A zselízi hölgy tehetsége már fiatalon megmutatkozott, ám korábban még nem a szakácsművészetben csillogtatta tudását, hanem a fociban.
Korábban a zselízi utánpótláscsapatokban fejlődött, majd 12 évesen lépett szintet, amikor az 1. ligás ipolysági Lady Teamhez igazolt, fél szezonnal később pedig az egyik legjobb szlovákiai női focicsapathoz, a Vágsellyéhez került, ahol bajnok is lett. Innen vezetett az útja Budapestre, ahol a legendás Ferencváros igazolta, sőt a válogatottba is behívót kapott.
Profi labdarúgó pályafutásától mégis el kellett köszönnie, mert több sérülés is közbejött, ami teljességgel ellehetetlenítette a rendszeres, profi sportolói létformát. Ekkor, 15 évesen váltott szakmát és egy éles váltással a gasztronómia felé vette az irányt. Budapesten maradt, ahol beiratkozott a Szamos Mátyás Szakgimnázium és Szakközépiskolába. Itt 2018-ban szerzett mesterszakács oklevelet.
Olyan neves helyeken végezte a szakmai gyakorlatait, mint a Mák Bistro, a Michelin-csillagos Borkonyha (Magyarországon csak hat ilyen minősítésű étterem működik, Szlovákiában egy se). Az iskola elvégzése után utóbbinál állandó alkalmazásba is felvették, a foci béli válogatottság után bekerült a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Válogatottba is. Jelenleg a Port Bistro & Cafe, Budapest séfje.
A zselízi lány elkezdett a gasztrokultúrával versenyszerűen is foglalkozni. 2018-ban a Bocuse d’Or magyarországi döntőjén commisként vett részt, sőt el is hódította a legjobb commis díjat. (A commis gyakorlatilag a féf segítőjét jelenti. Általában páros versenyeken van ilyen, ahol a segítők viszonylag fiatalok.)
De szerepelt a Chaine de Rottiseurs versenyeken is, ahol a legjobb konyhai munkaszervezésért járó díjat nyerte el, illetve részt vett a budapesti EuroSkills versenyen.
A leírások szerint precíz konyhai stílussal rendelkezik, munkáját tekintve aprólékos és maximalista, és nem fél a merész ízek és ízpárosításoktól. Gasztronómiai műveit a lágy állományok, letisztult technológiák jellemzik, igazi nőies stílusjegyekkel. Igyekszik mindig fejleszteni, a technológiákon csiszolni.
“Az utolsó műtétem után mikor tudatosult bennem, hogy soha többé nem leszek focista, ezért nagyon sokat gondolkodtam, hogy mi legyen tovább. Addig mindig csak egy dolog volt fontos az életemben, mindig csak egy célt követtem: ez volt a foci. A tanulás és minden egyéb másodlagos volt. Természetesen most már máshogyan látom, de ott akkor nagyon nehéz helyzetben voltam. Így hazaköltöztem Zselízre és úgy döntöttem, a budapesti iskolákhoz már nagyon le vagyok maradva, inkább befejezem otthon a 9. osztályt. Amikor hazajöttem és lábadoztam a műtét után, nem nagyon járt más a fejemben, csak a jövőm. Az első pár hónap nagyon nehéz volt. Anyukámat ekkor vesztettem el, így 14 évesen ott álltam szakma, célok nélkül és ahányszor csak a lábamra néztem és megláttam a heget, összeszorult a gyomrom. Idővel persze enyhült és a szakácskodás nagyon sok mindenben segített. Új célokat adott és nagyon sok új lehetőséget. Egyszer a napi szokásos rutinom mellett, ami akkoriban a TV-nézés volt, ment valami szakácsműsor, melynek hatására nekem bevillant, hogy szakács leszek. Attól a perctől kezdve hajthatatlan voltam és végül sikerült találnom egy iskolát. Kitartó munkával és alázattal végül az osztály legjobb tanulója lettem és a gyakorlatokon is nagyon jól tudtam teljesíteni”
– meséli a fiatal hölgy.
Majd kitér arra is, hogy miként került a gasztrokultúra versenyélbolyába:
“Egyszer felhívott Volenter séf és megkérdezte, szeretnék-e commis lenni az egyik nemzetközi versenyen, illetve volna-e kedvem a nemzeti válogatottal részt venni az olimpián. Nem volt kérdéses, hogy vállalom-e a felkéréseket, ez hatalmas megtiszteltetés. 2018-ban a Sirha Budapest nemzetközi élelmiszeripari és HoReCa szakkiállítás keretén belül került megrendezésre a Bocuse d’Or magyarországi döntője, ami a világ legrangosabb szakácsversenyének számít. Ezen a verseny legjobb commisjának választottak meg, és a csapatunk az előkelő második lett, illetve elnyertük a legjobb csapatmunka és a legjobb hústányér díjat is. A kóstoló zsűrit olyan szaktekintélyek alkották, mint például az olasz Enrico Crippa, a világhírű, három Michelin-csillagos Piazza Duomo-étterem tulaja.“
“Ugyanúgy 2018-ban volt Budapesten a fiatal szakemberek Európa-bajnoksága, ahova a selejtezőkörből a négy továbbjutó versenyző közül az első helyről jutottam be a döntőbe, itt pedig ugyancsak a legjobbnak bizonyultam szakács kategóriában. Szerepeltem továbbá a Jeunes Chefs Rôtisseurs nevű szakácsverseny nemzeti válogatóján is, itt a legjobb konyhai munka díjat sikerült elnyernem. Legutóbb pedig Stuttgartban voltunk a válogatottal. Innen egy-egy bronzérmet hoztunk a hideg-, illetve a melegtányér-munkáért”
– magyarázza lelkesen a gasztrokultúra szakmai részeit.
„Nagy kihívás ennyi napon keresztül, több ezer ember előtt élesben versenyezni és mindig a maximumot nyújtani. Célom, hogy mindenben a tökéletességre törekedjek szakmailag, emberileg egyaránt. A versenyzés számomra lételem, éppen ezért hatalmas megtiszteltetésnek érzem, hogy a Magyar Nemzeti Válogatott csapattagja lehetek. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez valaha megvalósul, épp ezért mindent a legjobb tudásom szerint teszek a siker érdekében, ugyanis hatalmas lehetőségnek tartom, hogy ilyen világversenyeken egyáltalán szerepelhetek, az pedig külön büszkeséggel tölt el, hogy ezzel gyakorlatilag szülővárosomat, Zselízt is képviselhetem”
– zárja beszámolóját.
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok