2020. augusztus 6-án kerültek helyükre az oltármozaikok utolsó darabkái a nagytúri Magyarok Nagyasszonya és Tours-i Szent Márton templomban. A helyiek idestova 76 évig vártak egy saját templomra, persze különböző kényszermegoldások mindig akadtak. Az építkezést vezető Nagy János felsőtúri plébános mesélte el a REflex24-nek az 1938-ban kezdődő történetet…
A ‘38-as nagy árvízzel kezdődött a nagytúriak kálváriája. A Korpona folyó áradása a földdel tette egyenlővé az akkori templomot. Utána sok idő telt el mindenféle reménysugár nélkül, az akkoriban bevezetett rendszer nem kedvezett az Anyaszentegyháznak, pláne nem a templomépítő szándéknak. Abban az időben tevékenykedett Mészáros Árpád esperes-plébános, aki ugyanazon a helyen szerette volna felépíteni az új templomot, ahol most is áll. A kommunista rezsim természetesen nem tette lehetővé, így más megoldást kellett találnia. Egy L alakú lakóházból kiszedette a közfalakat, ily módon alakítva imaházzá azt. Csupán ezért a lépésért, büntetésből áthelyeztette őt Ipolyhídvégre “pártunk és kormányunk”.
Az enyhülés idején, Dubček alatt a község jólelkű fejének hála az MNV-n (Miestny národný výbor) is eltűrték volna az új templom megépítését, ám – Nagy János számára ismeretlen okokból kifolyólag – akkor sem öltött formát a helyiek akarata. Ez követően sokáig nem volt írásos nyoma a templomépítés ügyében megtett lépéseknek, de a lelkiatyák mindig is bátorították a helyieket, nem engedték, hogy feladják a reményt.
“Közvetlen elődöm, Dr. Karaffa János plébános úr levelezéséből kiderült, hogy felvette a kapcsolatot a püspökséggel az új templom ügyében. Mire azonban konkrét intézkedések történhettek volna, ő is elkerült innen. Azt viszont, hogy a falusiak mennyire támogatják a templomépítés ötletét, illetve, hogy mennyiben tudnának hozzájárulni anyagi téren, sikerült fölmérnie. Ezen a ponton vezényelt ide Isten gondviselése”
– emlékezik vissza Nagy János.
Fontos tudatosítani, hogy Nagytúr két részből áll: Kistúr és Középtúr. Amikor a templomépítő plébános oda került, a kistúriak még a Somogyiak egykori kastélyába jártak szentmisére. A tulajdonos ultimátumot adott, mert az ingatlan felhasználásával kapcsolatban más tervei voltak. Új helyszínt kellett találni. Ugyanekkor a középtúriak a fentebb is említett imaházba jártak, számukra nem volt különösebben égető kérdés az új templom ügye.
Tehát a kistúriak bajba kerültek. Az imaházba való átcsoportosítás szóba sem jöhetett, mert be sem fértek volna. Legfeljebb 100 ember tartózkodhatott ott a szentmisék során. Működésének megkezdésétől kapta Nagy János a szóbeli kéréseket a bajbajutott hívektől: építsünk legalább egy kis templomocskát!
“Ha templomot építünk, akkor az nem kis templomocska lesz, hanem az egész közösség részére”
– válaszolta a plébános.
A nagytúriak eleinte szkeptikusan álltak az ügyhöz, mondván: van imaházunk. Hónapokon át ment az egyezkedés, a vasárnapi miséken egy helyütt A-t mondtak a hívek, más helyütt B-t. A helyzet úgy oldódott meg, hogy a szószólók autóba ültek és a plébános vezetésével felkeresték az ország újonnan épült templomait. A szebbnél szebb példákat látva mindenki fellelkesült, ám a legfrappánsabb pontos lemásolásáról, mely a kiscetényi templom volt, lebeszélte a közösséget az ácsmester. Azt mondta: ugyanilyen templomot ne építsünk, mert túlságosan nehéz és igényes munka volna.
Végül az alapok mégis a Nyitra melletti település templomától kerültek átvételre, sőt, ha a két fotót összehasonlítjuk, láthatjuk: nem csak az alapok szintjén van jelen a hasonlóság.
A tervezőnő is ugyanaz, ám sok mindent át kellett alakítani az eredeti terveken, hogy még tökéletesebb legyen – Czibula József, Ipolysági mérnök segítségével sikerült, aki végig vezette az építkezést.
A templom 2011. augusztus 20-a és 2014. augusztus 20-a közt felépült, három év leforgása alatt. A falubeliek és a jólelkű emberek rengeteget segédkeztek, adakoztak. Komoly összeggel járult hozzá a községháza is, mellyel együtt nagyjából negyedmillió euró gyűlt össze a helybéliek adományaival. A templomhoz szükséges építőanyagok költsége 700 000 euró volt.
Nagy János működésének előző állomásáról, a Csallóközből is sokan eljöttek Isten nevében segíteni. Heteket töltöttek Nagytúron, ahol a helyiek biztosították az elszállásolásukat és az étkeztetésüket. Hasonló módon, a templomépítő plébános működésének korábbi állomásairól is jöttek segédkezni a hívek: többek közt a Garam mentéről, Lukanényéről, Bátorfaluról, Apátújfaluról és Leszenyéről.
Minden kétkezi munka Isten nevében lett elvégezve, kivéve azok a komoly szakértelmet igénylő nehéz feladatok, ahol nem volt más választás. Ilyen volt a tetőszerkezet, ahol óriási fesztávolságok voltak, 23 tonna vas lett beépítve, míg az alapba 16 tonna. Ez utóbbi munkát Szuchetka János vállalkozó szintén Istven nevében végezte, az egyéb kőműves teendőkkel együtt. Pásztor János és a többiek, akik ott voltak, állandóan tevékenykedtek három éven át. Voltak, akik már el is hunytak azóta, úgy férfiak, mint nők. 60-70-80 éves asszonyok is éjt nappallá téve dolgoztak, a szigetelés nekik hála készült el, ugyanis a férfiakra más feladatok hárultak. Ebből is látszik, hogy mennyire akarták ezt a templomot.
“Hála és tisztelet Szomolai mérnök úrnak a Csallóközből, aki nehéz gépei segítségével szakszerűen kialakította a parkalórendszert, sőt még a községháza részére is lehengerelte, amit kellett”
– idézi fel a plébános a számtalan jótétlélek egyikét.
Három év után már állt az épület, az viszont még nem volt eldöntve, hogyan legyen kialakítva a szentély. A mai kor templomaiba nem igazán illenek a hagyományos oltárfestmények. Egyesek a fából faragott Szent Márton szobrot támogatták, ám ez tájidegen megoldás lett volna. Erre a vidékre nem jellemző az ilyesmi, valójában egy másik nép kultúrája.
“Miután megszületett a döntés a mozaik mellett, felkerestünk több művészt is. Egy ukránt és egy Kelet-Szlovákiában élő szerzetest is, ám az elképzeléseink felvázolása után azt láttuk, hogy nem tudnak elmozdulni a holtpontról. A kihívás valóban bonyolult volt: egyszerre kellett megjeleníteni a Magyarok Nagyasszonyát és Tours-i Szent Mártont. A kistúriak kb. 20-25 éve a Magyarok Nagyasszonyát választották védőszentnek, a középtúriaknak és a községnek általában véve évszázadok óta, talán az Árpád-kortól, adott volt Szent Márton. Mindkét fél ragaszkodott a sajátjához, így lett két védőszentje a templomnak…”
A Római Katolikus Egyház tanítása alapján a Szűzanyát a tisztelet legfelsőbb foka illeti meg, ún. hiperdúlia – ebből következik a templom elnevezésében szereplő szentek sorrendje.
Mielőtt Marko Ivan Rupnik jezsuita képzőművész felkérése mellett döntöttek volna a nagytúriak, felkeresték a Szentatya szakrális kultúrát illető szakemberének több alkotását is. Végül Nagy János személyesen kereste fel a művészt Budapesten, ahol éppen egy mozaikkompozíción dolgozott. Fontos tudatosítani, hogy világszerte vannak megbízásai, nem tud elvállalni minden felkérést. Miután megnézte a digitális képeket a nagytúriak templomáról, csak egyet kérdezett: hogy épült fel a templom?
“A népnek a két kezével, mondottam neki. Nagyon szerették volna, hogy felépüljön – adakozásból, megrendíthetetlen elszántsággal, komoly áldozatok árán. Hozzájárult a papok nagyrésze, jószándékú emberek, Csallóköztől kezdve Magyarországon át, Dél-Szlovákiából is. A Szlovák államtól hiába kértünk pénzt, a magyar Ember Erőforrások Minisztériuma viszont adott, ahogy a Besztercebányai Püspökség is”
– válaszolta Nagy János.
Rupnik a választ hallva elvonult, imádkozott és elmélkedett. Amikor visszatért, a következőket mondta: ha a hívek annyira akarták ezt a templomot, és ennyi áldozatot hoztak, akkor én elválalom a szent mű elkészítését.
A megegyezés megszületett, mégis közel hét évet kellett arra várni, hogy a jezsuita képzőművész és csapata megérkezzen Nagytúrra. Ez alatt végig tartott a gyűjtés, és mindmáig tart – így lehet csak fedezni a mozaikkompozíció elkészítésének kiadásait. A vártnál így is korábban készül el a templom, mert Rupnik és csapata a koronavírus miatt el kellett halassza soron következő brazíliai feladatát. Ahelyett jöttek el augusztus elején Nagytúrra.
74 négyzetméter a terület, ahova a mozaikdarabok kerültek. A két oldalsó oltár a terület egyharmada és egyharmada, a legerősebb harmad pedig középen, a szentélyben kapott helyet. Baloldalon a Szentcsalád karácsonyi története elevenedik meg rendhagyó módon: a főszereplőket előtérbe helyezve, nem az akol mélyére rejtve. Jobboldalt Jézus Krisztus, a főpap látható, miseruhában. Középen többek közt megjelenik a templom két védőszentje, illetve Jézus. A kompozíció az eszkatológiát, azaz Jézus állandó második eljövetelét hivatott ábrázolni.
A 16 főből álló művészcsapat augusztus 1-től augusztus 6-ig dolgozott a mozaikkompozíción.
“Mindenkinek hála a sok imádságért, a sok munkáért, a sok pénzért. A Jóisten bőségesen jutalmazzon meg mindenkit, aki segédkezett, és még most is, az utolsó percekig segít, hogy a kiadásokat fedezni tudjuk”
– zárja a nagytúri templomépítés történetét Nagy János plébános.
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok