A magyar lecsó, avagy a kistompai „všeličo”

A lecsó a magyar ételklasszikusok közé tartozik. Nem véletlen, hiszen nagyon ízletes egytálételről van szó, aminek alapváltozata három alapanyagból elkészíthető: hagyma, paprika, paradicsom. Annak ellenére, hogy a legegyszerűbb változata is igen ízletes, rengeteg variációja ismert a magyar gasztronómiában. A különböző lecsók felsorolása szinte vetekszik Gombóc Artúr „klasszikus csokoládé-felsorolásával”, elég csak megemlítenünk a kolbászos, a csípős, a tejfölös, a szalonnás, a virslis, a tojásos, a rizses, a krumplis, a tarhonyás, a gombás, a babos vagy a zöldbabos lecsót. A nyárvégi befőzések listájáról sem hiányozhat, hiszen télen egy lecsós hús felidézi egy ebéd erejéig a nyár ízeit.

A különböző nemzetek konyháiban is megjelennek más-más változatok. Az erdélyi zakuszka például padlizsánnal, fűszerekkel készül, a bolgárok feta sajttal készítik, a görögöké tepsiben sül cukkinival, padlizsánnal és olívaolajjal, a francia ratatouille-be gomba is kerül.

Mivel a klasszikus magyar ételek közé soroljuk, azt gondolnánk, hogy az étel eredetét is a régmúltban kell keresnünk. Ez azért sem helytálló, mivel a paprika és a paradicsom csak Amerika felfedezése után került török közvetítéssel Magyarországra. A lecsó elődje a bolgárkertészek megtelepedésével került a magyar konyhába az 1870-es években.

A lecsó megnevezés a ’30-as évekig nem volt ismert, először mint diósjenői tájszó jelenik meg a köztudatban.

Diósjenő egy észak-magyarországi falucska a Börzsöny lábánál.  Ki gondolta volna, hogy egyes szakértők szerint  a ”jeneiek” ezt a szót az onnét alig 20 kilométerre, a mai Szlovákia területén található Kistompa (Tupá) szlovák ajkú lakossága által használt všeličo (vegyes, mindenféle) kifejezésből vették át, formálták saját nyelvükhöz valónak. 

A klasszikus lecsó összetevőinek aránya és elkészítése a következő:

egy rész hagyma, két rész paradicsom, négy rész paprika.

A paradicsomot cikkekre, a paprikát csíkokra vagy karikára vágom, a hagymát felkockázom. A paradicsomokat meg is lehet hámozni, ami forró vízbe való pár perces áztatás után gyorsan megy, és a „felpödrődött” paradicsomhéj nem csúnyítja az ételünket.  A hagymát zsíron megpirítom, hozzáadom a paprikát, és azt „szottyadásig” párolom. Ezután jön rá a paradicsom. Kevergetve, kis időre lefedve, készre főzöm. Pici sóval ízesítem. Friss, puha kenyérrel a legfinomabb!

Elkészíteni is élvezetes, de elfogyasztani még jobb!

A képek a szerző felvételei.

Címkék: egytálétel, Kistompa, klasszikus, lecsó, magyar konyha