Hirdetés

Hirdetés

Havilapunk szeptemberi számában részleteket közöltünk egy páratlan személlyel, Dulai Ferenc nyugdíjas tanárral készült beszélgetésből. Az interjú teljes szövegét folytatásokban olvashatják hírportálunkon. Íme az hatodik rész!

Hogyan emlékezel vissza a középiskolai évekre?

Akkor még párhuzamos osztályok voltak a Zselízi Általános Műveltséget Nyújtó Középiskolában. A két osztályban összesen 47 tanuló kezdte meg tanulmányait. Betanultunk egy esztrádműsort, azzal léptünk föl több alkalommal Zselízen, de vidéken is. Így kerültünk Kisorosziba is. A szentendrei sziget északi csücskében fekvő településre csónakkal vittek át minket a Dunán.

A tanárok közül Zábrenszky Imre és Mácsady János kísért el. Életemben akkor voltam először külföldön. Mindegyikünket egy-egy ottani család szállásolt el, én egy péknél laktam, aki a sportklub vezetője volt. A vacsoránál szóba került a foci. A házigazda rákérdezett, hogy tud-e valaki közülünk focizni. Megbeszéltük, hogy vagyunk hárman, akik nagyjából egyforma szinten játszott. Jómagam, Gergely Béla és Málaszky Ernő (az utóbbi később a pozsonyi Slovanban is szerephez jutott – a szerző megj.). Másnap a kultúrházi fellépés előtt lementünk a focipályára gyakorolni, aztán oldalra hívtak bennünket, s érdeklődtek, volna-e kedvünk kisegíteni őket a következő napon.

Szentendrén játszott a kisoroszi alakulat az ottani katonacsapattal bajnokit. Természetesen nem legálisan játszanánk, hanem álnév alatt. Beleegyeztünk a meccs előtt betanultuk a szükséges adatokat: születésnap, lakhely, s beöltöztünk. A végeredmény 3:3 lett, a vezetők örömükben azt sem tudták, mit tegyenek, hiszen a korábbi meccseiket sorra 5-6 góllal elveszítették. A színjátszó csoport tagjai utaztak haza, mi hárman a vezetőkkel együtt Budapestre mentünk a Paksi csárdába. Asztalhoz ültünk, szó szót követett, mígnem a pincér rájött, hogy mi Csehszlovákiából vagyunk. Azonnal hozta az állványocskán függő csehszlovák zászlót. A mellettünk levő asztalnál egy idősebb házaspár ült, felfigyeltek a zászlóra, de arra is, hogy mindnyájan magyarul beszélünk. Valami kimaradhatott a történelem könyvükből, mert kis idő múlva halkan megkérdezték: maguk magyarok?

A következő tanévben a Pál utcai fiúk színdarabot készültünk betanulni. Megkaptuk a szereposztást, a szöveget otthon kellett megtanulnunk, aztán kezdődtek az olvasópróbák. A tőlünk egy évvel idősebb Romada Csabával és Gyürky Sanyival ebédszünetben megvásároltuk tíz fillérenként az egy-egy szál Detva cigarettát, s mentünk a parkba. A patak jobb partján, nem messze a hídtól állt egy hatalmas, odvas platánfa, abba bújtunk el. A fa törzsének tetején levő lyuk ilyenkor kéményként füstölt. Dudich Sanyi bácsi, aki akkor igazgató helyettes volt, ebédre haza járt, de előtte gyakran benézett a parkba. Odúkat és madáretetőket rakott szét korábban, azokat figyelte. Persze minket is kilesett. Az elfogyasztott ebéd után elballagott még hozzánk és anyámnak elmondta, mit tapasztalt a parkban. Délután még volt két óránk, minket egyenként behívott az irodájába, és úgy elvert, mint köszörűs a majmát. A szerepeket elvette tőlünk, s hazaküldött. Otthon anyám nem kérdezett semmit, de amikor apánk hazatért, jött a feketeleves.

Az utolsó tanévben a CSEMADOK-kal karöltve Móricz Zsigmond Úri muriját tanultuk be. Több mint ötven személy szerepelt a darabban. Én voltam Hulla János, akinek a színpadon ennie és borozgatnia is kellett. Kacsacombot ettem, de ha nem tudott senki sem beszerezni, akkor a helyi hentes, Boďa Jani bácsi szalámiból készített imitációt. Evés után a vászontáskámból vettem elő a borosüveget, mire a társaim megrökönyödve kérdezték: Hulla, neked még borod is van? Félvállról feleltem: az asszony dugta bele, s mutattam a táskát. Ezt a színdarabot Zselízen többször is bemutattuk, majd a környékbeli falvak kerültek sorra. Végül eljutottunk a komáromi országos verseny döntőjébe is, ahonnan értékes díjakkal tértünk haza.

A gimnáziumi tanulmányévek alatt volt munkára való nevelésünk is. A helyi traktorállomásra jártunk dolgozni. Gépek szétszerelése, alkatrészek és tartozékok mosása, szerszámok kézbe adása volt a feladatunk.

Aztán következett az érettségi.

1965-ben kihurcolkodtam a nyári konyhába, mert nekifogtam a felkészüléshez. Négy tantárgyból vizsgáztunk: magyar nyelv és irodalom, szlovák nyelv és irodalom, matematika és egy választható tantárgy. Én földrajzból készültem. A magyar és a szlovák vizsgám nem a legjobban sikerült, ketteseket kaptam. A matematikát úgyszólván végig a tábla előtt serénykedve csináltam. Annyira ült a sinus, cosinus, tangens, cotangens, hogy teleírtam mind a négy részét a táblának, ám Hoffer vizsgabiztos úr megköszönte a feleletet, kimehettem a teremből és egyes lett a jutalmam.

Nem úgy a földrajz – nagyon kedveltem ezt a tantárgyat, csak a földtörténeti korokat és korszakokat szerettem volna elkerülni, s mit adott az ég, azt a tételt húztam ki. De azért kettesre kihoztam. A vizsgák után hétvégén tartottuk a bankettet, a kultúrházban a szülőkkel és a pedagógusokkal szórakoztunk, táncoltunk, énekeltünk, majdnem reggelig.


folytatjuk…


Fotók: Dulai Ferenc archívuma

Hozzászólok
Olvasta már?
2021.02.25.

Életem egy szép regény: főiskola (VII. rész)

Havilapunk szeptemberi számában részleteket közöltünk egy páratlan személlyel, Dulai Ferenc nyugdíjas tanárral készült beszélgetésből. Az interjú teljes szövegét…

2021.03.01.

Az egykori borüzem helyén bővülhet az ipari park Zselízen

Lebontották Zselízen az egykori borüzem romjait, aminek helyén az ipari park bővítését tervezi a területet megvásárló és rendező…

2021.03.01.

RE-NEWAL: Megosztott szolgáltatások létesítése az Alsó-Ipoly völgyében

A projekt fő célkitűzése olyan megosztott szolgáltatások létrehozása, amelyek az Alsó-Ipoly völgyében jelenleg is meglévő, illetve a RE-START…

2021.02.27.

Kezdhetünk egy újabb évadot?

Azt megállapítani, hogy 2020 nem feltétlenül volt az esküvők éve, nem nehéz – 2020 nagyjából semmilyen társasági esemény…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb