Hirdetés

Hirdetés

2020. őszén foglaltuk össze az ipolysági premontrei kolostor történetét, akkor még abban a hitben, hogy a cikksorozat második részében azt járjuk majd körül, miért is olyan mostoha a sora az épületnek, aminek többek közt azt köszönhetjük, hogy Ipolyság város lett. Mint az nemrég kiderült, Zachar Pál és Orosz Örs munkájának hála megmenekülni látszik a kolostor – így a mostohasorsot feldolgozó második rész is okafogyottá vált. Helyette készítettünk egy interjút Zachar Pállal, amiből kiderül a viszontagságos időszak oka, a vásárlás háttere és a mi lett volna, ha? gondolatkísérletet is elvégezzük. Ráadásként közöljük a fotósorozatot, amelyet még kora-ősszel készítettünk Pálinkás Tibor múzeumigazgató segítségével – akkoriban még nem voltunk biztosak abban, nem utoljára fényképezi-e valaki az épületet belülről.  

Mióta foglalkozol aktívan a kolostor ügyével?

Mint gondolom minden ipolysági és környékbeli ember számára, számomra is egy ikonikus épület a premontrei kolostor. Amióta az eszemet tudom, romos állapotban volt, ugyan időről időre felröppentek hírek: lesz vele valami, aztán soha nem történt semmi. 2012 volt a fordulópont, amikor a rétsági Pál Csillának sikerült megvásárolnia a kolostor épületét a Rozsnyói egyházmegyétől. Csillával ekkor kerültem kapcsolatba, segítettem neki előkészíteni a dokumentumokat a Kulturális Minisztérium pályázataihoz, az egyik losonci restaurátorral tartottam a kapcsolatot ez ügyben, illetve az állami intézményekkel való kommunikáció során képviseltem őt, főként ugye a nyelvi akadályok leküzdése miatt volt erre szükség.

Sajnos amint kiderült a tény, hogy a nemzeti műemlék egy magyar állampolgár tulajdonában van, azonnal megszűnt az együttműködés a hivatalokkal.

Nagyon erős ellenállásba ütköztünk, egyre meghökkentőbb adminisztratív akadályokat gördítettek a tulajdonos útjába, már-már nevetséges – bár inkább szomorú – volt látni, hogyan próbálják ellehetetleníteni a tulajdonos igyekezetét.

Nagyon felháborítónak tartom ezt, mivel az egyház után végre jött egy olyan tulajdonos, aki nem kevés pénzt áldozott az épület megmentésére – projektek kidolgozására, kutatások előkészítésére – és az állam a ténykedésével inkább a műemlék tönkretételét támogatta mind tétlenségével, mind ellenállásával.

Egy idő után Csilla belefáradt a szélmalomharcba és úgy döntött, inkább eladja az épületet, hátha olyan tulajdonoshoz kerül, akit nem fog akadályozni az államigazgatás. Ekkor nagyon sok rossz szándékú ember, csalók és szélhámosok bukkant fel a színen, mindenféle spekulációk indultak be, ingatlanügynökségek trükköztek az épülettel.

Végtelenül bosszantott a helyzet, megmondom őszintén, féltettem a kolostort, hisz az épület gyakorlatilag Ipolyság bölcsője, az ott lévő kőfalak alapjainak lerakásával született meg a városunk 800 évvel ezelőtt.

Meséld el röviden a megvásárlás történetét, kérlek!

Orosz Örs barátomat és kollégámat talán nem kell bemutatni senkinek, széles körben ismert az értékmentő munkája Felvidéken. Még az egyetemi évek alatt, 2006-ban ismerkedtem meg vele, ő prágai egyetemista volt, én pozsonyi. Akkoriban több projekten is közösen dolgoztunk önkéntesként a Diákhálózatban. Az egyetemi évek után közéleti, politikai ügyekben is elkezdtünk együttműködni. Orosz Örs a Gombaszögi Nyári Tábor főszervezője, a tábor helyszínén található pálos monostor romjait a Sine Metu Polgári Társulás aktivistáival kezdte el feltárni – mára olyan állapotba hozták, hogy valódi turisztikai látványossággá vált. Nem titkolt szándéka, hogy Gömörben egy olyan turisztikai desztinációt hozzon létre, ami hasznos tud lenni az egész környék számára. A pálos monostor melletti kastélyépületek felújítására is elnyert a Sine Metu Polgári Társulás európai uniós forrásokat, már most rengeteg környékbeli alvállalkozót csatlakozott be a projektbe, a környékbeli látványosságok, szálláshelyek, kisvállalkozók, iparosok, kézművesek, iskolák mind, mind meg tudják találni a maguk kapcsolódási pontját így az egész környék számára hasznos tud lenni.

Mivel a gombaszögi monostor ügye már jó úton halad, Örs megszólított, hogy nem vágunk-e bele közösen az ipolysági premontrei kolostor megmentésébe. Egy pillanatig sem gondolkodtam a válaszon, egyből igent mondtam és bele is kezdtünk a munkába.

A szóban forgó területen két kolostor épülete is áll: a mindenki által jól ismert északi, romosabb épület lyukas tetővel, utoljára magtárként volt használva, illetve a déli, folyóhoz közelebb elterülő épület – kb. 300 éve építették a jezsuita szerzetesek, bár mára inkább néz ki egy szocialista építőipari műremeknek, mintsem kolostornak. Jó eséllyel vissza lehet majd állítani az utóbbi eredeti kinézetét is.

A magtár épületével kapcsolatban egyből megkerestük Pál Csillát, aki az első pillanattól kezdve partner volt és minden támogatást megadott ahhoz, hogy előre mozduljanak a terveink. Ezúton is szeretném megköszönni Csillának a bizalmát, támogatását és azt, hogy nem engedte át az épületet a habzó szájú, kapzsi ingatlanosoknak. Az alsó épület, ill. a magtár körüli telkek – ahol az eredeti, 800 éves kolostor romjai bújnak meg – a Rozsnyói egyházmegye tulajdonában volt. Ebből kifolyólag egy öt hónapnyi, intenzív és komplikált tárgyalássorozatot kellett lefolytatnunk, de végül is örülünk, hogy a Püspök úr és a Nagyprépost beállt az ügyünk mellé, lehetővé téve, hogy beinduljon ennek a páratlan műemléknek a megmentése.

Általában a negatív történelmi eseményekkel kapcsolatban szoktak eljátszani a kérdéssel: mi lett volna, ha…? Most szerencsére fordított a helyzet, de azért megkérdezem: mi lett volna, ha 2020 végére nem kerül a megfelelő kezekbe a kolostor?

Ahogy említettem, sok spekuláns és ingatlannepper számára volt érdekes a kolostor, persze nem a történelmi és szakrális értéke miatt, hanem inkább azért, mert ha egy kis rásegítéssel mondjuk összedőlt volna, a helyére egy fantasztikus beruházás keretében valami jól jövedelmező épületet lehetett volna felhúzni.

Mi meg majd nézegethettük volna régi képeslapokon, hogy milyen szép is volt valaha a város legősibb épülete. Egyébként a püspökségnél nem mi voltunk az egyetlen érdeklődők, de szerencsére számukra sem volt mindegy, milyen kézbe kerül az épület.

Noha friss még a dolog, a közösségi médiában láthattuk, hogy folyamatosan szorgoskodtok mind az épületek, mind a telek körül. Mi történt eddig?

Első lépésként kitakarítottuk a telket és az épületeket, hihetetlen mennyiségű szemetet szállíttattunk el, felkészítettük a terepet a kutatásra. Január folyamán egy geofizikus csapat georadarral végigmérte a teljes területet, udvart, épületeket, még a templom előtti teret is.

Ezzel párhuzamosan zajlik a kutatási munka az épület történelmével kapcsolatban, ill. megszólítottuk azokat a partnereket, akiknek a segítségével majd neki tudunk kezdeni a felújításnak, gondolok itt főleg a Műemlékvédelmi Hivatalra, régészekre, történészekre, helytörténeti kutatókra, erre szakosodott építészekre, múzeumokra és persze keressük a felújítás finanszírozásának legmegfelelőbb módját.

Bízunk benne, hogy leküzdjük a felmerülő akadályokat és az lesz a végeredmény, hogy visszaadjuk az ipolyságiaknak a város legősibb épületét – hirdethesse újra büszkén szeretett városunk dicső történetét és hozzájáruljon a város és az egész környék további fejlődéséhez.    

A cikkben közreadott fotók: Nászaly Gábor

A galériában a szerző fotói szerepelnek.

Címkék: , , ,

Hozzászólok
Olvasta már?
2021.02.25.

Életem egy szép regény: főiskola (VII. rész)

Havilapunk szeptemberi számában részleteket közöltünk egy páratlan személlyel, Dulai Ferenc nyugdíjas tanárral készült beszélgetésből. Az interjú teljes szövegét…

2021.03.01.

Az egykori borüzem helyén bővülhet az ipari park Zselízen

Lebontották Zselízen az egykori borüzem romjait, aminek helyén az ipari park bővítését tervezi a területet megvásárló és rendező…

2021.03.01.

RE-NEWAL: Megosztott szolgáltatások létesítése az Alsó-Ipoly völgyében

A projekt fő célkitűzése olyan megosztott szolgáltatások létrehozása, amelyek az Alsó-Ipoly völgyében jelenleg is meglévő, illetve a RE-START…

2021.02.27.

Kezdhetünk egy újabb évadot?

Azt megállapítani, hogy 2020 nem feltétlenül volt az esküvők éve, nem nehéz – 2020 nagyjából semmilyen társasági esemény…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb