Kaszásleves – avagy, mit ettek régen az aratók

Július 2-án, Sarlós Boldogasszony ünnepén kezdődött felmenőink életében az egyik legfontosabb nyári betakarítás, az aratás. Mint a nyári Mária-ünnep elnevezése is mutatja, az egyik aratási szerszám, amivel a nők dolgoztak, a sarló volt. Amint a kasza, mint aratószerszám, bevonult az aratásba, a férfiak munkája került előtérbe az aratás során, az asszonyok a kaszások „marokszedői” lettek. Ezzel egy időben került bele a kaszásleves az aratási étrendbe. Míg reggelire szalonna volt kenyérrel, hagymával és pálinkával, addig ebédre főtt étel járt az aratónak.

A kaszáslé az egyik legkorábban feljegyzett magyarországi recept, már a 16. században lejegyezték. Az első magyar nyomtatott szakácskönyv szerzője már 1695-ben leírta a receptjét, de még marhahúsból javasolja a készítését. Sok változata ismert, de mindenképp főtt húsétel volt, üdítő, savanyú lében, hogy frissítse és táplálja is a nagy melegben arató embert. Az akkori háziasszony egyik legfőbb gondja az volt, hogy aratásra is maradjon a télen füstölt disznóhúsból. Ezt főzték bele a levesbe, és a húst a levessel együtt fogyasztották, még nem volt a körítéssel gazdagított második fogás az étrendbe.  Ezért sokszor kétféle levest is vittek az aratóknak ebédre. A kaszáslevesbe krumpli is került, ecettel savanyították, tejföllel habarták. Harmadik fogásként tejbekását vittek a mezőre, ami akkoriban még az egyik legrangosabb édesség volt. Az ilyen összeállítású aratóebédre mondták, hogy egy egész lakodalom volt.

És most jön az érdekesség: az említett kaszásleves „csak” egy egyszerű savanyú burgonyaleves, amibe füstölt hús került. A mai ételekhez képest mennyire egyszerű, és régen mégis milyen nagy becsben tartották, legyen bármilyen egyszerű étel is. Mivel betöltötte funkcióját, táplált és hűsített, nem is vágytak másra. Ki is próbáltam, és a forró nyári napon bizony igen jól esett a családnak vacsorára.

     A kaszásleves hozzávalói: 20 dkg nyers füstölt sonka, vagy tetszés szerinti füstölt hús, 50 dkg burgonya, 2 dl tejföl, 1,5 evőkanál liszt, só, babérlevél, ecet, pár szem egész feketebors.

Elkészítése: felszeleteljük a sonkát, és egy kevés vízben, legalább fél óráig pároljuk, majd felkockázzuk, és zsírjára sütve pirítjuk. Feltesszük főni a megtisztított burgonyát (aki szereti, friss zöldbabot is rakhat hozzá), megsózzuk, beletesszük a babérlevet, borsot, hozzáöntjük a sonkalevet. Addig főzzük, míg a krumpli puha nem lesz. A tejfölt a liszttel simára keverjük, és a forrásban lévő leveshez lassan hozzáöntve behabarjuk. Beleszórjuk a pirított sonkakockákat és ízlés szerint ecettel savanyítjuk. Friss zöldfűszerrel ízesítve nagyon finom: kakukkfűvel, rozmaringgal, petrezselyemzölddel érdemes „megbolondítani” egy kicsit.

Érdems kipróbálni: gyors, egyszerű és finom!

Címkék: aratás, klasszikus, magyar konyha