István király korokat átívelő bölcsessége követendő példa lehet a ma emberének is

Augusztus 20. I. (Szent) István király, a keresztény magyar állam megalapítójának ünnepe. A történelemből tudjuk, hogy az államalapítás valójában egy hosszú folyamat volt, amihez pontos dátumként 1000 szilveszterét vagy 1001 január 1-jét kötik. Az augusztus 20-i dátum valójában István király 1083-ban történő szentté avatásának dátuma. István király 1038. augusztus 15-én halt meg közel 70 éves korában. Pontos életkorát nem tudjuk, mert több adatot is ismerünk születési évszámként. Születésének helye sem biztos, egyes források szerint Esztergomban, mások szerint apja, Géza fejedelem palotájában, Székesfehérvárott született. Édesanyja Sarolt, az erdélyi Gyulák sarja. Születésekor még a pogány eredetű Vajk nevet kapta, megkeresztelése után vette fel az István nevet. A Magyar Királyság megalapításával Európa és Magyarország egyik legtekintélyesebb uralkodócsaládjának, az Árpád-háznak az első uralkodója lett.

István király mély nyomot hagyott maga után egy évezred távlatából szemlélve is a magyar történelemben, a magyarok emlékezetében. Élete, uralkodása, határozott (mégis szerény) győzni akarása, megpróbáltatásai, vívódásai, veszteségei, döntéseinek helyessége miatti önmarcangolása, ott maradt a mai kor magyar emberének zsigereiben is. Ott van a gyakori magyar „borulátó” gondolkodásmódban, hiszen nehéz döntést kellett meghoznia akkor, amikor saját vére ellen harcolt népe fennmaradása érdekében.

Kevés az olyan király, akiről rockoperát írnak modern rockzenét játszó művészek egy elnyomó diktatórikus rendszerben. A rockopera szerzői nem egy lázadó fiatalt választottak főszereplőnek, hanem egy magában vívódó, népének szabadságot és biztonságot nyújtani igyekvő, szentté avatott királyt. Hogy miért?

Mert korokat átívelő bölcsessége követendő példa lehet a ma emberének is.

Ő volt, aki megmutatta népének, hogy a fennmaradásért, sajnos áldozatok árán, de tenni kell. Ő volt, aki alkalmazkodott az újhoz, megtartva a régit, a hagyományokat is. Ő volt az, aki nem hitt teljesen önmagában, mégis egy nép vezetésére alkalmas volt. Ő volt az, aki megalapított Európa közepén egy országot, ami bár megtépázva, igazságtalanul felszabdalva, de a mai napig fennmaradt önálló országként egy szabad nemzetnek, és nem csak egy lábjegyzet maradt a könyv szélén, mint a hunok vagy az avarok, akik eltűntek a népek süllyesztőjében.

I.Szent István király példakép napjainkban is. Hiszen tőle láthattuk, hogyan kell egy nemzetet összetartani, megtartani szabadságát és egyben függetlenségét, más kívülről ránehezedett nyomás hatásától függetlenül is. Példát vehetünk róla, hogy ki kell tartanunk és büszkén kell vállalnunk nemzetünket, nemzetiségünket, vallásunkat, történelmünket, értékrendünket, s ha így teszünk, ez másokból is tiszteletet fog kiváltani.  I. Szent István megtanította nekünk, hogy a fejlődés és előrelépés érdekében alkalmazkodnunk is kell, de nem a meghunyászkodás árán: meg kell védenünk értékeinket, megőrizni hagyományainkat, kultúránkat, anyanyelvünket, mert ez erősíti és tartja egyben a népet. Gyerekeinknek, utódainknak ezeket tovább kell adni és arra tanítani őket, hogy a múltból tanulva építhetnek egy új, hagyományos értékeken alapuló gazdag jövőt.

Ezért „nagybetűs” szent ünnep augusztus 20. minden magyar ember számára. Az ünnep méltóságteljes megélését kívánom minden magyarnak, bárhol is éljen a Nagyvilágban!

Címkék: államalapítás, nemzeti ünnep, Szent István