Hirdetés

Hirdetés

A járványhelyzet csupa bizonytalanságot szül. Jelenleg a legtöbbeket talán az iskolanyitással kapcsolatos intézkedések nyugtalanítják. Akiknek tökéletesen tiszta, érthető döntést kellene hozniuk, azok csak ködösítenek. Lehet, hogy ez lesz, de lehet, hogy az. Lehet, hogy így csináljuk, de az is lehet, hogy inkább amúgy. Szerda este még úgy fekszünk le, hogy azt hisszük, tudjuk mi vár ránk, csütörtök reggel pedig rájövünk, hogy mégsem…

Az iskolanyitást –  mint eddig szinte mindent – van, aki támogatja, s van, aki nem. És itt most nem a szülőkről vagy az iskolaigazgatókról beszélek, hanem azokról a „nagyemberekről”, akik mindenről döntenek. Legalábbis dönteniük kellene, de nagyon úgy néz ki, hogy képtelenek rá. Ami egyébként nem meglepő, hiszen borzasztó nehéz helyzetben van az ország. A jelenlegihez hasonlót még nem éltünk meg, az ország vezetőitől sem várhatjuk el, hogy kapásból tudják mindenre a megoldást.

Természetes, hogy alaposan átrágnak egy-egy határozatot, mielőtt azt kiadják. Az viszont már kicsit sem természetes, hogy félinformációkat szórnak el, ahogyan az sem, hogy szinte egyik pillanatról a másikra gondolják meg magukat. Arról már nem is beszélve, hogy elvárják, hogy az egyik este meghozott döntésüket másnap reggeltől megvalósítsuk.

Ez teljesen abszurd! Kijelentik, mit kell tenni, de a felelősséget már a mi nyakunkba varrják. Jobban mondva, legtöbbször az önkormányzatokon csattan minden.

Nem csoda, hogy a polgármesterek és a hivatali dolgozók (is) teljesen ki vannak facsarva, és az idegállapotuk cseppet sem közelít a nyugodthoz.

Bár, közelít az most egyáltalán valakinek legalább csak a normálishoz?

Mindenesetre le a kalappal mindenki előtt, akinek most helyt kell állnia! Nagyon sokan vannak, akik minden erejükkel azon dolgoznak, hogy végre javuljon a járványhelyzet. Ha belegondolunk, tisztelet jár az aprócska gyermekeknek is! Hiszen már hónapok óta őket is a bizonytalanság veszi körül. El vannak zárva a barátaiktól, egy számukra teljesen idegen helyzetben kell teljesíteniük. Illetve, még ha mehetnek is iskolába, szájmaszkban kell végigülniük a napot.

Igazi kis hőseink vannak otthon, akikre méltán lehetünk büszkék!

Ahogy Bóna Nagy Tímea pedagógus is írta: „Tartsunk ki! Egyszer vissza kell, hogy engedjenek…”

Címkék: , ,

Hozzászólok
Olvasta már?
2021.02.25.

Életem egy szép regény: főiskola (VII. rész)

Havilapunk szeptemberi számában részleteket közöltünk egy páratlan személlyel, Dulai Ferenc nyugdíjas tanárral készült beszélgetésből. Az interjú teljes szövegét…

2021.03.01.

Az egykori borüzem helyén bővülhet az ipari park Zselízen

Lebontották Zselízen az egykori borüzem romjait, aminek helyén az ipari park bővítését tervezi a területet megvásárló és rendező…

2021.03.01.

RE-NEWAL: Megosztott szolgáltatások létesítése az Alsó-Ipoly völgyében

A projekt fő célkitűzése olyan megosztott szolgáltatások létrehozása, amelyek az Alsó-Ipoly völgyében jelenleg is meglévő, illetve a RE-START…

2021.02.27.

Kezdhetünk egy újabb évadot?

Azt megállapítani, hogy 2020 nem feltétlenül volt az esküvők éve, nem nehéz – 2020 nagyjából semmilyen társasági esemény…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb