Bemutatjuk a Peter Cmorik Band ipolynagyfalusi billentyűsét és menedzserét

Kiss Kristóf (29) Ipolynagyfalun él és fiatalkorában eldöntötte, hogy zenei pályára lép. Azóta elvégezte a konzervatóriumot és körbeturnézta a Kárpát-medencét Homonyik Sándor és Varga Miklós zenekarában. Jelenleg a Peter Cmorik Band billentyűse, illetve menedzsere. A nagyinterjúból mindent megtudhatunk Kristóf zenei múltjáról, és betekinthetünk Peter Cmorik bandájának mindennapjaiba…

Hogyan vált a zene a hivatásoddá?

Alapiskolás koromban a Nagykürtösi Zeneiskola megnyitotta kihelyezett tagozatát Ipolybalogon. Miután tudomást szereztem a hírről, hazamentem és mondtam a szüleimnek: zeneiskolába fogok járni. Legyintve mondták, hogy jó, csak járjak, ha akarok, de a vége úgyis a kiiratkozás lesz. Ahogy a zeneiskolások egy része, én is valóban otthagytam egy időre, de csak két hónapig bírtam.

Az egész a zongorával kezdődött és mindmáig kitartok mellette – zongora szakot végeztem a konzervatóriumban is, párhuzamosan a középiskolával. Abban az időszakban indultam el inkább a könnyűzenei/zenekaros irányba, pedig alapvetően a komolyzene is nagy szerelmem. Jó pár bandát megjárva végül a szintetizátor mellett kötöttem ki. Persze azt ne feledjük, hogy a szintetizátornak is több fajtája van: pl. a kísérőautomatikások, amiket a lagzikban láthatunk, egészen másak, mint az általam használt ún. workstation.

Hangszíneket gyártok, a funkcióm a zenekarban, hogy kitöltsem a réseket többféle hangszínt használva, így összetartva az egyes dalokat.

14 éves koromban kerültem be szintetizátorosként egy ipolysági zenekarba és onnantól kezdve ennek a hangszernek szenteltem minden időmet és energiámat.

Melyik zenei stílus a legkedvesebb a számodra?

Fogalmazzunk úgy, hogy amit naphosszat el tudok hallgatni, az a rockzene. Mindig azt mondom, rockzenésznek tartom magam: ebben a közegben nevelkedtem, ezt a stílust játszom.

Azt hiszem, a rockzenét tudom a leghatásosabban előadni a koncerteken.

Fussuk át gyorsan a profi zenei karriered előtti időszak főbb állomásait!

Egy progresszív rock zenekart alapítottunk fiatal zenésztársaimmal, Ideate Dream néven, és – mint általában minden kezdő csapat – világmegváltó lendülettel vágtunk bele a próbálásba. Ebből kifolyólag a buszon hordtam magammal a billentyűt már 14 évesen, 3 éven keresztül minden áldott vasárnap Ipolyságra.

Nagyon büszke vagyok az akkori önmagunkra, hiszen mindenki a mai napig megmaradt a zene mellett – akár profi, akár hobbi szinten. Később játszottam egy Pink Floyd Tribute zenekarban is, Lunatic Dogs néven futottunk. Ezek mellett rengeteg session munkában is részt vettem, rengeteg kapcsolatra is szert tettem ennek során. Ennek köszönhetem, hogy 20 éves koromra már egészen komoly zenekar tagja lehettem.

Mióta vagy tagja a Peter Cmorik Bandnek?

20 éves koromtól elég hosszú ideig Magyarországon voltam Homonyik Sándor és Varga Miklós zenekarában. Valójában ott kezdődött a komolyabb karrierem. 2015 elején fejeződött be a közös munka, azt a szezont már nem együtt játszottuk. Kicsit már sok volt a végére: mindig jöttünk, mindig mentünk, mindig messze, mindig Erdélybe. Jobbnak láttam egy kicsit megpihenni. Az év végén kezdtem el gondolkozni, hogy már ideje lenne elindulni valamerre, mert hiányzik a zene: mondjuk Szlovákiai felé.

Az ötlet szinte magától jött, többen is említették nekem Peter Cmorikot, hogy tud magyarul is, és éppen nincs billentyűs a zenekarban. Némi gondolkodás után fogtam magam és telefonáltam. Szimplán bemutatkoztam: hahó, itt van egy szabad billentyűs. Hallottam, azt kerestek a bandába.

Elsőre egy nagyon kedves, diplomatikus választ kaptam: Peter éppen Csehországban készült a Jézus Krisztus Szupersztár c. rockopera főszerepére, de örül az ajánlatnak, hívjam vissza egy hónap múlva.

Én az a fajta ember vagyok, akinek, ha azt mondják, egy hónap, fogom a naptáram, beleírom és pontban egy hónap múlva újra telefonálok. Így is lett, de ismételten ugyanazt a választ kaptam: hívj egy hónap múlva, még nem ment le a rockopera premiere. Ismét vártam pont annyi időt, aztán hívtam.

Harmadszorra már jóval biztatóbb volt a válasz. Peter azt mondta, elküld néhány dalt és nincs más feladatom, mint hangszerelni a billentyűs részeket, aztán visszaküldeni a felvételt. Mivel jól sikerült, meghívtak egy próbára, és aztán még egy próbára. Így kezdődött a közös pályafutásunk 2016-ban, és a mai napig én töltöm be a billentyűs szerepét.

Mindezt úgy, bevallom: a csatlakozásom idején három épkézláb mondatot nem tudtam szlovákul.

Azóta persze belerázódtam nyelvi szinten is a munkába, főleg, hogy a zenekarnak nem csak a tagja vagyok, hanem a menedzseri feladatokat is én látom el.

Melyik a kedvenced a saját dalaitok közül?

Hirtelen a legelső közös nótánk jut az eszembe, az a címe: Taká, ako ty. Érdekes története van. Azt mondtuk, most beülünk a stúdióba, és egy hétig csak dalokat írunk. Ez a szó szoros értelmében így történt, beköltöztünk egy három emeletes házba – legalul minden, ami a zenéléshez kell, a felsőbb szintek meg lakórészek. Javában zajlott már a munka, amikor egyik éjszaka – természetesen egy komoly buli után – a dal első része elkezdett pörögni a fejemben újra, meg újra. Hajnalban, mikor még mindenki aludt, leszaladtam a stúdióba, elkezdtem játszani, el ne felejtsem.

Közeben lejött a gitárosunk, Maros Goga. Nagyon tetszett neki a téma, elkezdte a középső részt csinálni. Mire megjött Peter, már minden készen volt a dalhoz, csak a refrén nem. Azon dolgoztunk egész nap, de nem sikerült kitalálni. Peter elment valahova, aztán ordítva rohant vissza, hogy megvan a refrén is. Elkezdte dúdolni, leült a zongorához és még aznap elkészült ez a dal. Így született az első közös nóta, amely számomra a legkedvesebb. 

A dalhoz videoklip is készült. Hogy néz ki egy-egy forgatás?

Mindig történik valami. A csapatépítés szempontjából is hasznos. Volt a Taká, ako ty felvétele -3 C fokban. A klipforgatáshoz öltöztünk, nem az időjáráshoz. Egész nap mosolyogni kellett, pedig majd megfagytunk. Négy helyszínen vettük fel, és aznap reggel lehullott a hó is. Olyan hidegben azóta sem zenéltünk. A felvételeken is látszanak a piros orrok, lefagyott arcok, de nem volt mese, meg kellett csinálni…

A Dnes to príde c. dalunk klipje is egy érdekes közreműködés kapcsán született. A Slovakia Ringen megnyitották az új gokartpályát és mi zenéltünk az átadáskor. Akkora már hetek óta azon gondolkodtunk, hol lehetne klipet forgatni ehhez a motivációs jellegű dalhoz.

Miközben játszottunk, eszembe jutott: hát miért nem csináljuk itt? Megkérdeztem néhány embert, de azt mondták: hát, ott biztos nem fogják megengedni, esélytelen.

Csütörtökön volt a megnyitó, kedden már tárgyaltam a Slovakia Ring vezetőségével. Nemsokkal később közösen forgattunk. Szóval nagyon sikeres volt az együttműködés. Élménynek sem volt utolsó, egész nap zenélni és gokartozni, venni a kanyarokat a zenészcsaládoddal karöltve. A videó is nagyon jól átadja azt az érzést, amit átéltünk aznap. A klip végének üzenete is van: noha Peter kicsúszott, mi megálltunk és együtt sétáltunk be a célba, mint egy csapat.

Mit szeretnél még elérni zenei téren?

Mindenben lehet fejlődni, a zenére ez hatványozottan igaz. Éppen ezért elégedettség egy zenész számára nincs. Ha napi négy órát gyakorolsz, akkor gyakorolhattál volna ötöt is. Ennek tudatában értelmezem a kérdésed.

Jelen pillanatban zenészként, zenekar tagjaként, menedzserként mindent szeretnék kihozni ebből a formációból. Biztos vagyok abban, hogy mindig van hova fejlődnünk zenészként és karrierépítés szintjén is.

Mit jelent a gyakorlatban, hogy nem csak billentyűs, hanem menedzser is vagy?

Mindig is szerettem a zene világán belül szervezkedni, sürögni-forogni. A munkám abból áll, hogy a zenekar koncertjeit lekötöm jó előre, terelgetem magunkat az úton, a legjobb tudásom szerint. A kapcsolati tőkémnek köszönhetően – melynek nagy része a zenei múltam hozadéka – hatékonyan el tudom látni ezt a feladatkört, sokszor más zenekaroknak is segíteni tudok, vagy épp a segítségüket tudom kérni egy-egy fellépés leszervezéséhez.

Ha például megkeres valamelyik város egy rendezvénnyel kapcsolatban, már automatikusan tudok neveket mondani a saját bandánkon túl is.

Létfontosságú a korrekt hozzáállás, hiszen, ha egyszer együtt dolgozol valakivel és jók a tapasztalatai, újra keresni fog. Idén az ipolybalogi Szent Korona Ünnep is teljes mértékben saját szervezés lett volna, tehát a szervezői tevékenységem egyre inkább túlmutat a zenekar menedzsmentjén. Azonban a járványhelyzet feje tetejére állított mindent mostanság. Szintén szerepet vállaltam volna a Palóc Világtalálkozó megszervezésben, illetve Ipolynyéken és Nagymegyeren is lettek volna rendezvények.

Visszatérve a menedzseri szerepkörhöz, ha jön egy új dal, annak is megtervezem a kiadását, ha koncertfelkérés van, egyeztetek a feltételekről, körülményekről és anyagiakról. Ha interjú, szereplés vagy együttműködés miatt keresik Petert, akkor egyből megadja a számomat és velem egyezkedhet az illető.

Tehát, ha vele szeretnék interjút, téged kell keresselek.

Pontosan így van. Ha megszereznéd a számát, akkor is hozzám irányítana. Vannak olyan tévhitek, hogy a menedzsert megkerülve gyorsabban, vagy könnyebben lehet egyeztetni, olcsóbb ajánlatot kapni, de ez nem így megy. Főleg, hogy a zenekar tagja is vagyok egyben, jóval szorosabb a kapcsolat. Hatalmas megtiszteltetés ez számomra, hogy Peter úgymond az addig felépített életét a kezembe adta – azt ne feledjük el, hogy a legismertebb számai még előttem jelentek meg. Hatalmas felelősség, hiszen mi csak ebből élünk. Nem az egyik napról a másikra történt, folyamatosan jutottunk el idáig, hogy gyakorlatilag mindent tudunk egymásról, és megbízunk egymásban.

A zenélésen és a szervezési feladatokon túl nincs más állásod?

Idestova 9 éve tanítok az ipolybalogi zeneiskolában, de ezt kizárólag csak a gyerekek és a növendékeim miatt csinálom. Ez inkább hivatás, szeretnék átadni valamit a tapasztalataimból a jövő nemzedékének. Viszont, hogy a kérdésre konkrétan válaszoljak: a zenekar és a koncertszervezés által keresem meg a betevő falatot.

Milyen hatással lehet a vírushelyzet a zenekar életére?

Ez a szakma azért húzta talán a legrövidebbet, mert az utolsók közt fog kullogni a normalitás visszaállítása során. Eszméletlen hatással van ránk, rám. Szervezőként az volt a feladatom az utolsó félévben, hogy a következő évünk rendben legyen. A kár nemcsak anyagi jellegű, hanem a befektetett rengeteg energia is odaveszni látszik, egy féléves munka ment a fiókba. Úgy kell elképzelni, hogy a szervezkedés okán a telefonom napi 4-5 óra beszélgetési időt rögzít.

Külön szívfájdalom, hogy az idei év már a jó előre leszervezett események alapján is különösen jónak ígérkezett, és ebbe még nem voltak belekalkulálva a hirtelen jövő, spontán felkérések. Maradjunk annyiban, hogy 48 koncertje törölve lett a bandának. Szervezői szemszögből pedig összesen 7 rendezvény maradt el, ami engem is érint. Abban még bízom, hogy a törlés gyakorlatban azt jelenti, hogy egy évvel tolódott minden, de erre nincs garancia.

Elsősorban azokat érinti ez, akiknek nincs egyéb bevételük. Sok zenész tanít is, vagy gitárt készít – ilyen esetben nagyon jó kiegészítés.

Mindenesetre azt mondom, inkább legyen a következő évünk már teljes egészében jó, mint elhülyéskedni a védekezést, aztán jövőre inni meg a levét ennek a helyzetnek.

A fotókért köszönet Kiss Kristófnak!

Címkék: Ipolynagyfalu, Peter Cmorik Band, zene