Pásztor Zoltán igazi befejező csatár volt, remekül érezte a kaput, pompásan fejelt, a gyorsasággal és a technikával sem akadt gondja. Rettegtek tőle a védők és a kapusok. Játékos krédójának számított a hirtelen helyzetfelismerés, támadóként mindig ott állt ahol kellett, sőt az előkészítésből is kivette a részét. Soha nem volt kiállítva és mindössze kétszer cserélte őt le az edző.
Harmadikosként már a diákcsapatban villogtatta tudását
Édesapja és Feri bátyja révén kóstolt bele a futball világába. Harmadikosként már a nagytúri diákcsapatban szerepelt, majd az ipolysági ifiben remekelt Gyurász Tibor edző irányítása alatt. Alig töltötte be a tizenhetedik évét, amikor falujában, Nagytúron a felnőtt gárdába verekedte fel magát, ahol edzőként a nagy tekintélyű Fúrik Tibor irányította a szakmai munkát. Katonaéveit a túrócszentmártoni VTJ labdarúgói között töltötte, egy esztendeig együtt játszva bátyjával. Aztán újra anyaegyesületét erősítette és ontotta a gólokat a járási bajnokságban.
Új korszak és jelentős változások az életében
Huszonhárom éves volt, amikor a lévai, a garamtolmácsi, az ipolysági és a zselízi sportvezetők is felfigyeltek hamisítatlan gólvágó erényeire és szinte harcba szálltak a játékos megkaparintásáért. Zoli végülis Zselízt választotta.
„Kocsis Béla invitált erőteljesen és én azonnal engedelmeskedtem hívó szavának. Záhorskýval, Jobkóval,Kokoškával, Sokollal, Kricsmérikkel, Janšíkkal, Szabó Zolival, Gulyás Robival, Krenčannal, Štullerrel, Kociannal és Solmošival együtt küzdhettem a bajnoki pontokért a kerületi bajnokságban. A Pest megyei nagyközség, Bugyi csapata ellen két góllal mutatkoztam be barátságos meccsen a közönségnek, majd a bősiek elleni bajnoki megmérettetésen is kétszer betaláltam az ellenfél kapujába. Abban az időszakban a komáromiak, az érsekújváriak, az aranyosmarótiak, a somorjaiak és a verebélyiek ellen viaskodtunk”
-emlékszik vissza a múltra a most ötvenhét éves egykori csatár.
Élvonalbeli csapatok ellen is pályára lépett
Két érdekes történetet is megosztott velünk Zoli.
„A zselízi fociklubban aktívan tevékenykedő Nagy Géza egyszer meghívta kedvenc csapatát, az Újpesti Dózsát városunkba. Félig-meddig tréfásan megjegyeztem, hogy egyedül is képes vagyok megverni a lila-fehéreket. A 2:1-es sikerünkkel végződött találkozó mindkét találatát jómagam helyeztem a válogatott Kakas László kapujába. Az I. ligás dunaszerdahelyiek elleni csörtében mindhárom pályára lépő vendégkapus, Sánta, Mentel és Cséfai hálóját is megrezzentettem egy-egy alkalommal”.
Egy kis huncutságért sem kellett a szomszédba mennie
„Csalafintaságom miatt maradt számomra emlékezetes a garamtolmácsiak elleni összecsapás. A Gubík Laci ölében pihenő labdát cseles mozdulattal kézzel ütöttem magam elé, majd bepofoztam a bal alsó sarokba. Sem a közönség, sem pedig a játékvezető nem észlelte a kétségkívüli szabálytalanságot és érvényessé vált a gól”.
Zoli egyébként sosem volt kiállítva, s mindössze két alkalommal cserélte őt le az edző. A legtöbb gólt a nagybossányiak ellen szerezte, amikor négyszer járt túl a kapus eszén. Egymás utáni négy idényben (1987-1991) összesen száznégy alkalommal küldte a labdát a hálóőrök háta mögé. Harminckét évesen átigazolt az ugyancsak zselízi AKUH alakulatához, ahol három igencsak termékeny évet húzott le, majd az oroszkaiak szolgálatába szegődött.
Visszatérés egykori sikerei színhelyére
Harminchét éves korában tért vissza a Korpona folyó partján fekvő falujába, Szedlácsek János ottani sportvezetőnek nem volt képes nemet mondani. Két évvel később, közel a negyedik ikszhez, harminckilenc találatával a területi bajnokság második vonalában megszerezte a gólkirályi címet.
„Utána még három éven keresztül edzősködtem, be is érett munkám gyümölcse, hiszen a területi bajnokság felsőházába vezényeltem a nagytúriakat.”
A valamikori gólzsák a zselízi SELYZ kft bútor üzemben műszakvezetőként dolgozik. Családjában mindenki sportolt, felesége Anikó kézilabdázott, Ági lánya szintén kézilabdázóként az I. ligáig vitte, s mindemellett háromszoros ifi válogatottsággal is büszkélkedhet.
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok