Politikai körkép a 2020. február 29-i parlamenti választás előtt

A 2020-as parlamenti választások sorsdöntőek lehetnek: Szlovákia fordulóponthoz érkezett. Az egyik forgatókönyv azt az eredményt hozhatja, hogy folytatódik a Smer uralma kiegészítve akár Harabin (Vlasť) vagy Drucker (Dobrá voľba) támogatásával, de egyesek  szerint a Kotlebáékkal való együttműködés sem elképzelhetetlen a Smer számára. A másik képlet a széleskörű jobboldalt hozná ki győztesnek. A felvidéki magyarok szempontjából az  a legfontosabb kérdés, hogy a külön utakra tévedt szlovákiai magyar politikum mennyire lesz sikeres és egyáltalán lesz-e magyar érdekképviselet.

A kormánykoalíciós pártok nem dőlhetnek hátra, ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy a következő választási ciklusban kormányt tudnak alakítani. Ha csak abból indulunk ki, hogy a Most-Híd pártot rendszerint parlamenten kívül mérik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a kormányoldal jócskán meggyengült. Amennyiben azt nézzük, hogy a Híd azért jutott ilyen válságba, mert a Smerrel és az SNS-szel szövetkezett, akkor bizony nehezen képzelhető el Bugár Béláék parlamenti szereplése. Ráadásul ők továbbra is kitartanak amellett, hogy ha kell, akkor még egyszer nekivágnának ennek a koalíciónak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a magyar egységes lista Bugárékon bukott meg. Az MKDSZ-szel együtt ők voltak azok, akik nem zárták ki a közös koalíciót a Smerrel. A magyar pártoknak pedig alapfeltétel, hogy a demokratikus jobboldallal képzeljék el az együttműködést. A Híd számára maradtak még nyitva kiskapuk. Előbb Tomáš Drucker pártján keresztül próbálkoztak megerősíteni jócskán megcsapzott jelöltlistájukat, ám miután Drucker elutasította őket végül egy újabb mikropárttal, a Šancával kötöttek szövetséget. Az előző választás óta elhagyta a pártot, vagy nem jelölteti újra magát a párt színeiben 2 miniszter (Lucia Žitnanská, Gál Gábor); 3 államtitkár (Pfundtner Edit, Ivan Švejna, Ondrejcsák Róbert); 7 parlamenti képviselő (František Šebej, Simon Zsolt, Peter Antal, Peter Kresák, Katarína Cséfalvayová, Martin Fedor, Vörös Péter).

A legerősebb kormánypárt számára az hozna sikert, ha kormányt tudnának alakítani. A kérdés viszont jogosan merül fel: vajon kivel? Pellegriniék nehéz helyzetben vannak. Hiába a 20% körüli támogatottság, az SNS 6-7%-a nem lenne elég a kormányalakításhoz, ezért van szükségük egy erősebb támogatóra. Mentőövet a szlovák szélsőjobbról tudnának kapni. Az újonnan alakult Harabín-párt hatalmon tudná tartani a Smert. A volt köztársasági elnök-jelölt komolyan gondolja a közéleti szereplést. Célja, hogy összefogja a nemzeti és hazafias blokkot, ezért szólította meg többek között Marián Kotlebáékat is, hogy megmentsék Szlovákiát a ,,nemzetellenes“ és korrupt pártoktól.

Az ellenzéki tábor ennél jóval összetettebb. A demokratikus ellenzéki oldal különböző érdekeltségű pártokból áll. A paletta nagyon széles, így nagy kompromisszumra lesz szükség ahhoz, hogy ezek a pártok kormányozni tudjanak. Nem egyszerű feladat, ugyanis a keresztény-konzervatív KDH és a progresszív-liberális PS-Spolu értékrendje távol áll egymástól, de a felek hajlandóak félretenni az ideológiai nézetkülönbségeket. Céljuk, hogy a jelenlegi kormányt leváltsák. A közös kormányzás már más lapra tartozik, egyelőre azért küzdenek az egyes pártok, hogy minél előkelőbb helyen végezzenek a 2020-as parlamenti voksoláson. Néhány párt számára a parlamenti 5%-os küszöb elérése a fő prioritás. A felmérések szerint a legelőnyösebb pozícióból a PS-Spolu pártkoalíció várhatja a választásokat. A közvéleménykutató cégek az ellenzéki oldalon a progresszíveket tartják a legesélyesebbnek. Ugyanakkor ne feledjük Andrej Kiska pártját sem. A Za Ľudí elnevezésű szubjektum is lehet befutó ezen az oldalon. Az ellenzék előnyösebb helyzetből várja a választásokat, ugyanis ők nem érintettek a korrupciós ügyekben, mint a kormányoldal, a túl sok szereplő miatt azonban könnyen káosz vagy kisebbségi kormányzás következhet. Az sem zárható ki, hogy a voksolás után kialakult helyzet miatt új választásokat kell kiírni. Jelenleg több mint 10 párt esetében mérnek olyan adatokat, melyek alapján parlamenti mandátumot szerezhetnek. Ráadásul ezeken a pártokon belül további mikropártok is rejtőznek, melyek csak fokozhatják ezt az instabilitást.

A felvidéki magyar politika ismét külön utakon vág neki a parlamenti választásoknak, az egység nem jött létre. Az MKP, az Öszefogás és a Magyar Fórum azok a pártok, amelyek két célt tűztek ki maguknak: az egységes magyar képviselet megteremtését és a regnáló kormány leváltását. A Magyar Közösségi Összefogás egy választási pártként vág neki a parlamenti választásoknak. Az 5%-os parlamenti küszöböt nehéz lesz elérniük, a sikerért alaposan meg kell dolgozniuk. Azonban a kialakult helyzet miatt csak ilyen módon valósulhatott meg a magyar pártok közötti együttműködés. A Híd elvágta magát a magyar egységtől azzal, hogy nem volt hajlandó kimondani, hogy a Smerrel és Kotlebáékkal nem lépnek kormányra, így jóformán csak magukra számíthatnak. Ebből kifolyólag a szélesebb körű szövetségi rendszert kialakító MKP nagyobb eséllyel vág neki a kampánynak, mint a botrányoktól megtépázott és meghatározó arcai által otthagyott Híd.

Hogy mindebből mi alakul ki a február végi választáson, azt még a legbátrabb elemzők sem merik boncolgatni. Egy biztos, nagyon dinamikus és változatos kampánynak nézünk elébe. A szinte átláthatatlan politikai szereplőgárda pedig hasonlóan kusza parlamentet fog eredményezni, melyet vélhetően nem a kiszámíthatóság, stabilitás és megbízhatóság jellemez majd.

Hajtman Gábor, Csonka Ákos