az esetek túlnyomó részében először nem azt nézi, hogy hogyan oktatnak, hanem körbe néz, látja, hogy a környezet eleve nem megfelelő. Tehát elsőként rendezkedtünk. A nagyon régi, elavult dolgokat likvidáltuk, és új bútorokat szereztünk be. Új asztalok, székek, szekrények kerültek be az épületbe. Kerestük a pályázati lehetőségeket.

A LEADER pályázatból két tantermet újítottunk fel, kialakítottunk egy művészsarkot, ahol kézműveskedhetnek, olvashatnak, ritmushangszereket próbálhatnak ki a tanulók.

Továbbá ekkor készült el a családfánk és a korlátok lefestése is, amelynek már konkrét pedagógiai célja is volt.

Az iskola nem csupán környezetében újult meg, hanem egy éles arculatváltáson is átesett. Két osztály jött létre, ahol más-más óraszámban oktatják az egyes nevelési tantárgyakat. Mit kell erről az új arculatról tudni?

Az iskola küldetésnyilatkozata: “Ép testben ép lélek!” – ami valójában magába foglalja a sportot, mint az egészséges életmódra nevelés fő komponensét valamint a zenét, a művészetet, ami lelki táplálékul szolgál, fejleszti a személyiséget, az önkifejezést. Az iskola erre a két területre fekteti a legfőbb hangsúlyt.

Zeneszakosként jöttem ide, sokat tanulmányoztam a zenei nevelés transzferhatásait, azt, hogy a zene hogyan segíti a többi tantárgynál az előmenetelt.

Az általános zenei nevelés túl lép magán a zenén, ugyanis az egész személyiséget formálja.

Azon felül pedig, hogy az elsődleges cél a zene megszerettetése, olyan képességeket és készségeket fejleszt, alakít ki, melyek a többi tantárgynál megkönnyítik a tanulók előrehaladását. A zenével intenzíven foglalkozó diákok  gondolkodási készsége magasabb, fejleszti a figyelmet, koncentrációt, analizáló képességet, többfelé tud figyelni egyszerre a tanuló.

2019-ben, amikor ide jöttem, arra számítottam, hogy mivel roma gyerekekről van szó, tiszta hanggal és jó ritmusérzékkel fognak rendelkezni, gyerekjáték lesz velük a munka. A valóság persze más volt.  Konkrétan ezek a gyerekek nem rendelkeznek fejlett ritmusérzékkel. Lehet őket fejleszteni, de azt gondoltam, hogy egy magasabb fokról fogunk indulni. A sportban viszont kiválóak. A mozgás és a sport az, ami igazán leköti őket.

Két osztállyal működünk a 2020/2021-es tanévtől. A földszinten található osztályban szlovák nyelven folyik az oktatás, a testnevelést pedig magasabb óraszámban tanítjuk. Az emeleten található a magyar osztály, ahol a zenét oktatjuk magasabb óraszámban.

Mit kell tudni a szlovák tannyelvű osztályról? Milyen fejlesztések valósultak meg eddig?

Kvalifikált, testnevelés szakos pedagógus szakértelmével zajlanak az órák, heti szinten magasabb óraszámban az átlagosnál. Igyekszünk majd minél több sportversenybe bekapcsolódni. Korábban az iskola nem bővelkedett sporteszközökben.

Viszont Révész Angelika és az ipolysági Szokolyi Alajos Olimpiai Klub nagylelkű támogatása révén, egy kiváló sportcsomaghoz jutott hozzá az iskola, amit ezúton is hálásan köszönünk.

Az Önkormányzat a kormányhivatal által meghirdetett „Szlovákia sport szíve” elnevezésű támogatási rendszerén keresztül bicikliket vásárolt teljes felszereléssel, és amikor az idő engedi, biciklitúrákat szervezünk.

Mit kínál a magyar tannyelvű osztály? Mi mindenre van lehetősége az itt tanuló gyermeknek?

A magyar tannyelvű osztály egy nagy, mondhatni három lépcsőfokos koncepcióra épül, amelynek szerves része az iskolai zenei oktatatás és a Kodály-módszer. Ezért a zenei nevelést magasabb óraszámban tanítjuk. Viszont figyelembe vesszük a gyerekek egyéb, művészeteken belüli érdeklődési körét is. Aki a rajzban tehetségesebb, nála arra erősítünk rá, aki a zenében tehetséges, nála pedig arra. Viszont zenét mindenki tanul.

Mit takar a Kodály-módszer?

A gyermek egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen a zene. Kodály pedagógiájának egyik alapeszméje, hogy a zene mindenkihez eljusson, legyen az városi, vagy falusi iskolában tanuló gyermek, zenei tehetséggel megáldott vagy sem, zenei oktatásra van-e lehetősége. Szükségét érezte, hogy már kisgyermek korban megkezdődjön a gyermek zenei nevelése. Mi is ezt szorgalmazzuk itt Ipolyvisken.

„Az általános iskola célja: a teljes embert megalapozni. Zene nélkül nincs teljes ember. De zeneértő nem lehet, ha hatéves korában (s játékosan még előbb) nem kezdik rendszeresen nyitogatni-gyakorolni a fülét” – Kodály Zoltán. Ez az idézet pontosan kifejezi elképzelésünk lényegét.

Mely hangszerek megismerésére és elsajátítására van lehetőség az iskolában?

Az iskola biztosítja a hangszereket. Furulyával kezdünk, amely már az első évfolyamban kötelező és ezt végig is visszük a negyedik évfolyam végéig. A kis elsős belépőcsomagban kapja meg a furulyát, amely az övé is marad. Másodiktól van lehetőség a furulya mellé másik hangszert is választani, ami délutáni szakköri tevékenységeken belül, individuális oktatásban valósul meg, akár a zeneiskolákban. Itt lehet citerázni, zongorázni, vagy, a furulyajátékot továbbfejleszteni.

Kifejtené bővebben a magyar osztályban megvalósuló koncepciót?

Ipolyvisken elindítottuk a Cseperedő programon belül a Ringató foglalkozásokat, amely a Kodály-módszeren alapuló zenei foglalkozás. A foglalkozások célja, hogy oldott szeretetteli légkörben a kisgyermekes szülőkkel megismertessük a zenei nevelés lehetőségeit, a szülők és a gyerekek átéljék a közös éneklés és játék élményét. Nem a gyerekek megtanítása, nem a fejlesztés a cél! Mindenekelőtt a felnőttekben szeretnénk kedvet ébreszteni az énekléshez. Segítséget, bátorítást adni, útmutatást az értékes zenei anyag válogatáshoz, amint azt Gróh Ilona, a Ringató program megalapítója is sokszor kifejti.

Ha a gyermekek szüleikkel rendszeresen részt vesznek a Ringató foglalkozásokon az a tapasztalat, hogy 3 éves korukra az átlaghoz képest fejlettebb ritmusérzékkel és hallással rendelkeznek.

Nagyon sok mondókát, népdalt megtanulnak annak ellenére, hogy 3 éves kor alatt nincsen direkt tanítás.

A koncepció következő lépcsőfoka, az óvodai nevelés, miután kinőtte a gyermek a Ringatót. Ipolyvisken a Huncutka óvodában folytatjuk tovább a zenés programot. A nagycsoportosokkal és már az ügyesebb középsősökkel is furulyán tanulunk. Ez a furulya nem azonos az iskolai hangszerrel. Az óvodai furulya egy speciális kis furulya kimondottan óvodások kezére kialakítva, melyet Csehországból szereztünk be.

Visszatérve egy korábbi mondatára: mit kell tudni a pedagógiai célú színes korlátról?

Az óvodában színek szerint tanulunk furulyázni, ugyanis nekik még nem tanítunk zenei hangokat.  Minden szolmizációs hangnak meg van a saját színe, pl. piros a dó, sárga a mi. Ezekre a színekre festettük az iskola korlátjait is, hogyha majd a viski ovis jön a viski iskolába, és miközben végig halad a folyosón, a fülében egy dallam szólal meg a színek láttán. Az öltözőszekrényeink is ilyen színűek, a „szekrények dallamát” már meg is szólaltattuk, nagy sikernek örvendett.

Az iskolában viszont a színeket már elhagyjuk, igazából ez arra szolgál, hogy a hozzánk érkező óvodás otthonosan érezze magát, mikor átlépi az iskola kapuit. A színeken kívül a pedagógus is ismerősként köszönti a kisiskolást, hiszen a Ringatós foglalkozások után, az óvodai zenei órákon át, az iskolában újra együtt vagyunk. Aki kisbaba korában elkezdi itt velem Ipolyvisken, akár 10-11 éves korig én fogom a kezét és viszem őt intézményről intézményre.

Valódi családias közeg alakul ki Ipolyvisken…

A Ringatóra pici baba és a szülő együtt érkeznek, mégis valamilyen szinten úgy érzem a kisgyermeket a szülő rám bízza, megengedik, hogy egy kicsit része legyek az életüknek. Van baba, akit már néhány hetes korában elhoznak. Így szemtanúja vagyok én is annak, amikor először elkezdenek mászni, majd az első lépéseknek, az első szavaknak, az első fogak előbújásának, s idővel végig követhetem, ahogy írni, olvasni és számolni kezdenek. Együtt veszek részt a családokkal ezekben a csodálatos pillanatokban. Mi nem csak mondjuk, hogy családias közegben zajlik az oktatás/nevelés folyamata. Hiszen ha ez nem családias, akkor mi az?

Akik pedagógusként részt vesznek ebben az oktató – nevelő folyamatban, azok már rég nem csak tanító néni szerepet töltik be. Sokkal több ez ennél.  

Beléptünk a tanév második félévébe. Milyen fejlesztési terv megvalósítását tervezi még?

Amennyiben a vírushelyzet nem akadályozza és sikeres lesz a benyújtott pályázatunk, még idén szeretnénk megvalósítani egy szabadtéri kinti tantermet. Ezen kívül sajnos nagyon sok Cseperedő program el fog maradni, így a koncertek, színházi előadások és a bábelőadások is.

Tisztában vagyok vele, hogy az iskola épülete nincs a legmegfelelőbb állapotban.

Viszont a felújításra benyújtott kérvényeink a megfelelő illetékes szerveknél vannak, kivitelezése viszont a járványügyi helyzet miatt eltolódik.

Így az ablakcsere, a tető és a hőszigetelés még várat magára. Ezen kívül a mellékhelyiségek felújítására is szeretnénk sort keríteni, ennek megvalósítása viszont szintén a benyújtott pályázat sikerességétől függ majd. Hosszútávú terveink között szerepel a Petőfi Programba bekapcsolódva népzenei oktató foglalkoztatását iskolánkban. A helyi Csemadok az előző évben pályázatban elnyert ütőgardonját és citeráit felajánlotta az iskola számára használatra. Ezért jövőbeli terveink közt szerepel az ütőgardon szakszerű oktatása is.

Sokan nehezen tudják elképzelni, miként is zajlik a tanítás összevont osztályokban…

Mivel nagyon sok szülő félelme az összevont osztály. Valóban sokan el sem tudják képzelni, hogyan lehet eredményesen tanítani így. Márpedig én úgy gondolom, hogy rengeteg előnye van. Differenciáltan oktatunk. Pedagógusaink továbbképzéseken vesznek részt és a gyakorlatnak köszönhetően olajozottan működik. Jómagam zeneszakosként újra iskolapadba ültem és távúton alsó tagozatos pedagógiát hallgatok az egyetemen, hogy ezáltal is jobban segíteni tudjam a gyerekek fejlődését.

Iskolánkban előre lefektettük szabályként, hogy minden gyerekre külön oda figyelünk. Ha valaki ügyes, nem kell megvárni a másik osztálytársát, ő haladhat tovább saját tempójában, aki pedig lassabban halad segítjük a felzárkóztatását.

Mintha a diáknak magántanára lenne…

Igen, hiszen teljesen individuális oktatási terv alapján zajlik az oktatás, valamint kis csoportokban, ha az angol nyelvet, informatikát vesszük példaként.

Így bőven jut idő minden tanulóra, mélyrehatóbban tudnak foglalkozni egyes témakörökkel, az esetleges hiányosságokat, fennakadásokat könnyebben észreveszik és hárítják pedagógusaink.

Ami pedig nem elhanyagolható, főleg most a járvány kapcsán, hogy kis közösségről van szó, amely mindenképpen biztonságosabb a nagyobb közösségeknél.

Járványhelyzet kapcsán elengedhetetlen kérdés, hogy hogyan zajlott a távoktatás mind a szlovák, mind a magyar osztályban?

A szlovák osztályos tanulók nagy része szociálisan hátrányos helyzetű. Nálunk csak a feladatlapos megoldást tudtuk bebiztosítani. Inkluzív csapatunk nagy segítséget nyújt és nyújtott ezen a téren is. Az iskola fel volt készülve a digitális oktatásra, csak a másik oldalról nem voltak meg a feltételek. A magyar osztályban zökkenőmentes volt a távoktatás, nem volt semmi fennakadás.

Miben befolyásolja jelenleg a járványhelyzet az iskolában zajló tanítási/tanulási folyamatokat?

A szlovák osztályban a testnevelés órák a vírushelyzet miatt szigorú szabályok és előírások szerint zajlanak. A jó idő beköszöntével viszont egyre több időt tudnak a szabadban tölteni, s ez lényegesen megkönnyíti a helyzetet és a munkát.

A magyar osztályban a furulya oktatást érinti negatívan a járvány miatt kialakult helyzet. A minisztérium által be van tiltva a személyes furulya oktatás. Ezért a hangszeroktatás online individuális zeneóra keretén belül zajlik.

Milyen gyerekek jelentkezését várja a magyar osztály? Szükséges bármiféle alapfeltétel?

Nem az a cél, hogy kis Mozartokat neveljük. Nem alapfeltétel a jó hallás és a kitűnő, tiszta énekhang. Minden gyerek fejleszthető zeneileg, csak az a kérdés, hogy milyen szintről indul. Van, aki kifinomultabb hallással, jó ritmusérzékkel érkezik, van, aki kevésbé. De mindenkit tudunk fejleszteni. A zenei nevelés kihat az alsó tagozatos gyerekeknél az írásra, olvasásra, hiszen mindegyik alapja a ritmusérzék. Ipolyvisken erre lehetőség van. A feltételek pedig adottak, hiszen vannak erre szakképzett pedagógusaink, valamint elhivatottságból és tenni akarásból sincs hiány. Minden adott, csak élni kell a lehetőséggel.

Hogyan alakult a beíratott gyerekek száma az elmúlt két évben?  

2019/2020-as tanévben négy elsős volt. 2020/2021-es iskolai évben pedig 6 elsőssel indultunk. Ezek a számok nagyon biztatók.  

Közeleg ismét a beiratkozási időszak. A vírushelyzet miatt valószínűleg a nyílt napok elmaradnak. Milyen megoldást találtak az iskola népszerűsítésére?

Tavaly egy rövid kisfilmmel népszerűsítettük az intézményünket. Idén, mivel idegen személyek nem léphetnek be az iskola épületébe, facebook-on egy zárt csoportot hozunk létre, ahová az érdeklődők bejelentkezhetnek és virtuális körbevezetésen vehetnek részt. Itt kerülnek bemutatásra az egyes tantermek, és pedagógusaink itt mutatják be a differenciált tanítási módszerüket.

Összefoglalva tehát: a kisiskola előnyeit felismertük, ezeket az előnyöket ki is használjuk, mindenkire odafigyelünk, minden tanuló saját tempója szerint halad, a kis közösség, nagy lehetőségekkel jár, művészetek nyelvén is oktatunk, nevelünk.

A beiratkozásra 2021. április második feléig van lehetőség. Érdeklődni az iskola honlapján található elérhetőségeken lehet, illetve az iskola facebook oldalán.

Fotók: az Ipolyviski Alapiskola archívuma

The post Iskolamentés a zene erejével appeared first on Reflex24.

Mesélj egy kicsit a gyerekkorodról! Hogyan talált rád a zene?

Lehet, mindenki egy érdekesnek tűnő történetet vár, például: meghallgattam egy zenei ikon játékát, és annyira nagy hatással volt rám, hogy azonnal hangszert ragadtam, de nem. Nagyon egyszerű apropója van annak, hogy elkezdtem zenélni.

Talán sokan tudják, édesanyám rajztanár – mint a nővéremnek, nekem is, „kötelező” volt rajzra járni, hogy legyen valami elfoglaltságom az iskolán kívül. Mindenesetre engem annyira nem érdekelt a képzőművészet, szerintem olyan nagy tehetségem se volt benne. Öt év után úgy döntöttem, abbahagyom. Azzal a feltétellel kaptam rá engedélyt, hogy akkor legalább zenét tanuljak.

Ekkor döntöttem a gitár mellett, az ipolysági zeneiskolában kezdtünk el ismerkedni egymással.

Nem tartott sokáig, hamar meguntam a kötött – 8 éves gyerek számára bizonyára unalmas –, kötelező feladatokkal tűzdelt (kotta, hangjegyek rajzolása) módszertant. Ez után kaptam egy másfajta lehetőséget: magánúton tanulhattam. A tanárom Jusztin Norbert volt, ha jól emlékszem, hét éven keresztül. Úgy gondolom, nála nagyon jó alapokat kaptam, illetve a zene iránti szeretetem is csak nőtt, ezúton is köszönet érte – hálás vagyok neki.

Milyen hangszereken játszol?

Az első és fő hangszeremnek mindenképpen a gitárt tartom, de tanultam zongorát is, illetve rendszeresen orgonálok, mindkettőt nagyon szeretem. Volt még egy próbálkozásom: fél évig tanultam klarinéton – erről kevesen tudnak.

Hol tanultál meg zenélni?

Mint említettem az alapokat Jusztin Norbertnél sajátítottam el, később visszakerültem a zeneiskolába is. Először zongora szakra, ha jól emlékszem öt évet jártam. Ezzel párhuzamosan felvettek gitárra, az utolsó évfolyamba, ami sikeresen el is végeztem. Az érettségi után jó barátom és zenésztársam, Köpöncei Dániel biztatására a Kőbányai Zenei Stúdióba felvételijén próbáltam szerencsét. Felvettek, azóta már el is végeztem oda köthető zenei tanulmányaim, kitűnő eredménnyel.

Nívós szakmabeli emberektől tanulhattam ott, például Babos Gyulától (†), Gyémánt Bálinttól, Kormos Jánostól, Tornóczky Ferenctől, Maróthy Zoltántól, Esze Jenőtől és még sorolhatnám… Rengeteg szakmai és gyakorlati tapasztalatot szereztem. Ezt követően egy teljes évet jártam magánórákra Gyémánt Bálinthoz – a legmeghatározóbb időszak volt eddigi életemben a zenetanulás terén.

A történet még nem ért véget, idén felvételt nyertem a Kodolányi János Egyetem jazzgitár előadóművészet szakára, szeptembertől el is kezdődik…

Tehát tanulmányaid során hol intézményi keretek közt, hol magántanároktól tanultál.

Pontosan. Semmiképp sem akarom kihagyni a sorból Mokso Zsolt ipolysági kántort. Az orgonálást az ő biztatására kezdtem el. A zongora ismerete miatt nem volt nehéz dolgom, de természetesen ő vezetett be ebbe a szakmába. Bizony, ez egy külön szakma véleményem szerint, ha jól számolom, már hatodik éve űzöm – jelenleg két faluban vagyok állandó kántor.

Melyik volt az első zenekar, amelyikben játszottál?

A legelső zenekarom még gimiben talált rám Minerva néven. Egy iskolazenekarnak indult Ozsvald Gabikával, Molnár Bálinttal, Szuchetka Balázzsal, Jánoska Balázzsal és nem utolsó sorban Köpöncei Danival. Később Kázmér László tanár úr is csatlakozott. Nagyon sok kedves élmény és emlék fűződik ehhez a zenekarhoz. Az iskolai rendezvényeken kívül felléptünk sok külsős eseményen is.

Jelenleg az ipolysági ELÁN Forever gitárosa és a MINK zenekar billentyűse vagy. Hogyan kerültél kapcsolatba velük?

Az ELÁN Forever csapatába tavaly kerültem be. Először csak pár alkalomra, Köpöncei Dani által. A helyettesítés olyan jól sikerült, hogy végül a zenekar úgy döntött, velem együtt szeretne tovább zenélni, amit örömmel fogadtam.

Az említett MINK zenekar még ettől is frissebb az életemben. Épp zenész kollégám, Moys Dániel tette fel a kérdést koncertre menet, mit szólnék egy másik zenekarhoz, ahol épp billentyűs kéne. Miután elmondta, miről lenne szó, örömmel igent mondtam. A MINK zenekar számomra nem ismeretlen, mondhatni, rajtuk nőttem fel.

Hatalmas megtiszteltetés azokkal az emberekkel zenélnem, akiket kiskoromban tátott szájjal bámultam a pódium előtt állva.

Ha jól sejtem, 2020-ban viszonylag kevés koncertetek volt. A minap derült ki, hogy a Honti Kulturális Napok is elmarad. Hogyan értékeled a 2020-as évet a zenekarok és zenészek szempontjából?

Mint zenész azt mondom, kimondottan gyenge volt, és lehet, enyhén fogalmaztam. A tavalyi év közel húsz koncertjéhez képest idén, ha jól számolom, kettő volt, a harmadik pont a napokban lett lefújva. Bízom benne, hamar rendeződik a helyzet, és minden visszaáll a régi kerékvágásba.

Nem csak zenész vagy, hanem zenetanár is. Jelenleg hány tanítványod van?

Igen, a legutóbbi iskolaévet tíz tanítvánnyal zártam. Ebből ketten szolfézsra és zeneelméletre jártak hozzám, továbbtanulás céljából. Mindkettőjüket felvették a kiválasztott iskolába. A maradék nyolcból hétnek gitárt, egynek zongorát oktatok.

Mennyire okoz nehézségeket a vírushelyzet a tanítás során?

Hát, az az igazság, hogy mint bármely oktatási folyamatot, ezt is különösen megnehezítette. Tudniillik a zenetanulás egy gyakorlati tantárgy, elég nehéz online, akár kamerán keresztül prezentálni. Persze volt rá példa, a lehetőség adott.

A diákjaid zeneiskolába is járnak, vagy csak te foglalkozol velük?

Tudtommal az én diákjaim nem járnak zeneiskolába. Illetve van, hogy párhuzamosan: valaki például nálam tanul gitározni, de zeneiskolában jár énekszakra. A kettő nem zárja ki egymást. Viszont párhuzamosan ugyanarra, úgy gondolom, nincs értelme.

Zeneiskolába is jártál/jársz, most pedig magántanár vagy, így van rálátásod. Kinek érdemes zeneiskolába járni és kinek jobb a magántanár?

Nem szeretnék a zeneiskola ellen beszélni, a kötelező dolgokat, és ami néha unalmasnak tűnhet úgyse lehet kikerülni. Természetesen a növendékek hasznára válik az a tudás is.

Viszont aki tényleg csak hobbiszinten szeretne foglalkozni a zenével, akár a kedvenc számai eljátszásával a barátainak, feleslegesen kínlódik a zeneelmélet órákon.

Azért a magánórák se merülnek ki ennyiben, és nem is szeretném komolytalannak beállítani. Egy szó, mint száz, a magánóra legnagyobb előnye, hogy személyre szabottak az órák, nincs merev, kötelező tananyag. A maga tempójában halad és fejlődik mindenki, de vannak nélkülözhetetlen dolgok, ezeket meg kell tanulni. Például van egy diákom, akit nagy túlnyomórészt a komolyzene érdekli, így hát azt tanulunk…

Mire számítson, aki esetleg magánórákat szeretne venni nálad?

Barátságos, jó hangulatban telő, rugalmas órákra.

Mire vagy a legbüszkébb az eddigi karriered során, és mi az, amit mindenképpen szeretnél elérni a jövőben?

A legbüszkébb? Nehéz kérdés, talán eddigi tanulmányaimra, és ez egyben a célom is, elvégezni az egyetemet Az által pedig színvonalas oktatásban részesíteni mind a fiatalokat, mind az idősebbeket magán vagy zeneiskolai kereteken belül.

The post Bemutatjuk az ELÁN Forever és a MINK zenekar ifjú tagját – Nagyinterjú Turczi Ákossal appeared first on Reflex24.

Hosszabb pihenő után nemrég kezdtetek újra koncertezni. Milyen érzés újra a színpadon?

Eszméletlen! A zselízi motorostalálkozó volt az első koncertünk a 2020-as évben, ami elképesztően jól sikerült. Merem állítani: a pénteki napon a Chapter 5-on voltak a legtöbben, ami szintén nagyon meglepte a zenekart.

Elégedetten, három 2021-es koncertfelkéréssel a zsebünkben tértünk haza. Ezek közül az egyik helyszín Németországban van.

A négy hónap csend nagyon megviselt minket. Igaz, 24 turnéállomásból 12 megmaradt, éppen elég arra, hogy színpadra tudjuk vinni kemény munkánk gyümölcsét!

Mit érdemes tudni az új albumról?

Ez egy DIY (do it your self) felvétel, ami a gitárosunk otthoni stúdiójában készült. Ezen kívül fontos elmondani, ez a Chapter5 első albuma, bármelyik korábbi felállást is nézzük.

Az album címe Find Our Way. Arra utal, hogy az összes nehézség ellenére is mindig megtaláljuk az utat. Az album nyolc nótából áll, beleértve az intro-t. Többségében angol nyelven íródott szövegeket tartalmaz, egy kivételével, ami magyarul íródott

Mire készüljön, aki ellátogat az albumkeresztelőre?

Aki ellátogat az album keresztelőnkre, nem csak a szokásos koncert-feelinget kapja, hanem egy családias hangulatot garantáló, a zenekarokhoz közel álló baráti társasággal ismerkedhet meg. Emellett zeneileg is változatos programban részesül. Mindenki számára biztosított a jó hangulat. Nem csak mi, hanem négy „testvérzenekarunk” is a húrok közé csap majd Chapterfesten.

The post Chapterfest Ipolyságon – A Chapter 5 zenekar bemutatja új albumát appeared first on Reflex24.

Hogyan vált a zene a hivatásoddá?

Alapiskolás koromban a Nagykürtösi Zeneiskola megnyitotta kihelyezett tagozatát Ipolybalogon. Miután tudomást szereztem a hírről, hazamentem és mondtam a szüleimnek: zeneiskolába fogok járni. Legyintve mondták, hogy jó, csak járjak, ha akarok, de a vége úgyis a kiiratkozás lesz. Ahogy a zeneiskolások egy része, én is valóban otthagytam egy időre, de csak két hónapig bírtam.

Az egész a zongorával kezdődött és mindmáig kitartok mellette – zongora szakot végeztem a konzervatóriumban is, párhuzamosan a középiskolával. Abban az időszakban indultam el inkább a könnyűzenei/zenekaros irányba, pedig alapvetően a komolyzene is nagy szerelmem. Jó pár bandát megjárva végül a szintetizátor mellett kötöttem ki. Persze azt ne feledjük, hogy a szintetizátornak is több fajtája van: pl. a kísérőautomatikások, amiket a lagzikban láthatunk, egészen másak, mint az általam használt ún. workstation.

Hangszíneket gyártok, a funkcióm a zenekarban, hogy kitöltsem a réseket többféle hangszínt használva, így összetartva az egyes dalokat.

14 éves koromban kerültem be szintetizátorosként egy ipolysági zenekarba és onnantól kezdve ennek a hangszernek szenteltem minden időmet és energiámat.

Melyik zenei stílus a legkedvesebb a számodra?

Fogalmazzunk úgy, hogy amit naphosszat el tudok hallgatni, az a rockzene. Mindig azt mondom, rockzenésznek tartom magam: ebben a közegben nevelkedtem, ezt a stílust játszom.

Azt hiszem, a rockzenét tudom a leghatásosabban előadni a koncerteken.

Fussuk át gyorsan a profi zenei karriered előtti időszak főbb állomásait!

Egy progresszív rock zenekart alapítottunk fiatal zenésztársaimmal, Ideate Dream néven, és – mint általában minden kezdő csapat – világmegváltó lendülettel vágtunk bele a próbálásba. Ebből kifolyólag a buszon hordtam magammal a billentyűt már 14 évesen, 3 éven keresztül minden áldott vasárnap Ipolyságra.

Nagyon büszke vagyok az akkori önmagunkra, hiszen mindenki a mai napig megmaradt a zene mellett – akár profi, akár hobbi szinten. Később játszottam egy Pink Floyd Tribute zenekarban is, Lunatic Dogs néven futottunk. Ezek mellett rengeteg session munkában is részt vettem, rengeteg kapcsolatra is szert tettem ennek során. Ennek köszönhetem, hogy 20 éves koromra már egészen komoly zenekar tagja lehettem.

Mióta vagy tagja a Peter Cmorik Bandnek?

20 éves koromtól elég hosszú ideig Magyarországon voltam Homonyik Sándor és Varga Miklós zenekarában. Valójában ott kezdődött a komolyabb karrierem. 2015 elején fejeződött be a közös munka, azt a szezont már nem együtt játszottuk. Kicsit már sok volt a végére: mindig jöttünk, mindig mentünk, mindig messze, mindig Erdélybe. Jobbnak láttam egy kicsit megpihenni. Az év végén kezdtem el gondolkozni, hogy már ideje lenne elindulni valamerre, mert hiányzik a zene: mondjuk Szlovákiai felé.

Az ötlet szinte magától jött, többen is említették nekem Peter Cmorikot, hogy tud magyarul is, és éppen nincs billentyűs a zenekarban. Némi gondolkodás után fogtam magam és telefonáltam. Szimplán bemutatkoztam: hahó, itt van egy szabad billentyűs. Hallottam, azt kerestek a bandába.

Elsőre egy nagyon kedves, diplomatikus választ kaptam: Peter éppen Csehországban készült a Jézus Krisztus Szupersztár c. rockopera főszerepére, de örül az ajánlatnak, hívjam vissza egy hónap múlva.

Én az a fajta ember vagyok, akinek, ha azt mondják, egy hónap, fogom a naptáram, beleírom és pontban egy hónap múlva újra telefonálok. Így is lett, de ismételten ugyanazt a választ kaptam: hívj egy hónap múlva, még nem ment le a rockopera premiere. Ismét vártam pont annyi időt, aztán hívtam.

Harmadszorra már jóval biztatóbb volt a válasz. Peter azt mondta, elküld néhány dalt és nincs más feladatom, mint hangszerelni a billentyűs részeket, aztán visszaküldeni a felvételt. Mivel jól sikerült, meghívtak egy próbára, és aztán még egy próbára. Így kezdődött a közös pályafutásunk 2016-ban, és a mai napig én töltöm be a billentyűs szerepét.

Mindezt úgy, bevallom: a csatlakozásom idején három épkézláb mondatot nem tudtam szlovákul.

Azóta persze belerázódtam nyelvi szinten is a munkába, főleg, hogy a zenekarnak nem csak a tagja vagyok, hanem a menedzseri feladatokat is én látom el.

Melyik a kedvenced a saját dalaitok közül?

Hirtelen a legelső közös nótánk jut az eszembe, az a címe: Taká, ako ty. Érdekes története van. Azt mondtuk, most beülünk a stúdióba, és egy hétig csak dalokat írunk. Ez a szó szoros értelmében így történt, beköltöztünk egy három emeletes házba – legalul minden, ami a zenéléshez kell, a felsőbb szintek meg lakórészek. Javában zajlott már a munka, amikor egyik éjszaka – természetesen egy komoly buli után – a dal első része elkezdett pörögni a fejemben újra, meg újra. Hajnalban, mikor még mindenki aludt, leszaladtam a stúdióba, elkezdtem játszani, el ne felejtsem.

Közeben lejött a gitárosunk, Maros Goga. Nagyon tetszett neki a téma, elkezdte a középső részt csinálni. Mire megjött Peter, már minden készen volt a dalhoz, csak a refrén nem. Azon dolgoztunk egész nap, de nem sikerült kitalálni. Peter elment valahova, aztán ordítva rohant vissza, hogy megvan a refrén is. Elkezdte dúdolni, leült a zongorához és még aznap elkészült ez a dal. Így született az első közös nóta, amely számomra a legkedvesebb. 

A dalhoz videoklip is készült. Hogy néz ki egy-egy forgatás?

Mindig történik valami. A csapatépítés szempontjából is hasznos. Volt a Taká, ako ty felvétele -3 C fokban. A klipforgatáshoz öltöztünk, nem az időjáráshoz. Egész nap mosolyogni kellett, pedig majd megfagytunk. Négy helyszínen vettük fel, és aznap reggel lehullott a hó is. Olyan hidegben azóta sem zenéltünk. A felvételeken is látszanak a piros orrok, lefagyott arcok, de nem volt mese, meg kellett csinálni…

A Dnes to príde c. dalunk klipje is egy érdekes közreműködés kapcsán született. A Slovakia Ringen megnyitották az új gokartpályát és mi zenéltünk az átadáskor. Akkora már hetek óta azon gondolkodtunk, hol lehetne klipet forgatni ehhez a motivációs jellegű dalhoz.

Miközben játszottunk, eszembe jutott: hát miért nem csináljuk itt? Megkérdeztem néhány embert, de azt mondták: hát, ott biztos nem fogják megengedni, esélytelen.

Csütörtökön volt a megnyitó, kedden már tárgyaltam a Slovakia Ring vezetőségével. Nemsokkal később közösen forgattunk. Szóval nagyon sikeres volt az együttműködés. Élménynek sem volt utolsó, egész nap zenélni és gokartozni, venni a kanyarokat a zenészcsaládoddal karöltve. A videó is nagyon jól átadja azt az érzést, amit átéltünk aznap. A klip végének üzenete is van: noha Peter kicsúszott, mi megálltunk és együtt sétáltunk be a célba, mint egy csapat.

Mit szeretnél még elérni zenei téren?

Mindenben lehet fejlődni, a zenére ez hatványozottan igaz. Éppen ezért elégedettség egy zenész számára nincs. Ha napi négy órát gyakorolsz, akkor gyakorolhattál volna ötöt is. Ennek tudatában értelmezem a kérdésed.

Jelen pillanatban zenészként, zenekar tagjaként, menedzserként mindent szeretnék kihozni ebből a formációból. Biztos vagyok abban, hogy mindig van hova fejlődnünk zenészként és karrierépítés szintjén is.

Mit jelent a gyakorlatban, hogy nem csak billentyűs, hanem menedzser is vagy?

Mindig is szerettem a zene világán belül szervezkedni, sürögni-forogni. A munkám abból áll, hogy a zenekar koncertjeit lekötöm jó előre, terelgetem magunkat az úton, a legjobb tudásom szerint. A kapcsolati tőkémnek köszönhetően – melynek nagy része a zenei múltam hozadéka – hatékonyan el tudom látni ezt a feladatkört, sokszor más zenekaroknak is segíteni tudok, vagy épp a segítségüket tudom kérni egy-egy fellépés leszervezéséhez.

Ha például megkeres valamelyik város egy rendezvénnyel kapcsolatban, már automatikusan tudok neveket mondani a saját bandánkon túl is.

Létfontosságú a korrekt hozzáállás, hiszen, ha egyszer együtt dolgozol valakivel és jók a tapasztalatai, újra keresni fog. Idén az ipolybalogi Szent Korona Ünnep is teljes mértékben saját szervezés lett volna, tehát a szervezői tevékenységem egyre inkább túlmutat a zenekar menedzsmentjén. Azonban a járványhelyzet feje tetejére állított mindent mostanság. Szintén szerepet vállaltam volna a Palóc Világtalálkozó megszervezésben, illetve Ipolynyéken és Nagymegyeren is lettek volna rendezvények.

Visszatérve a menedzseri szerepkörhöz, ha jön egy új dal, annak is megtervezem a kiadását, ha koncertfelkérés van, egyeztetek a feltételekről, körülményekről és anyagiakról. Ha interjú, szereplés vagy együttműködés miatt keresik Petert, akkor egyből megadja a számomat és velem egyezkedhet az illető.

Tehát, ha vele szeretnék interjút, téged kell keresselek.

Pontosan így van. Ha megszereznéd a számát, akkor is hozzám irányítana. Vannak olyan tévhitek, hogy a menedzsert megkerülve gyorsabban, vagy könnyebben lehet egyeztetni, olcsóbb ajánlatot kapni, de ez nem így megy. Főleg, hogy a zenekar tagja is vagyok egyben, jóval szorosabb a kapcsolat. Hatalmas megtiszteltetés ez számomra, hogy Peter úgymond az addig felépített életét a kezembe adta – azt ne feledjük el, hogy a legismertebb számai még előttem jelentek meg. Hatalmas felelősség, hiszen mi csak ebből élünk. Nem az egyik napról a másikra történt, folyamatosan jutottunk el idáig, hogy gyakorlatilag mindent tudunk egymásról, és megbízunk egymásban.

A zenélésen és a szervezési feladatokon túl nincs más állásod?

Idestova 9 éve tanítok az ipolybalogi zeneiskolában, de ezt kizárólag csak a gyerekek és a növendékeim miatt csinálom. Ez inkább hivatás, szeretnék átadni valamit a tapasztalataimból a jövő nemzedékének. Viszont, hogy a kérdésre konkrétan válaszoljak: a zenekar és a koncertszervezés által keresem meg a betevő falatot.

Milyen hatással lehet a vírushelyzet a zenekar életére?

Ez a szakma azért húzta talán a legrövidebbet, mert az utolsók közt fog kullogni a normalitás visszaállítása során. Eszméletlen hatással van ránk, rám. Szervezőként az volt a feladatom az utolsó félévben, hogy a következő évünk rendben legyen. A kár nemcsak anyagi jellegű, hanem a befektetett rengeteg energia is odaveszni látszik, egy féléves munka ment a fiókba. Úgy kell elképzelni, hogy a szervezkedés okán a telefonom napi 4-5 óra beszélgetési időt rögzít.

Külön szívfájdalom, hogy az idei év már a jó előre leszervezett események alapján is különösen jónak ígérkezett, és ebbe még nem voltak belekalkulálva a hirtelen jövő, spontán felkérések. Maradjunk annyiban, hogy 48 koncertje törölve lett a bandának. Szervezői szemszögből pedig összesen 7 rendezvény maradt el, ami engem is érint. Abban még bízom, hogy a törlés gyakorlatban azt jelenti, hogy egy évvel tolódott minden, de erre nincs garancia.

Elsősorban azokat érinti ez, akiknek nincs egyéb bevételük. Sok zenész tanít is, vagy gitárt készít – ilyen esetben nagyon jó kiegészítés.

Mindenesetre azt mondom, inkább legyen a következő évünk már teljes egészében jó, mint elhülyéskedni a védekezést, aztán jövőre inni meg a levét ennek a helyzetnek.

A fotókért köszönet Kiss Kristófnak!

The post Bemutatjuk a Peter Cmorik Band ipolynagyfalusi billentyűsét és menedzserét appeared first on Reflex24.

Mi is valójában a szederFESZT?

Ez egy egyedülálló, két napos és ingyenes zenei fesztivál a régióban, amit 2015 óta rendezünk meg Csáb községben. Elsődleges célunk elhozni a zenei élet legkülönbözőbb szereplőit, és tartalmas szórakozást biztosítani a látogatóknak a legkisebbektől a legidősebbekig. Minden alkalommal törekedtünk a zenei sokszínűségre, így a pop, rock, jazz, népzene, világzene is helyet kapott már a színpadon. A külföldi fellépők mellett mindig teret biztosítunk a helyi, felvidéki zenészeknek is.

Mi a cél egy ilyen jellegű rendezvénnyel?

Csábon a kulturális élet fontos része évtizedek óta az élőzene, legyen szó könnyűzenéről vagy épp komolyzenéről. A szederFESZTtel egy régi álmunk vált valóra, amivel igényes szórakozási lehetőséget biztosítunk a közönségnek, támogatjuk az élő zenét, muzsikusokat és egyben inspiráljuk a fiatalokat, hogy ők is hangszert ragadjanak.

Miért döntöttetek úgy, hogy idén mindez elmarad?

Természetesen a koronavírus-járvány okozta helyzet miatt marad el, amiről már májusban döntött a szervező csapat. A június végi eseményt elsősorban azért halasztottuk 2021-re, mert nem tudtuk volna az általunk elvárt színvonalon biztosítani és nem lehetett tudni, hogyan alakul majd a járvány lefolyása, milyen korlátozások lesznek épp érvényben. Akkor még a határok is zárva voltak, ami a külföldi fellépők bejutását is gátolta volna. A hamarosan érvénybe lépő enyhítések sem engedélyezik az 1000 fő feletti eseményeket év végéig, így úgy ítéljük meg, hogy jó döntést hoztunk.

Az elmúlt öt év alatt Csábon közel negyven fellépőt láthatott a közönség élő koncerteken Tóth Verától, Péter Szabó Szilvián, Kállay-Saunders Andráson és Korpás Éván át a Kelemen Kabátbanig. További érdekességeket a fesztivál honlapján vagy közösségi oldalán találhatnak, ahol az összefoglaló videókat, hivatalos dalokat és a fotókat is megtekinthetik.

The post A régió legnagyobb zenei fesztiválja idén elmarad appeared first on Reflex24.

Mindig is zenész szerettél volna lenni, vagy korábban más tervek foglalkoztattak?

Rátapintottál a lényegre, mivel nagyon sokáig a futball volt a meghatározó pont az életemben, köré építettem mindent. Aztán egyszer csak nagyot fordult velem a világ. Kezdjük az elején: 14-15 éves koromban döntött úgy az akkor második ligát játszó lévai csapat, hogy Ipolyságról leigazol.

Annak a korszaknak, amikor a fociról szólt az életem, ironikus módon éppen Léván kezdődtek a végnapjai. Ketten voltunk magyarok a csapatban és nagyon éreztük azt a fajta megkülönböztetést, amit 15 éves fejjel nagyon negatívan éltem meg. A lényeg az, hogy úgy éreztem, abszolút nem a fociról szól a világ, amibe belecsöppentem.

Hiába a heti 3-4 edzés, hiába költöztem oda és iratkoztam át a Czeglédi Péter Református Gimnáziumba. A gyerekkori álmom, amiért annyit edzettem, szívvel lélekkel küzdöttem, hónapok alatt szinte teljesen köddé vált. Elhangzott sokszor a „hülyemagyar” kifejezés is pár csapattársamtól és úgy éreztem, nincs esélyem beilleszkedni, de ami rosszabb volt, hogy elvette a kedvem a focitól.  

(Évekkel később Budapesten persze „szlovák” lettem néhányak szemében, de ez sok felvidékinek ismerős lehet…) Eljött az a pont, ahonnan kezdve a futball egyre inkább a háttérbe szorult. Utólag visszagondolva lehet, túl könnyen adtam fel, de akkoriban már egy egészen más szenvedéllyel kezdtem el szemezni…

Tehát nem egy sérülés, vagy a tehetség hiánya szakította félbe a sportkarriered.

A tehetségről ne engem kérdezz, de sérülésről szó sem volt. Visszatértem a Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskolába. Ugyan Léván fociztam még szűk fél évig, de az már nem vezetett sehova, sőt, nagyon terhes és depresszív időszakként éltem meg. Viszont zenei pályafutásom kezdetét arra az időszakra tenném, amikor visszatértem Ipolyságra, persze ekkor még csak idézőjelesen beszélhetünk pályafutásról.

Körülbelül 2009 októberében lehetett, mikor anyukámtól kikönyörögtem egy basszusgitárt. Ennek az előzménye az volt, hogy az egyik ismerősömtől kaptam egy ’97-es Metallica koncert DVD-t és megtetszett a hangszer. Ez volt a kiindulási pont, de természetesen benne voltak ebben a döntésben az osztálytársaim is, akik amúgy is zenéltek, zenét tanultak, illetve, hogy akkoriban mutált a hangom és bekerültem az iskola énekkarába. Úgy döntöttünk, alapítunk egy bandát és én leszek a basszusgitáros. Ehhez természetesen hangszer kellett, innentől számolom a kezdetet. Vagyis ősszel volt tíz éve, hogy egészen más irányt vett az életem és búcsút intettem a focinak.

Van zenész a családban? Ki tanított meg gitározni?

Senki sem hivatásos zenész, viszont a nagyapám legbelül mindig is muzsikusnak érezte magát, azt hiszem. Tulajdonképpen amatőr zenésznek mondanám, autodidakta módon tanult különböző hangszereken, mostanában harmonikán kíséri az ipolysági nyugdíjas klub énekkarát. Ő volt az első inspirációm és talán az első ember is, akit hallottam élőben gitározni…

Hozzá hasonlóan, én is tanári segítség nélkül tanultam meg az alapokat. Semmilyen zenei előképzéssel nem rendelkeztem, amikor belevágtam. Eleinte az iskolai zenekar léte motivált. Első alkalommal Százdon léptünk fel, s ha jól emlékszem a Honfoglalás című film betétdalát játszottuk. Onnantól kezdve körülbelül két évig tartott ez a hobbiszintű, de szívből jövő zenélés. Az igazgató úr rendelkezésünkre bocsátott egy raktártermet a gimnázium épületén belül, amit mi szépen kitakarítottunk. Elkezdődött a gimis zenekari élet: hetente kétszer próbáltunk, évente párszor felléptünk, a tagok pedig jöttek-mentek, még az egyik kedves tanárunk is csatlakozott. Kihasználtunk minden lehetőséget, amit az iskola kínált. Felléptünk a közös ünnepségeken, március 15-én, a diákbálokon és hasonló iskolai rendezvényeken.

Mikor kezdett el komolyabban foglalkoztatni a zenélés?

Éppen a feljebb leírt kétéves időszakot követően. Édesapám megbeszélte az egyik ismerősével, hogy jelen lehetek a zenekara próbáin. Az elgondolás az volt, hogy ha hallgatom a lelkes hobbi-zenészeket, tanulhatok tőlük ezt-azt. Körülbelül 16-17 éves lehettem akkor, s már körülbelül két éve volt a kezemben hangszer. Arról viszont nem tudtam, hogy ez egy éppen alakuló zenekar, melynek még nincs hivatalos basszusgitárosa. A többi tag végül úgy döntött, hogy ha szakmai szempontból nagyon a körmömre néznek, enyém lehet a megtisztelő poszt.

Ez volt a következő lépcsőfok: egy helyi szinten nagyon színvonalasan működő zenekarba sikerült bekerülnöm. Zöldfülűként tapasztalt zenészek között rengeteget tanultam és fejlődtem is. Ez volt az igazi dobbantó.

Már csak azért is a történetem kihagyhatatlan része ez az időszak, mert a zenekar akkori gitárosa, Pölhös Vendel ajánlotta figyelmembe a budapesti Kőbányai Zenei Stúdiót. Ha nem hívja fel a figyelmem erre az intézményre (amiért azóta is hálás vagyok neki), a szemesztert valószínűleg az ELTE tanárképző szakán kezdem, ma pedig nem hivatásos zenész, hanem töritanár lennék…

Tehát a következő fejezet címe: a Kőbányai Zenei Stúdióba vezető út. Szűkebb értelemben persze, de jól mondom?

Így van. Említettem, hogy autodidakta módon tanultam zenélni. A célegyenesben, vagyis a felvételi előtt pár hónappal viszont Wollent Andrea tanárnő segített az alap zeneelmélet elsajátításában és kéthetente Budapestre jártam Vargha Róbert gitártanárhoz. Zeneelméleti alapokat, kottaolvasást és szolfézst tanultam. Ez viszont tényleg csak a lehető legkezdetlegesebb szintű elméleti tudás elsajátítására volt elég. Félreértés ne essék, a tanáraim mindent megtettek, ahogy én is, de hónapok alatt, főleg az érettségi előtt állva, nem lehet éveket pótolni.

Tisztában voltam a Kőbányai Zenei Stúdió felvételi követelményeivel és azzal is, hogy az én elméleti tudásom csak csodával határos módon lehet elegendő. Viszont azt is tudtam, hogy nem akarok ennél jobban semmit. Kemény időszak volt, de amennyi munkát bírtam, belefektettem. Végül is megérte.

Mi történt a felvételin?

Előtte néhány szót a Kőbányai suliról, hogy értsd a helyzet súlyát. Először is fontos tisztázni: nem egyetem, nem felsőfokú képzés. Ami a papírt és a képesítést illeti, tulajdonképpen egy szakiskolának felel meg. Ettől függetlenül bátran merem állítani, hogy a jelenlegi magyar könnyűzenei élet aktív tagjainak legalább kétharmada odajárt, vagy valamilyen kapcsolata van velük. Ebből már nem nehéz kikövetkeztetni, az ott tanító tanárok szakmai kvalitását, illetve az iskola kapcsolati tőkéjét.

Rátérve a felvételire: az írásbeli érettségi időszakában, 17 éves voltam, két és fél éve zenéltem, tehát volt valamennyi gyakorlati tapasztalatom, ehhez társult egy kevés színpadi rutin, és még kevesebb elméleti tudás. Ez utóbbi része a felvételinek, s ahogyan gondoltam, egészen más szintű volt az elvárás, mint ahol én épp tartottam. Szerencsére az összképen nem rontott annyit, hogy minden odavesszen. A felvételi gyakorlati része is maradandó élmény volt, nehéz szavakba önteni. Összességében teljesen be voltam „rezelve”. Kellett kottából játszani, vinni két szabadon választott dalt és jammelni a tanári zenekarral, ha jól emlékszem.

Képzeld el azt a helyzetet, hogy bemész egy 30 négyzetméteres zenekari terembe, ahol bent ül nyolc tanár. A nyolcból nyolc ember az utóbbi harminc-negyven év meghatározó hangszeres alakja és néznek rád, a 17 éves ipolyviski srácra, hogy akkor tessék: dugd az erősítőbe a hangszert és kezdj játszani. Ezen kívül volt egy interjú, ahol a hozzáállásomról kérdeztek, mennyire gondolom komolyan a jelentkezést és a pályaválasztást.

Tehát ebből a három részből adódott össze a felvételi eredménye, ami ugye a helyszínen nem derült ki. Teljesen letörve mentem haza. Azt tudtam, hogy az elméleti rész nagyon gyengén sikerült, de a gyakorlatit sem éreztem túl jónak. Emlékszem, kisétáltam a Margit-szigetre és azon gondolkoztam, mi lesz velem. A tizenévesek életében, nem kell magyaráznom, ez egyébként is egy kételyekkel teli időszak.

Egy hónappal később megjött az eredmény. Azonnal felvettek. Anyukámnak poénból azóta is fel szoktam róni, hogy nem hitte el, arra gyanakodott, valamit elírtak az értesítő levélben…

Egészen mélyen belemegyünk a személyes történetedbe, de ha már eddig eljutottunk, nem csapjuk össze. Mesélj a zenesuliban eltöltött éveidről!

Először is az intézmény fő irányvonalát tegyük tisztába: nem hangszereseket vagy szólistákat nevelnek, hanem zenészeket. Ez egyrészt azt jelenti, hogy több hangszert kell ismerni, legalább alapszinten, például azért, hogy egy zenekari próbán el tudd mondani, mit szeretnél hallani a társaidtól. Másrészt pedig azt, hogy a zenét a maga komplexitásában értelmezzük, és ne csak egy adott hangszeren keresztül. Az első pillanattól belénk nevelték, ugyanúgy, ahogy az éneklés szükségességét is. Természetes, hogy a hangszeresek nem elsősorban azért mennek oda, hogy nagy énekesekké váljanak, de volt kórus, belső hallást fejlesztő gyakorlatok stb.

Foglaljuk össze konkrétan, mi mindenen játszol!

Természetesen basszusgitáron, de zongorán és gitáron is kiismerem magam. Az éneklést is ide sorolom, nyilván nem szólista szerepkörben, de úgy tartják, egészen megnő annak a hangszeresnek az értéke egy zenekarban, aki énekel is. Ez egy hatalmas plusz.

Milyen zenét játszol, illetve milyen műfajok dominálnak a Kőbányai Zenesuliban?

Abszolút könnyűzenei a vonal, 95 százalékban az dominál. Persze vannak klasszikus énekórák is az énekeseknek, zenetörténelem, de a nagyja kommersz és fogyasztható könnyűzene. Azon belül viszont – és ez egy másik sajátossága az iskolának – arra nevelnek, hogy minden stílusban megálld a helyed.

Soha ne forduljon az elő, hogy egy adott helyzetben azt kelljen mondanod: ezt én nem tudom. A popzenétől a jazzen keresztül, a rockon át egészen a szalon zenéig, mindenre azt kell reagálnia egy ott kinevelt zenésznek, hogy igen, ezt is meg tudom csinálni, ha kell.

Befejezted a zenei tanulmányaid. Onnantól kezdve, egészen a jelenig, foglald össze, mi történt, hogy teljesen kirajzolódhasson a portréd!

A hivatalos karrierem kezdetét egészen pontosan hat évvel ezelőttre datálom. 2014-ben jött egy felkérés, hogy egy úgynevezett houseband-nek legyek a tagja egy luxushajón. Másodéves voltam akkor. Két hónapom volt megtanulni egy elég bő repertoárt – még szinte pályakezdőként –, de végül valahogy megoldottam. A sokemeletes luxuskomp Svédország és Finnország közt ingázott, mi pedig minden nap játszottunk. Tulajdonképpen ez volt az első nagyobb szerződésem. „Zenei katonaságnak” is hívják a hajós melót muzsikus körökben.

Nagyon gyorsan kiderül, hogy mennyire fekszik ez az életmód az embernek. Nekem sajnos nem jött be, bezárva éreztem magam, nem találtam a helyem, nem tudtam rendesen felkészülni és ez frusztrált, úgy éreztem túl nagy a nyomás, így a tour végén kiléptem.

Nem kellett sokat várnom a következő lehetőségre. 2015 júniusában a semmiből jött egy felkérés, miszerint a TV-ben kellene muzsikálni hosszú távon. Jókor voltunk jó helyen, természetesen azonnal rábólintottunk, ráadásul kiderült, hogy mindjárt két műsorról van szó. Az első a Szerencseszombat című élő lottó sorsolás, újabban hetente változó sztárvendéggel, a második pedig a Magyarország Szeretlek! című vetélkedő, amelyben a zenei feladványokról és betétekről gondoskodunk. Előbbi elő, utóbbi pedig előre felvett adásokból áll.

Ha ilyen gyakorisággal váltakoznak a sztárvendégek, akkor nincs is Magyarországon énekes, akivel ne dolgoztál volna.

Nagyon szerencsésnek tartom magam, amiért rengeteg előadóval dolgozhattam együtt, de természetesen nem mindenkivel. A teljesség igénye nélkül, néhány csodálatos énekes, akikkel muzsikálhattam: Tóth Vera, Király Viktor, Freddie, Keresztes Ildikó, Pély Barna, Lola, Dér Heni, Vastag Csaba, Király Linda, Veres Mónika, Szandi, Wolf Kati, Kovács Kati, Kökény Attila, Feke Pál, Galambos Dorina, Janicsák Veca, Oláh Gergő, Péter Szabó Szilvi.

Hol tart most a zenei pályád?

Jókora szeletét a két televíziós műsorban való zenélés teszi ki jelenleg. Emellett még két másik része van az életemnek, ahol szintén a zene játssza a főszerepet. Feke Pali álmodta meg az István a király című rockopera koncert verzióját és a zenészek közé engem is beválogatott. Tavaly játszottunk például Gombaszögön is.

Nagyon sokat jelent számomra, hogy részese lehetek ennek a projektnek, mert az István a király mindig is a szívem csücske volt. Kiskoromban rengeteget hallgatták a szüleim, így én is ezen nőttem fel.

Ez egy nagyobb volumenű dolog, ami most természetesen zárójelben van. Nem tudni még, mi lesz az idei koncertekkel, de sajnos benne van a pakliban, hogy az összes elmarad.

A koronavírus a zenészeket különösen nehéz helyzetbe kényszeríti.

Így van. A koncerteket augusztusig biztosan törlik, júniusi és júliusi programokat már hivatalosan is lemondták. Augusztusról még nem kaptunk hírt, de szerintem az is ki lesz húzva. Szerencsére a harmadik pillérem továbbra is stabil, egy magán zeneiskolában dolgozom a belvárosban. A jelenlegi helyzet miatt online, de teljes mértékben működik. Basszusgitár, zeneelmélet és szolfézs órákat tartok, egyénre szabva és csoportosan is. Rengeteg munkám van abban, hogy az elméleti hiányosságaim behozzam, de nagyon jó tanáraim voltak és végül annyira megszerettem, hogy úgy éreztem tovább kell adnom a megszerzett tudást azzal a módszerrel, ahogy én is tanultam.

Összesítve az említett dolgok teszik ki a hetem nagy részét. Koncertek nincsenek, a Magyarország szeretlek!-et egyelőre jegelték, viszont a Szerencseszombat és az online óráim egyelőre működnek.

Jelenleg Budapesten élsz. Gondolom, hiányzik az Ipolymente. Békeidőben milyen gyakran jársz haza?

Ha a vírushelyzetet zárójelbe tesszük, amikor csak tehetem, de kéthetente biztosan hazamegyek. Ez egy folyamatos belső harcot jelent egyébként. Itt van a munkahelyem Budapesten és milliónyi lehetőség. Ezt a szakmát otthonról valószínűleg nem tudnám csinálni, de legalábbis az itt felépített kapcsolati tőkémet nem tudom hazavinni, ahogy a munkahelyeimet sem. Ettől függetlenül rettenetesen hiányzik a szűkebb értelemben vett szülőföldem, és ha tehetem, minél többet vagyok otthon. Szinte minden az Ipolymentéhez köt. A menyasszonyom is felvidéki, így hatványozottan igaz ez, azonban szerencsés is vagyok, amiért relatíve közel van Ipolyság és nem kell órákat utaznunk. A hosszú távú tervem egy szó szerint vett köztes megoldás, vagyis letelepedés félúton Budapest és Ipolyság között.  

Az, hogy Felvidékről indultál, előnyt jelentett, vagy inkább hátrányt?

Először azt mondanám, hogy nincs különösebb jelentősége, de jobban belegondolva a kétnyelvű régió abszolút előnyt jelent. Budapesten értelemszerűen otthon tudom magam érezni a magyar anyanyelv miatt, de Szlovákiában sem veszek el. Nagyon sok szlovákiai koncert is a hátam mögött van már az Elán Forever emlékzenekarral, amiről még nem esett szó. A régióhoz köt például a velük való közös zenélés is, biztos vagyok benne, hogy a felvidéki olvasók egy részének ismerősen cseng a zenekar neve. Persze jelenleg úgy néz ki, ezen a vonalon is minden koncert elmarad. Azt pedig mondanom sem kell, fizikailag átjutni a határ másik oldalára eleve eléggé nehézkes.

Visszatérve az eredeti kérdésre, mindenképp előny, de egyfajta teher is, hogy az ember a határ mindkét oldalán helyt álljon.

Mire vagy a legbüszkébb a karriered során és mi az, amit még mindenképpen el szeretnél érni?

A karrierem kezdetére vagyok a legbüszkébb, mikor közvetlenül az eredeti tervem és gyerekkori álmom meghiúsulása után egy olyan hobbinak szenteltem az időm, amiből szenvedély és végül hivatás lett.

Akkor ez csak egy döntés volt, de az idő egyre inkább azt igazolja, hogy jónak bizonyult. Kitartottam, véghez vittem, amit elterveztem, akkor sem adtam fel, amikor mások próbáltak lebeszélni róla. A szívem mélyén valahol éreztem, hogy ha minden tőlem telhetőt megteszek, egy kis szerencsével elérhetem, amit szeretnék.

Függetlenül a jelenlegi helyzettől jól érzem magam, mert továbbra is azt csinálhatom, amit szeretek. Ha a hobbid a szenvedélyed, a szenvedélyed pedig egyben a szakmád, sosem lesz teher a munka és ez minden erőfeszítést megér. A hosszú távú terveim között elsőként szerepel az, hogy ezt a gondolatot továbbadjam az utánam jövő generációnak, köztük a saját gyerekeimnek is…

fotók: facebook, Köpöncei Dániel

The post Bemutatjuk a Szerencse Szombat és a Magyarország szeretlek! c. műsorok ipolyviski basszusgitárosát! appeared first on Reflex24.

Miért éppen a hegedű?

Ez az én esetemben nagyon érdekes, mert a családomban senki nem zenél. Tízéves koromban a TV előtt ülve halottam először Mága Zoltán hegedűművészt: a Pacsirta című művet játszotta. Akkor figyeltem fel a hangszer különleges hangjára és onnantól kezdve tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

Mit jelent számodra a zene?

Egy nagyhatalmú jelenség, ami befolyásolja a hangulatomat, az érzéseimet, de még a világról alkotott képemet is. Nagyon sok mindenre megtanított, köztük a türelemre…

Általában milyen zenéket hallgatsz?

Nagyon sok modern zenét hallgatok, köztük angolt, magyart. Amelyik zene a tetszésemet elnyeri, hallás után képes vagyok eljátszani hegedűn.

Mire vagy ez idáig a legbüszkébb a zenei pályád során?

Három olyan fellépésemet szeretném kiemelni, amely leírhatatlan büszkeséggel tölt el. Minden évben lehetőséget kapok fellépni a zalabai Szikince Fesztiválon. Az első nagyobb fellépésem 2017-ben volt, amikor a Republic zenekar előfellépőjeként léphettem színpadra. A második nagy fellépésem szintén ezen a fesztiválon volt 2018-ban, akkor az Ismerős arcok zenekar előtt léptem fel. A harmadik, amit még kiemelnék: én képviselhettem Felvidéket és Zalabát a budapesti Esélyegyenlőség fesztiválon. Ezeket a lehetőségeket Bögi Pathó Melindának, Zalaba polgármesternőjének köszönhetem.

Ki a példaképed?

Példaképemnek Mága Zoltán hegedűművészt tekintem. Művészként és emberileg is felnézek rá. Hatalmas örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy 2016-ban dedikálta a legelső hegedűmet.

Milyen hatással van a kialakult járványhelyzet a zenei karrieredet illetően?

A járványhelyzet kialakulása miatt sajnos nem tudtam zene órákat látogatni. Tudásomat Magyarországon, magántanár segítségével fejlesztem, de a határzár sokáig korlátozott. Fellépéseim a járványhelyzet végett idén nem lesznek.

Mi a legmerészebb álmod a zenéléssel kapcsolatban?

A közeljövőben szeretnék komolyabban a zenéléssel foglalkozni, célom a művészi pálya, azon belül az OKJ képzés elvégzése. Ezek után szeretnék bekerülni egy szimfonikus zenekarba. Mindemelett szeretnék később egy saját zenekart is.

The post „Nagyhatalmú jelenség a zene” – interjú Czibulka Brigitta feltörekvő zenésszel appeared first on Reflex24.

Lajkó Félix és a lengyel Volosi közös lemezét az európai zenék (Europe) kategóriában jelölték, míg a Cimbalom Brothers albuma a legjobb együttesek (Best Group) listáján került a négy esélyes közé.

Összesen hét kategória jelöltjeit hozta nyilvánosságra a brit Songlines, a nemzetközi világzenei piac legjelentősebb lapja – közölte a két magyar lemezt gondozó Fonó Budai Zeneház pénteken az MTI-vel.     

Mint írták, a vajdasági hegedűvirtuóz és az öt lengyel vonós által alakított közös produkció tavaly májusban jelentkezett közös lemezzel, amely új szempontokat és új zenei minőséget hozott a vonós muzsikába és azóta számos szakmai elismerést begyűjtött külföldön és Magyarországon.    

A Lajkó-Volosi album elnyerte a lengyel, majd a magyar Fonogram-díjat is, előzőleg a teljes világzenei piacot szemléző európai toplista, a World Music Charts Europe (WMCE) dobogósa volt hónapokon át, ahogy a régió zenéjét szemléző Balkan World Music Charts listáján is tarolt, ahol 2019 legjobb albumai közé került.

Az anyagot a Songlines is elismerte már azzal, hogy több összesítésében 2019, illetve az elmúlt ö év legjobb lemezei közé sorolta, valamint rátette a Top of the World válogatásalbumra.     

A Cimbalom Brothers Testvériség/Brotherhood című lemezét a két cimbalmos, Lisztes Jenő és Unger Balázs mellett a zenész testvérei, Lisztes László (nagybőgő, basszusgitár) és Unger Gergő (gitár, koboz, tambura) jegyzi.

Az album összegzi mindazt, amit a cimbalomjáték fejlődése az elmúlt évtizedekben felmutatott. A repertoár a legjobb cigányzenei hagyományokon és a magyar falusi tánczenén keresztül a román cimbalmozás csúcsteljesítményeinek megidézéséig tart, mindezt improvizációkkal tarkítva.     

A lemezt az élvonalba sorolta a WMCE, valamint a globális Transglobal World Music Charts is. Lisztes Jenő az elmúlt tíz évben Roby Lakatos zenekarával bejárta a világ legnagyobb koncerttermeit New Yorktól Mumbai-ig, Sidneytől Moszkváig, játékában a dzsessz és a hagyományos magyar cigányzene ötvöződik. Unger Balázs a sikeres Cimbaliband frontembere, csapata az autentikus magyar népzene és a Balkán találkozásából alkot egyedit.     

A Songlines zenei díjára jelöltek listája megtalálható a lap weboldalán: https://www.songlines.co.uk/awards/2020

(mti)

The post Két magyar lemezt jelöltek rangos nemzetközi világzenei díjra appeared first on Reflex24.

Hogyan váltál lemezlovassá, illetve producerré? Melyik voltál előbb?

A zene mindig is közel állt hozzám, az egész családom nagy zenekedvelő. De hogyan is jött ez? Középiskolás éveim során, talán 15 éves lehettem, egy elhúzódó betegség miatt sokáig otthon kellett ülnöm. Akkor letöltöttem a Virtual DJ nevű szoftvert és elkészítettem az első mixeimet. Persze akkor még csak a szűk baráti körömnek mutattam meg a dalokat, akiktől meglepően biztató visszajelzéseket kaptam.  Annyira megtetszett, hogy tovább képeztem magam. Manapság zenélés nélkül egyszerűen nem tudnék élni.

Szóval lemezlovas lettem. Utána jött a zeneszerkesztés, eleinte mashup-ok készültek, később belevágtam a remixek gyártásába is. Ez utóbbi egészen jól ment, hála Istennek a kollégáim máig sokat játsszák ezeket a dalokat.

A sok pozitív visszaigazolás miatt a produceri pályán is elindultam, azaz: időnként saját szerzeményekkel is előrukkolok.

Tehát a DJ más dalait játssza, a producer pedig saját dalokat csinál…

Pontosan. A kettő jól megfér egymás mellett.

Mesélj arról, hogy Te milyen zenét játszol, készítesz?

Ez egy nehéz kérdés. Persze van rövid válasz: elektronikus könnyűzenét játszom. A hosszabb válaszhoz el kell magyarázzak néhány dolgot. Folyamatosan változnak az elektronikus zenei trendek és ehhez igazodnia kell minden valamirevaló előadónak. Amikor a pályára léptem, különböző román slágerek voltak a toppon.

Akkorát fordult a világ azóta, nem volna jó ötlet bármelyik klubban is előhozakodni velük. Más szelek fújnak, én pedig jelenleg elsősorban g-house-t, bass-house-t és future-house-t játszok.

Hogy alakul a pályafutásod, mire vagy a legbüszkébb?

A pályafutásomat illetően nem panaszkodhatom. Évről évre fejlődöm, egyre több lehetőség kínálkozik. Rengeteg időt szentelek a zenének, de még mindig van mit tanulnom…

A kérdés második felét bontsuk kétfelé. Először is nézzük a fellépéseket. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy játszhattam a Balaton Sound fesztiválon, a Finlandia Stagen. Egy DJ verseny keretei közt jutottunk ki: Sined- Denis Virág barátom Zselízről és jómagam.

Szerencsénk is volt, mindig azt mondom, hogy szerencse is kell egy zenei karrier felépítéséhez. Jókor lenni jó helyen, így is fogalmazhatnák.

Szóval évről évre megszervezték ezt a versenyt, de 2018-ig mindig csak a Magyarországon élő DJ-k nevezhettek. Éppen akkor vált nemzetközivé, így arra jutottunk, semmiképp sem árthat megpróbálni.

Egy online szavazásból állt a verseny, ahol a közönség a zenéik alapján értékelte a DJ-ket. Az első három élőben is megmutathatta a fesztivál során, mit tud, mi pedig bekerültünk közéjük.

Sosem fogom elfelejteni az érzést, hogy ott zenélhettem. Este hattól nyolcig, előttem a közönség, mögöttük a Balaton víztükre és a naplemente. A színpad előtt megjelentek Szlovákia DJ óriásai és biztatóan lobogtatták az ország zászlaját. Mindennél többet jelentett akkor számomra az elismerésük.

Másodszor pedig a saját dalaimra vagyok igazán büszke.  Utoljára az Over You jelent meg, azt nagyon szeretem.  Korábban nagyot szólt az Arabic, Kylrad kollégámmal közösen készítettem. Akkoriban rengeteget játszották: más DJ-k a klubokban és elsősorban a magyarországi rádiók. Páran még fel is dolgozták, azaz remixelték. Kiemelném még a Namib címűt, amely több mint 4 millió kattintást ért el a YouTube-on…

Hozzá kell még tennem, hogy az is büszkeséggel tölt el, amikor a rádiókban a saját alkotásaimat hallom.

Ezt egyfajta dicséretnek fogom fel, a legjobbaktól érkező elismerésnek. Számomra ez az igazán fontos, nem pedig az, hogy például én a legyek legjobb.

Hogy készül el egy dal, amelynek Te vagy a producere? Vegyük például az Over You-t…

Hát, először is elkészítem a zenei alapot. Közben, vagyis állandóan keresgélem az énekesnőket online. Általában azokat a videókat nézem meg a YouTube-on, ahol tehetséges énekesnők éneklik mások dalait, tehát cover videókat gyártanak. Ha valamelyiknek megtetszik a hangja, tehát beleillik az általam éppen megálmodott dalba, akkor igyekszem felvenni vele a kapcsolatot online.

Az Over You esetében is így történt. Találtam egy tehetséges holland dalszövegíró-énekesnőt, Diana Miro a neve.  Elküldtem neki a demót, illetve felkértem, dolgozzon velem. Beleegyezett. Annyit kérdezett még, hogy a dalszöveg tartalmi részével kapcsolatban milyen elképzeléseim vannak. Ezen a téren is megegyeztünk és három héten belül elkészült a dal. A svájci Sirup Records adta ki. Nagyjából így készül az összes dal, amelynek én vagyok a producere.

A saját dalaidról már sokat tudunk, de mi történik, amikor más valaki zenéjét dolgozod fel? Az hogy működik?

Azt nevezik remixnek, vagyis egy eredeti dal feldolgozásának. Ezt bármelyik DJ megteheti, végül is annyiról van szó, hogy megálmodod a saját verziódat egy dalhoz és elkészíted. Bizonyos részei megmaradnak, bizonyos részeket meg hozzáteszel. A szerzői jogok tulajdonosától kapott beleegyezés viszont elengedhetetlen a hivatalos remixek készítéséhez.

Ha azt megkapod, vele jár egy megegyezés is: ha hasznot hoz számodra a hivatalosan kiadott dal, milyen százaléka illeti az eredeti művészt.

Ezt követően elküldenek egy remix-pakkot, ami tartalmazza úgymond az alapanyagokat, elsősorban a vokálokat a DJ pedig elkészítheti a saját verzióját. Általában ez a modell működik és egészen komoly nevek is hozzájárulnak ahhoz, hogy remixet készítsek a dalaikból.

Persze, van olyan is, amikor nem egyeznek bele. Ez esetben nincs más hátra, mint bootleg-et készíteni. Ez egy nem hivatalos verzió, hivatalosan kiadni sem lehet. Fel lehet viszont tölteni az online zene- és videómegosztó portálokra és ha jól sikerül, sokan megnézik és megismerik a készítő DJ nevét. Tehát ha közvetlen anyagi haszon nem is származik belőle, azért érdemes bootlegekkel is kísérletezni. Ezt saját tapasztalatból is mondom.

Shaggy Get My Party On c. műve eredetileg egy funky stílusú dal és valamiért nem adtak engedélyt a hivatalos remix készítésére. Ettől függetlenül elkészítettem az általam megálmodott, nem hivatalos verziót és egész jól sikerült. Meglepően jól fogadta a közönség, mindenképpen érdemes volt dolgozni rajta.

Feljebb még említettem a mash-up fogalmat. Annak a lényege, hogy egy közismert sláger vokál részét egy egészen más zenei alapra helyezem. Az ilyen vokálokat mindenki ismeri és szereti, ha jól sikerül, a mash-up-ot is szeretni fogja a közönség. Színesebbé teszik a szettjeimet, fentebb említettem: a mash-up-okkal kezdtem a karrierem, de máig előszeretettel készítem és játszom őket.

Mesélsz egy kicsit a zenei példaképeidről?

A magyarok közül Willcox, korábban a Music FM-nél volt DJ, most pedig a Rádió 1-nél van. Nagyon egyben van zenei téren és személyes jó barátom, sokat tanultam, tanulok tőle.

A nemzetközi porondról hármat is mondok, igyekszem megindokolni. Először is Oliver Heldens, inspirál a zenéje. Aztán Tiësto, aki egy valódi legenda a lemezlovasok közt, évtizedek óta a pályán van, mégis képes évről évre megújulni. Erről beszéltem korábban, hogy a trendekhez igazodni kell és ebben ő nagyon jó. Aztán a feltörekvő titánok közül Matroda-t emelném ki, mindenképpen érdemes odafigyelni a srácra.

Mi a legvadabb álmod a zenélést illetően?

Ez egy vicces kérdés. Akármelyik DJ-t megkérdezed, ugyanazt fogja mondani. Fellépni a világ legnagyobb elektronikus könnyűzenei fesztiváljain. Ez így van, hidd el. Mindenki azt mondaná, hogy zenélni a Tomorrowland-en vagy az Ultra Miami Festival-on. Én is ezt mondom, illetve még: zenélni Ibizán, az is minden lemezlovas álma.

Mindent összevetve azt szeretném elérni, hogy nemzetközileg elismert DJ váljon belőlem, de ha az előbb felsoroltak valóra válnak, ez a státusz már alap lesz.

Annyira nem vad álom, mert hamarosan elkészül, de szeretném megragadni az alkalmat, hogy beharangozzam az új dalomat is. Hosszú ideje dolgozom már rajta, de azt hiszem megérte. Alig várom, hogy megjelenjen.

Az, hogy Ipolyságon születtél, itt élsz, mikor előny és mikor hátrány, ha nemzetközileg elismert DJ karriert akarsz felépíteni?

Ez megint egy nehéz kérdés. Azt kell mondanom, hogy valójában se komoly előnye, se komoly hátránya nincs. Persze, ha jobban belegondolok, tudok említeni pár dolgot. Jelenleg például 100 kilométeren belül nincs klub, ahol zenélhetnék. Így rengeteget kell utaznom, hogy felléphessek. Távolabbról nézve nem csak Ipolyságnak vannak hátrányai, hanem például Szlovákiának is.

Úgy érzem, teszem azt Hollandiában sokkal könnyebb dolga van annak, aki DJ-ként szeretne elérni valamit. Már az iskolában egészen más a zenéhez való hozzáállás nyugaton. 

Közelebbről nézve a térképet, óriási különbségek vannak Ipolyság és Pozsony között: lehetőségek és kapcsolatok terén. Persze, ezzel nem mondok újat. A szórakozóhelyek egyébként sem mostanság élik a fénykorukat mifelénk.

Előnyként, vagy inkább pozitívumként azt tudom említeni: nem volt mindig ennyire sivár a helyzet. Annak idején egész jó bulik voltak a Kaktuszban, illetve pár éve újraindítottuk az Underground-ot. Akkor program menedzserként is kipróbálhattam magam, én szerveztem a fellépéseket. Rengeteg új embert ismertem meg és fontos tapasztalatokra tettem szert. Voltak komoly partik a MyHont-ban vagy a Hero’s-ban, ahol szervező és DJ is voltam egyben.

Volt ennek a kisvárosnak egy fénykora a szórakozóhelyeket illetőleg, abban az időszakban sokat tanulhattam és kipróbálhattam magam élesben. Mára viszont gyakorlatilag is kijelenthető, hogy szinte semmi mozgástere nincs a helybéli DJ-knek. Ahogy mondtam, 100 kilométeren belül én sem találok helyet, ahol játszhatok…

Március 28-án készült az interjú, a koronavírus okozta korlátozások még javában tartanak. Milyen hatással van ez a DJ-k életére?

Ne is kérdezd. Három hete, hogy nem voltam fellépni. Persze a helyzet komoly és valóban az a legjobb, ha mindenki otthon marad. Rémisztő viszont a gondolat, hogy a teljes 2020-as fesztiválszezon, a nyári hónapokkal együtt megy a levesbe a vírus miatt.

Ami fontos, és amit minden más DJ-nek, sőt zenésznek ajánlok: a korlátozások idején nem szabad eltűnni. A felszínen kell maradni és erre most az egyetlen lehetőség az online tér. Ott meg minden, ami a csövön kifér: képek, új dalok, elő bejelentkezések, vagy akár interjúk. Pont olyan, mint amit épp csinálunk.

A lényeg, hogy nem szabad abba a hibába esni, hogy valaki most eltűnik hónapokra, gondolva: majd a vírus lecsengése után ugyanott folytatja. A közönség hamar felejt, túl gyorsan. Kellemetlen egy helyzet, de a felszínen kell maradni…

Mi szükséges ahhoz, hogy valaki ilyen fiatalon el tudjon indulni ezen a pályán és ki tudja vívni a közönség és a szakma elismerését?

A legfontosabb az alázatosság és hogy szívből szeresse, amit csinál. Nem csak a dalok és a szakmai rész a lényeges, hanem a kisugárzás is: hogy az emberek kedveljék az előadót és örömmel járjanak a fellépéseire. Természetesen, teszem hozzá: a zeneírás sem elhanyagolható. Én is sokat köszönhetek a szakmai sikereimnek: rengeteg új barátot, kollégát, nagyobb ismeretséget.

Egy interjúsorozat kapcsán kerestél meg. A jövőben a segítségeddel mutatom majd be a környék tehetséges zenészeit (nem csak a DJ-ket). Miért tartottad fontosnak ezt a kezdeményezést?

A tömör válasz: a sikeres emberek szeretik mások sikereit látni. Amíg a hétköznapi emberek irigykednek, addig a sikeres emberek őszintén szeretik azt látni, ahogyan mások is feljutnak a csúcsra. Te is örülsz mások sikereinek? – kérdezem nem csak tőled, hanem az olvasóktól is.

Írni mindenképpen szeretek mások sikereiről. Illetve kifaggatni őket a sikerük titkáról…

Kezdetnek nem rossz.

Annyit még hozzátennék: a saját bőrömön tapasztaltam, milyen nehéz zenei téren bármit is elérni komoly kapcsolatok, támogatás nélkül. A dolgok anyagi vonzatát nem rángatnám ide, de azt hiszem, mindenki el tudja képzelni, mennyire kifizetődő egy zenei karrier legeleje.

Ami viszont fontosabb: egy idő után el tud csüggedni az ember, ha nem jönnek a pozitív visszajelzések, az érdeklődés az után, amit csinál. Ezért tartom fontosnak, hogy támogassam környékünk fiatal zenészeit, ahogy csak tudom. Manapság pedig az internetes megjelenés hatalmas dolog, emberek ezreihez juthat el egy-egy dal, vagy éppenséggel egy interjú. Ezért kerestelek meg és örülök, hogy a jövőben együtt tudunk dolgozni ezen a nemes ügyön.

Enyém a megtiszteltetés, sok sikert a továbbiakban!

Giova dalai elérhetőek a YouTube csatornáján.

The post „Zenélés nélkül nem tudnék élni…” – nagyinterjú Ipolyság feltörekvő lemezlovasával és producerével, Giovanni Vitelloval appeared first on Reflex24.

Mi a története a „Mögiszter” névnek?

Először is nagyon jól lehet rá rímeket írni. Persze erre csak később jöttem rá. Az igazi ok teljesen spontán. A Selye János Egyetem tanárképző karára jártam, történelem és angol szakra. A mesterképzést különböző problémák miatt félbe kellett hagyjam. A Mgr. titulust végül nem sikerült hivatalosan megszereznem, de egy ideig tanítottam. Így mondhattam a volt hallgatótársaimnak, hogy végül én is mester lettem.

Tehát bonyolult, nem is lettem magiszter, de aztán mégis az vagyok. Pluszba rányomtam egy ö betűt, amiről sokan azt hiszik, hogy a palóc nyelvjárásból származik, pedig hát az ö-zés Szeged környékét jellemzi. Valójában olyan szerepet tölt be, mint a Motörhead vagy a Mötley Crüe esetében, egzotikusabbá teszi az előadói nevem.

Mikor alakult a Mögiszter?

Az első számomat 2014-ben töltöttem fel a YouTube-ra, de ez nem jelenti azt, hogy előtte ne készítettem volna dalokat. Van, amelyik végül soha nem is lett felvéve. Van, amelyik fel lett véve, de nem osztottam meg a világgal. Egészen 2010-ig nyúlik vissza ez. Akkor kezdtem el saját dalokat írni. Azelőtt egy kemény, hardcore rock bandában játszottam és nekik írtam a dalokat.

Ez egy komoly fordulat…

Fogalmazhatunk így, de én inkább úgy látom, hogy a két zsáner közt vannak átfedések. Az egyik könnyen rácsúsztatható a másikra.  A hörgős metált ugyanúgy szeretem, mint a rapet. Ha beülök az autóba, akkor is állandóan ez a két műfaj szól.

Tehát azért kezdtem rappelni, mert feloszlott a csapat. Egyedül maradtam, de a felszerelés már megvolt. Adta magát a dolog. Azért kellett néhány év, mire elegendő bátorságot gyűjtöttem ahhoz, hogy azt mondjam egy dalra: oké, ez már minőségileg és más szempontból is megállja a helyét, ezt már a közönség is hallhatja.

Ha jól értem, akkor a Mögiszter egy egyszemélyes projekt.

Igen, alapjáraton az. Nem mondhatom, hogy egy zenekar vagy egy formáció. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a családom és a barátaim rengeteget segítenek. Például a nagyobbik öcsém DJ, nagyon jól kever. Ő szokta a zenét szolgáltatni a fellépésekhez. A kisebbik öcsém meg a videózáshoz ért. Mondanom sem kell, miért nélkülözhetetlen a csapatból. Aztán a közeli barátaim eljönnek a forgatásokra, ha rá tudom őket venni valahogy. Például túszul ejtem a barátnőjüket és kénytelenek jönni…

A YouTube csatornádat böngészve arra lettem figyelmes, hogy a legnézettebb feltöltések mindig a videoklippel megjelenő dalok. Úgy tűnik, a vizuális körítés legalább annyira fontos, mint maga a zene és a szöveg. Hogy látod?

Talán kicsit fontosabb is. Nézzük például a Bablevest: öt perc alatt írtam meg a szöveget, felvettem és feltöltöttem a csatornámra. Akkor még semelyik dalomhoz nem volt videoklip, eléggé gyerekcipőben járt az egész. Nem is terveztem, hogy lesz. A dalt önmagában mindössze háromezren hallgatták meg. A környéken persze ismerték, talán jobban, mint a többit, de nagy tömegekhez nem jutott el.

Később, amikor feltöltöttem a klippel együtt, mindjárt beindult. Nem telt bele pár hónap és robbant. Idáig 856 ezerszer nézték meg. A vizuális rész tehát rettenetesen fontos. Ha videó is van, az embereket jobban érdekli az egész: megnézik, megosztják. Egy zenének videó nélkül nagyon fülbemászónak kell lennie, hogy folyamatosan pörgessék a YouTube-on. Nem véletlenül videómegosztó oldal, a képi világ elengedhetetlen szerepet tölt be.

A recept: legyen jó a videó, legyen egy kis története is és a zene legyen fülbemászó.

A videoklipekben többször feltűnnek ugyanazok az arcok, persze más-más szerepekben. Van egy állandó színészi gárda?

Igen, és nagyon jól néz ki ez a folytonosság. Mint Quentin Tarantino, ő is ugyanazokkal a színészekkel szeret dolgozni. Utólag úgy látom, hogy ez nagyon menő, de nem volt tudatosan felépítve. Ugye, abból főzünk, amink van. Én nem fogok kasztingolni valódi színészeket és híresebb emberek után sem fogok kajtatni, hogy szerepeljenek a videókban. Egyrészt sajnálom rá a pénzt, másrészt van a baráti körömben bőven elég vállalkozó szellemű fiatal.

A legtöbben nagyon boldogan szerepelnek, de azért vannak olyanok is, akiket egy kicsit noszogatni kell. A lányokkal nagyobb bajban vagyok. Úgy vettem észre, hogy manapság sokkal kisebb az önbizalmuk, mint a fiúknak, ha a kamera elé kell állni. Nem szeretnek a képernyőn lenni.  Legalábbis az én környezetemben ezt tapasztalom. Azért szerencsére eddig mindig sikerült ezt is megoldani.

Hogyan születnek a szövegek? Honnan jön az ihlet?

Az ihlet számomra egy pofon egyszerű dolog. Nem kell különösebb erőfeszítéseket tennem. Valami spontán az eszembe jut, máris csettintek egyet: ebből milyen jó számot lehetne írni és már írom is. A Bableves is ilyen volt. A munkahelyemen a konyhában – ugye én multicégnél dolgozom – állandóan azt hallom, hogy mindenki táplálkozási és életviteli tanácsadó. Ilyen egészséges étkezés, olyan egészséges étkezés… Már kezdett az agyamra menni, mert én nagyon egyszerű ember vagyok ilyen szempontból. Magammal hoztam az étkezési szokásaimat a faluból. Arra gondoltam, milyen jó lenne, ha szembesülne egymással a falusi és a városi mentalitás alteregója. Végül ebből született az egész, egy poénból.

Lehet, hogy éppen holnap jön egy ötlet és már írom is. Először mindig a vázlatot, aztán apránként kidolgozom. Mindig a szöveg jön először és aztán a zene.

Éppen ide kötődik a következő kérdés: a zenei alapokat ki készíti, honnan származnak?

Hát, fele-fele. Vannak olyanok is, amiket csak én. Az elejétől a végéig, de ez csak kb. egy éve vált rendszeressé.

Digitálisan, szoftver segítségével készülnek?

Igen, szoftveresen. A zenéhez mindig is értettem, megtanultam gitározni. A kottát ismertem és valamennyire zongorázni is tudok. Viszont a szoftver kezelésének elsajátításához rengeteg autodidakta tanulási óra kellett. Nagyon sok kapufát lőttem, mire eljutottam odáig, hogy egy alapra azt mondtam: erre már lehetne rappelgetni, énekelni.

Amíg ez a tudás nem volt meg, mások által készített alapokat használtam. Volt olyan, ami ingyenes: a szerzői jogok szempontjából nem védett, szabadon felhasználható. Ezekből használtam kevesebbet. A legtöbbhöz saját használatra feljogosító engedélyt vásároltam. Több fajta licenc létezik, én mindig olyan kereskedelmi engedéllyel vettem zene alapokat, amelyekkel megjelenhetek a YouTube-on, bevételre tehetek szert és felléphetek. Viszont ebből kezdett elegem lenni, rengeteg pénzt emésztettek fel az ilyen jellegű vásárolgatások. Ezért megtanultam saját alapokat készíteni.

Tehát a legfrissebb dalodnak is te csináltad a zenéjét? A földrajztanításról szólóra gondolok…

Nem, annak pont nem. Az már elég régóta készül, azért. Viszont például a Brékóét már én csináltam. Aztán korábban olyat is csináltam, hogy a szoftver használata nélkül felvettem minden hangszert külön és utólag raktam őket össze. Ilyen zenei alapja van a másik poéndalomnak, az Itt jó címűnek. Na jó, a dob az szoftveres, de azt is én csináltam a gombokkal…

Ki álmodja meg és ki rendezi a klipeket?

Hát, nekem mindig van egy alapötletem, amit elmesélek a testvéreimnek és aztán a szereplőknek is. Amikor a helyszínen vagyunk és elkezdünk forgatni, jönnek az újabb ötletek. Nagyon örülök, amikor mások is hozzá tudnak tenni valamit, ami még színesebbé és eredetibbé teszi a videót. A spontán ötletek nagyon jól működnek, általában a tesóimtól jönnek. Én mindig kész elképzelésekkel jelenek meg, de csak kivételes esetben történik olyan, hogy nem engedek ezekből. Vannak aztán olyan klipek is, amelyeket hosszas tervezési folyamat előz meg. Ezeknél nem igazán jó improvizálni, mert akkor minden borulna…

Ilyenre mondasz példát?

Például a Dáridó, az egy komolyabb szám. A videójával is nagyon sokat foglalkoztam, sok munkaórát öltem a forgatókönyv megírásába. Másodpercről-másodpercre tényleg úgy vettük fel a dolgokat, ahogy én elterveztem.

Anyagi szempontból mennyire megterhelő egy dal és egy videóklip elkészítése?

A legnagyobb kiadásokat sokáig a licencek jelentették. Az ember nem is gondolná, mennyi pénzbe kerül egy-egy zenei alap engedélyének megvásárlása. Meg sokan azt hiszik, hogy a zenéket magamnak csinálom. Mondjuk most már nagyjából igaz. Ez a része volt a legdrágább.

A klipek nagyon olcsóak, szerencsére tesóm forgatja és nem kell külön embert alkalmazni. Nagyon sokat fejlődött az idők során, érdemes összehasonlítani az első és az utolsó klipet. Innentől kezdve azt mondom, hogy egészen jól állok. A felszerelésem megvan. Kezdem azt várni, hogy lassan majd megtérül a befektetett munka…

Tehát származik bevételed a zenélésből?

A YouTube-ból egy nagyon kevés, de az tényleg csak egy minimális összeg. Ahhoz még túl kevés a követők és megtekintések száma, hogy ebből meg tudjak élni. A téli időszakban nem voltak fellépések, de a múlt nyáron rengeteg. Abból azért volt némi bevétel, de nem annyi, hogy megtérítse az összes eddigi költségemet. Ha a környező falvakba hívtak, nem is kértem mást, csak az útiköltség térítését. Örültem a fellépési lehetőségnek és tőlük egyébként sem fogadnék el komoly pénzeket.

Ahhoz, hogy rendesen beinduljon a szekér, kellenek az ilyenek. Egyre több tapasztalatot szereztem a színpadon, egyfajta gyakorlásnak is fel lehetett fogni az egészet. Mindenki nyert. Viszont azért voltak nagyobb fellépéseim is: a Martfeszt, vagy a palásti falunap. Utóbbi esetben igaz, hogy hazai terepen voltam, de akkor tényleg azt gondoltam, hogy hűha, tényleg ennyien kíváncsiak rám…

Kiket szeretnél megszólítani a dalaiddal?

Jó kérdés. Nincsen konkrét célközönség. A rap alapvetően egy underground műfaj, ami nem való akárkinek. Az én zenéim talán poposabbak, de sokszor szókimondóak is. Nagyon fontos a fülbemászó dallam, ami szélesebb közönség számára is befogadhatóvá és emlékezetessé teszi a dalaim. Nagyon örülök annak, amikor valaki 60 évesen velem énekel a koncerten, de annak is ugyanúgy, amikor egy videót küldenek, amin egy 3 éves kisfiú dalolja a Bablevest.

A rap-en belül milyen stílusirányzatot képviselsz? Kihez tartod magad hasonlónak?

Az én életemben nagyon meghatározó volt a Blink-182 nevű banda. Nem annyira zeneileg, hanem inkább a stílusuk: a szókimondás és a sok hülyeség, amit csináltak. A másik fontos külföldi példakép Eminem. Nem lehet elmenni mellette és azt hiszem, bemutatni sem kell őt. A magyarok közül szeretem a Punnany Massif-ot, a szövegeik távolabb állnak tőlem, de a zenei világ megfogott. Aztán a Belga volt az együttes, amit hallgatva felkapcsolt a kis villanykörte a fejemben: ilyen zenét is lehet csinálni! Én is hasonlóan bolondos vagyok, de magamtól nem jutott volna az eszembe, hogy ez a dalaimba is beépíthető és hogy a közönség ilyen pozitívan áll hozzá.

Lehet jó zenét csinálni úgy, hogy közben nem veszed magad túl komolyan, de azért van egy komolyabb oldalam is és azt is igyekszem megmutatni. Nehezebb dolgom van vele, mert a szociális média világában a vicces dolgokra sokkal többen kattintanak, a komolyságot pedig kerülik.

Ajánlatot kapsz egy meghatározó kiadótól, de az eddigi csapatot egy profi stáb váltja fel mind a klipforgatás mind a zeneszámok rögzítése terén. Mit válaszolsz?

Ha kikötés lenne, hogy mondjak le az eddigi segítőimről, akkor mondanék egy nemet. Jelenleg egy olyan menedzsmenti támogatást keresek, ami a fellépések szervezéséért felelne. A többi ügyet szeretném továbbra is saját magam intézni a saját csapatommal.

Nem gondolod, hogy például a klipek jobbak lennének, ha beléjük lenne tolva pár ezer euró?

Hát, lehet, hogy vizuális téren jobbak lennének. Lehetne például egy-két robbanás a háttérben, vagy nem is tudom, miket lehet csinálni egy profi stábbal, viszont az alapkoncepció biztos, hogy nem lenne sokkal jobb. Az is fontos, hogy klipről klipre fejlődünk mi is. Egyre jobb anyagok kerülnek ki a kezeink közül.

Az eredeti kérdéshez visszatérve: onnantól kezdve, hogy valaki a pénzért cserébe kiveszi a kezedből az irányítást, már nem beszélhetünk valódi művészetről és önkifejezésről.

Azt tudjuk, hogy a legnézettebb dalod a Bableves, de melyik a te személyes kedvenced?

Nagyon szeretem a Dáridót. Egy mélyebb, elgondolkodtató szám és a hangszerelése is jól sikerült. Néha beteszem az autóban és miközben hallgatom, elképzelem, hogy éneklem valahol a nagyközönség előtt. Még a gondolattól is libabőrös leszek. Aztán ott a Patak a Florida, egy hangulatos nyári dal, azt is nagyon szeretem. Télen-nyáron jó hallgatni.

A legfrissebb videó a Földrajzból Megeszlek c. dalhoz készült. Miért pont a földrajz?

Mindig is a földrajz volt az egyik kedvenc tantárgyam. Már gyerekként fejből tudtam az országok fővárosait és mindig furán néztem azokra, akik még az alapokat sem tudták. Így jött az ötlet. Aztán kialakult ez a tanár-diák viccelődős koncepció, ami egyébként is egy örökzöld téma.

Itt vagyunk 2020 elején. Mit tartogat Mögiszter számára ez az év?

Egy csomó kérdőjel van, de szerencsére egy csomó felkiáltójel is. Tavasztól nyár végéig van néhány fellépés, ami már biztosnak mondható. Új dalok és klipek is vannak készülőben. Viszont az egyik legfontosabb célom az, hogy egy komoly kapcsolati tőkével rendelkező menedzsert találjak, aki kezébe veszi a fellépések szervezését. Több helyre juthatnék el egy profi segítségével és olyan helyekre, amelyek önerőből elérhetetlennek tűnnek. A végső célom az lenne, hogy egy olyan szintre fejlesszem az előadóművészi karrierem, ahol már nem is kell semmi mással foglalkoznom.

2 éve ilyenkor azt mondtam, ha legalább egyszer felléphetek élőben a saját számaimmal, és a közönség énekli a dalaimat, akkor én már boldog leszek. Nos, ez már megtörtént, és én tényleg boldog vagyok, de hiba lenne itt megállni. Hiszek abban, hogy ha keményen dolgozunk, akkor határ a csillagos ég és talán egy kicsit még a rocksztár életbe is belekóstolhatunk.

Mögiszter YouTube csatornája elérhető itt, Koncertszervezés/menedzsment: mogiszter@gmail.com, +36 20 255 9534

Az interjút Morva Mátyás készítette

The post “Ha szereted a bablevest, tedd föl a kezed!” – nagyinterjú Oszoli „Mögiszter” Tamással appeared first on Reflex24.