A járványhelyzet csupa bizonytalanságot szül. Jelenleg a legtöbbeket talán az iskolanyitással kapcsolatos intézkedések nyugtalanítják. Akiknek tökéletesen tiszta, érthető döntést kellene hozniuk, azok csak ködösítenek. Lehet, hogy ez lesz, de lehet, hogy az. Lehet, hogy így csináljuk, de az is lehet, hogy inkább amúgy. Szerda este még úgy fekszünk le, hogy azt hisszük, tudjuk mi vár ránk, csütörtök reggel pedig rájövünk, hogy mégsem…

Az iskolanyitást –  mint eddig szinte mindent – van, aki támogatja, s van, aki nem. És itt most nem a szülőkről vagy az iskolaigazgatókról beszélek, hanem azokról a „nagyemberekről”, akik mindenről döntenek. Legalábbis dönteniük kellene, de nagyon úgy néz ki, hogy képtelenek rá. Ami egyébként nem meglepő, hiszen borzasztó nehéz helyzetben van az ország. A jelenlegihez hasonlót még nem éltünk meg, az ország vezetőitől sem várhatjuk el, hogy kapásból tudják mindenre a megoldást.

Természetes, hogy alaposan átrágnak egy-egy határozatot, mielőtt azt kiadják. Az viszont már kicsit sem természetes, hogy félinformációkat szórnak el, ahogyan az sem, hogy szinte egyik pillanatról a másikra gondolják meg magukat. Arról már nem is beszélve, hogy elvárják, hogy az egyik este meghozott döntésüket másnap reggeltől megvalósítsuk.

Ez teljesen abszurd! Kijelentik, mit kell tenni, de a felelősséget már a mi nyakunkba varrják. Jobban mondva, legtöbbször az önkormányzatokon csattan minden.

Nem csoda, hogy a polgármesterek és a hivatali dolgozók (is) teljesen ki vannak facsarva, és az idegállapotuk cseppet sem közelít a nyugodthoz.

Bár, közelít az most egyáltalán valakinek legalább csak a normálishoz?

Mindenesetre le a kalappal mindenki előtt, akinek most helyt kell állnia! Nagyon sokan vannak, akik minden erejükkel azon dolgoznak, hogy végre javuljon a járványhelyzet. Ha belegondolunk, tisztelet jár az aprócska gyermekeknek is! Hiszen már hónapok óta őket is a bizonytalanság veszi körül. El vannak zárva a barátaiktól, egy számukra teljesen idegen helyzetben kell teljesíteniük. Illetve, még ha mehetnek is iskolába, szájmaszkban kell végigülniük a napot.

Igazi kis hőseink vannak otthon, akikre méltán lehetünk büszkék!

Ahogy Bóna Nagy Tímea pedagógus is írta: „Tartsunk ki! Egyszer vissza kell, hogy engedjenek…”

Címkék: , ,

Hozzászólok

Támogass minket!

Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!

Támogatom a REflex24-et!
Olvasta már?
2024.03.22.

Az Úri muri bemutatója a Komáromi Jókai Színházban

Ma mutatja be a Komáromi Jókai Színház Móricz Zsigmond Úri muri című zenés színművét. Az előadást Bagó Bertalan…

2024.03.28.

Generációk közötti párbeszéd és tudásátadás fiataloknak

A RE-START egy adott földrajzi régióra koncentráló akcióterv, amelyben több települési önkormányzat, közigazgatási szerv, gazdasági szereplő és civil…

2024.03.29.

Nagypéntek – Jézus Krisztus kereszthalálának napja

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja. Ezen a napon nincs szentmise.…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb