Megéri eladósítani a várost egy tornateremért?

Március végén 6 napon  belül  háromszor hívta össze  a képviselő-testület  ülését  a  polgármester. Az ülések  nem valósultak meg, mert a testület  nem volt határozatképes, mivel  a képviselők  többsége koronavírusos  volt, vagy épp karanténban  kényszerült maradni.  Én magam sem tudtam ott lenni ezeken  az üléseken. Ha el tudtam volna menni a legutóbbi testületi ülésekre, akkor egyértelmű NEM-el szavaztam  volna arról a kérvényről, amit a leendő sportcsarnok finanszírozására készített elő a városháza.  Az egész tervet hibásnak, hiányosnak és kártékonynak tartom. A következőkben kifejtem, hogy miért.

Először is nem igaz, hogy ennek a kérvénynek köszönhetően a város ingyen kapna egy sportcsarnokot, sőt, a tervekben nem is sportcsarnok  szerepel, hanem egy tornaterem. Ráadásul egy olyan tornaterem, amely kisebb, mint a régi T-18-as, ill. rövidebb, mint egyes iskolai tornatermek a városban. Mindemellett az egész  projekt többszörösen túl van árazva.

A képviselőknek eredetileg egy 700 – 900 ezer eurós  sportcsarnok tervét mutatták be.  Ehhez képest a városháza most majdnem  2 500 000 euróért akarja megcsinálni a projektet, ami majdnem háromszoros ár.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a legutóbbi drasztikus adóemelésnek köszönhetően a városháza évente 500 000 euróval több pénzt szed be a lakosoktól és a helyi vállalkozóktól adók és illetékek formájában. Ennek ellenére  a polgármester egy több mint 1,2 milliós hitel felvételéhez kéri a testület jóváhagyását a tornaterem kivitelezéséhez. Azt is tudni kell, hogy ennek a hitelkérelemnek nincs meghatározva a felső határa, azaz a jelenlegi információk szerint ennél nagyobb összegű hitelt is igényelni lehet  a „sportcsarnokra”, mint 1,2 millió euró.

Az elmúlt 12 hónapban a polgármester összesen több mint 800 000 eurónyi hitelfelvételhez kért jóváhagyást a testülettől. Ehhez jönne hozzá most legkevesebb 1,2 millió euró, ami azt jelenti, hogy egy év alatt több mint 2 000 000 eurónyi hitelt akasztanának az ipolysági lakosok nyakába.

Hogy jobban el tudjuk képzelni: egy ipolysági   négytagú családnak ez 1120 € (+ kamatok) többletkiadást fog jelenteni ahhoz képest, mint amennyit most fizet be a városnak adók és illetékek formájában.

Tehát ha valaki azt állítja, hogy a város ingyen kapna egy sportcsarnokot, akkor az téved. Ez csupán egy átlagos, kisebb méretű tornaterem lenne , ráadásul 2 millió  eurónyi hitel vennénk a nyakunkba. Semmi sincs ingyen.

És hogy lehet-e ezt másképp csinálni? Természetesen, igen. Ha megnézzük, hogy más önkormányzatoknál hogyan építenek sportcsarnokot, akkor rengeteg jó példát látunk, csak kettőt ragadnék ki közülük:

• Van olyan önkormányzat, amely 3,75 millió  eurót szerzett be külső  forrásokból,  így nem kellett eladósítani a települést ,és nem kellett a lakosoknak nyögni az óriási hitelt.
• Van, ahol több mint 2,5 millió  eurót elköltöttek az építkezésre, viszont a következőket tartalmazza a projekt: 50 x 45 méteres  játéktér, jégpálya, kétsávos bowlingpálya, uszoda 25 méteres medencével, szauna, két squash pálya, asztalitenisz csarnok, háromszobás  szolgálati lakás  a gondnoknak, hotel részleg 20 fő részére  és egy 50 x 20 méteres műfüves edzőpálya. Hol van ehhez képest  az ipolysági tornaterem a maga szerény méreteivel?

Vallom, hogy Ipolyságnak szüksége van egy tisztességes  sportcsarnokra, hisz én magam terjesztettem be azt a javaslatot még öt évvel ezelőtt, ami alapján elindult ennek a projektnek a kidolgozása. A baj csak annyi, hogy a javaslatomban sport- és kulturális központ szerepelt, most pedig egy szerényebb méretű tornateremről zajlik az eszmecsere.

Ipolyság többet érdemel.

Zachar Pál, önkormányzati képviselő