A lecsó a magyar ételklasszikusok közé tartozik. Nem véletlen, hiszen nagyon ízletes egytálételről van szó, aminek alapváltozata három alapanyagból elkészíthető: hagyma, paprika, paradicsom. Annak ellenére, hogy a legegyszerűbb változata is igen ízletes, rengeteg variációja ismert a magyar gasztronómiában. A különböző lecsók felsorolása szinte vetekszik Gombóc Artúr „klasszikus csokoládé-felsorolásával”, elég csak megemlítenünk a kolbászos, a csípős, a tejfölös, a szalonnás, a virslis, a tojásos, a rizses, a krumplis, a tarhonyás, a gombás, a babos vagy a zöldbabos lecsót. A nyárvégi befőzések listájáról sem hiányozhat, hiszen télen egy lecsós hús felidézi egy ebéd erejéig a nyár ízeit.
A különböző nemzetek konyháiban is megjelennek más-más változatok. Az erdélyi zakuszka például padlizsánnal, fűszerekkel készül, a bolgárok feta sajttal készítik, a görögöké tepsiben sül cukkinival, padlizsánnal és olívaolajjal, a francia ratatouille-be gomba is kerül.
Mivel a klasszikus magyar ételek közé soroljuk, azt gondolnánk, hogy az étel eredetét is a régmúltban kell keresnünk. Ez azért sem helytálló, mivel a paprika és a paradicsom csak Amerika felfedezése után került török közvetítéssel Magyarországra. A lecsó elődje a bolgárkertészek megtelepedésével került a magyar konyhába az 1870-es években.
A lecsó megnevezés a ’30-as évekig nem volt ismert, először mint diósjenői tájszó jelenik meg a köztudatban.
Diósjenő egy észak-magyarországi falucska a Börzsöny lábánál. Ki gondolta volna, hogy egyes szakértők szerint a ”jeneiek” ezt a szót az onnét alig 20 kilométerre, a mai Szlovákia területén található Kistompa (Tupá) szlovák ajkú lakossága által használt všeličo (vegyes, mindenféle) kifejezésből vették át, formálták saját nyelvükhöz valónak.
A klasszikus lecsó összetevőinek aránya és elkészítése a következő:
egy rész hagyma, két rész paradicsom, négy rész paprika.
A paradicsomot cikkekre, a paprikát csíkokra vagy karikára vágom, a hagymát felkockázom. A paradicsomokat meg is lehet hámozni, ami forró vízbe való pár perces áztatás után gyorsan megy, és a „felpödrődött” paradicsomhéj nem csúnyítja az ételünket. A hagymát zsíron megpirítom, hozzáadom a paprikát, és azt „szottyadásig” párolom. Ezután jön rá a paradicsom. Kevergetve, kis időre lefedve, készre főzöm. Pici sóval ízesítem. Friss, puha kenyérrel a legfinomabb!
Elkészíteni is élvezetes, de elfogyasztani még jobb!
A képek a szerző felvételei.
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok